Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-08-03 / 31. szám
1063 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. * 1064 sistorium sem merészli. És midőn a 223. § 2. p. azt is mondja, hogy — „ha a törvénytelen eljárás olyannak látszik, mely a választásra döntő befolyással volt, a választás megsemmisitendő: azt vagyok bátor kérdezni, mi lehetett volna döntőbb befolyással a választás eredményére, mint a 2 akadémikus társam candidatióból való kizárása; mert ha ezek jelelteknek O J.... másik nem akadémikus társával még a candidatióból is kiszorul. De épen ezt nem akarta a consistorium. Nagyméltóságú miniszter ur, kegyelmes uram 1 Legyen szabad a főconsistorium sophistikáját egy praecedens esettel megvilágosítanom. Az 1883-ik évben a brassói consístoriumhozaz újfalusi papi állomás elnyeréseért pályáztam. A brassói consistorium össze állította a választható jeleltek jegyzékét s abból engemet kihagyott, a mi ellen akkor az ujfalusi egyházközség a főconsistoriumhoz fellebbezett. A főconsistorium a fellebbezést elvetette, de egyszersmind bizonyos rendellenesség észlelése folytán az egész candidátiot megsemmisítette, a mit pedig tőle a fellebbezésben egy lélek sem kért. Hogyan argumentálhat már most ugyan az a főconsistorium jelen esetben azzal a körülménynyel — ha még igaz volna is — hogy a 206. B § ellenére — tehát rendellenesen candidált 2 nem akadémikust — jóllehet a rendellenességről tudomása volt és van — csak azért nem zárhatja ki a jeleltek közül, s a 206. B § ellenére kihagyott 2 akadémikust, azért nem veheti fel, mert ezt a fellebbezésben senki sem kérte. Ámde ez esetben, mint fenntebb kimutattam ezen érv nem is igaz. A szász főconsistoriumtól annak ilyetén megtartása után részrehajlatlan igazság szolgáltatást nem várhatván, bátor vagyok sérelmem orvoslása végett nagyméltóságod elé járulni azon megjegyzéssel, hogy ezen lépésemről a szebeni főconsistoriumot is értesítettem. Nagyméltóságú miniszter ur, kegyelmes uram 1 Azon édes reményben, hogy az eddig elősoroltakban sikerült kimutatnom a szász egyházi hatóságok által a kiskapusi pap választás körül elkövetett törvényellenességet s ügyemnek igazságos voltát; bátorkodom nagyméltóságod elé járulni azon legalázatosab, kérésemmel: méltóztassék az államkormány legfelsőbb felügyeleti jogánál fogva az erdélyi ág. hitv. ev. szász főconsistoriumot az önmaga által is szentesitett egyházi törvények megtartására szorítani s jelen esetben arra utasítani, hogy a selyki esperességi és a nagyszebeni főconsistoriumnak a kiskapusi papi állomás betöltése körül követett egész eljárása rendellenessége miatt összes eredményeiben megsemmisíttetvén — a nevezett papi állomást uj pályázat uj, jelelés, uj választás által és a törvényeknek megfelelő módon töltse be. Ezen alázatos kérésem támogatása végett bátorságot veszek magamnak az erdélyi ev. magyar papok és egyházaknak a „Magyar Polgár* 103, 120, 124, 133. ^Budapesti Hirlap« 122, 123, 144, 151, 159. számaiban s más hazai egyházi és politikai lapokban *) ez évben megjelent s a selyki consistorium eljárása ellen örök időkre óvást tevő tiltakozására hivatkozni, a melyek eléggé tájékozhatják nagyméltóságodat azoknak hangulata felől, a kiket ez ügy legközelebbről érdekel. De legjobban biztat alázatos kérésem meghallgatásával azon tudat, hogy nagyméltóságod, ki a szász papválasztási törvényeknek a magyar ev. egyházakra nézve kedvezőtlen voltát ez 1874. évi nov. 12-én 26635. s z * alatt kelt magas leiratával elismerni méltóztatott, az ezen törvényekben a magyar evangélikusok számára biztosított amúgy is kevés jogoknak lábbal tiprását eltűrni bi*) Ezen lapok ez évi 18. 19. és következő számaiban is. zonynyal nem fogja, annál kevésbé, mert az 1874. évi nov. 12-én 29635. sz. alatt kelt magas leiratában kimondani méltóztatott, hogy: „az egyházak ügyeinek legfelsőbb felügyeleti jogát és kötelességét gyakorló államkormány nem nézheti tétlenül a visszaéléseket, melyek egy egyházkerület kebelében annak hatóságai által elkövettetnek.' És mert bizonyosan még élénk emlékezetében él nagyméltóságodnak a szász főconsistoriumnak azon vádja, a mely szerint: »A magyar papok közül csak kevesen bírják a miveltség azon fokát, hogy magasabb egyházi hivatalokat becsülettel betölthessenek.* (A főconsistorium 1875. julius 30. 578. szám alatt kelt felirata.) Ily vád emelése mellett a theologiát nem végzett nem akadémikus jelelteknek a theologiát végzett akadémikusok rovására való törvényellenes támogatása a főconsistoriumtól kétszeresen bűn. Mindezek ntán alázatos folyamodványom terjedelméért bocsánatot kérve, az ügyet negyméltóságodnak mégegyszer magas pártfogásába ajánlva maradtam. Á nagyméltóságú miniszter urnák kegyelmes uramnak 1 — N. D., 1884. junius 10-én H. L. A békés-bánáti ref. egyházmegye végzése a belhivatalnoki javadalmakon tett beruházások megváltása tárgyában. Hozatott H.-M.-Vásárhelyen 1884. ápr. i-én. 1. Az egyházi beltisztviselő javadalmazásában lévő fekvőségekben tett beruházások alatt értendők mindazon építmények és ültetmények, melyeket a beltisztviselő a javadalmazásához tartozó földeken, külsőségeken és beitelkeken, házi- és szőlőskertekben saját gazdálkodási céljaira, a maga költségén létesített. 2. Az 1. pontban felemlített beruházások közül mindazokat, a melyek szükségeseknek és hasznosaknak tekinthetők, tehát a tisztán kényelmi beruházások kizárásával, a hivatalbeli utódok a távozó, vagy elhalt egyházi beltisztviselőktől, illetőleg azok örököseitől átvenni és megváltani kötelesek; oly megszorítással azonban, hogy a megváltandó összes beruházások becsértéke az illető beltisztviselő jövedelme évi átlagának 5°/0 -tóliját meg nem haladhatja. 3. Ha a beruházásoknak az alább következők szerint megállapítandó becsértéke a megváltásra kötelezett beltisztviselő jövedelme évi átlagának 5°/0 .tóliját túlhaladja, és a többletet a hivatalba lépő utód ónként megváltani nem akarja : jogában áll a távozó beltisztviselőnek vagy az elhalt tisztviselő örököseinek, a meg nem váltott tárgyak, ép ugy, mint a tisztán kényelmi beruházások felett is fél év alatt szabadon rendelkeznie; annak meghatározása azonban, hogy ily esetben mely beruházások képezzék a maximális összeg erejéig terjedő megváltás tárgyát ? a hivatalba lépő utódot illeti meg. 4. Ha a megváltási ár az illető állomással járó évi jövedelem átlagának 3O°/0 -tóliját meghaladja; azon esetben a fizetés a hivatal átvételének napjától számítandó két év alatt, ellenkező esetben pedig egy év alatt teljesítendő és pedig mindig évnegyedenkénti egyenlő részletekben. 5. A megváltási ár megállapítása első sorban az átadó és az átvevő felek közötti szabad egyezség tárgya, miért is az egyezkedés mindig megkisérlendő. Ha azonban az egyezség az érdekeltek közt bármely ok miatt létre nem jöhetne, a megváltási árt egy bizottság állapítja meg, melynek két-két bizalmi férfiút, az átadó és az átvevő választ, kettőt pedig az esperes nevez ki; a
