Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-08-03 / 31. szám
987 991 oly sok nagyot hozott létre, nem kevéssé köszönheti Izrael egyedül neki. Bizonyosan nem ismeretlen önök előtt uraim azon körülmény, hogy a zsidó próféták nagyon kevés szellemi rokonsággal birtak, sőt erős harcot kellett folytatniok kortársaik nagy része ellen, s ezek között különösen a királyok s főként a papok ellen, kik többé-kevésbé emelkedett fogalmakkal birtak a Jahveh iránti tiszteletet illetőleg azoknál, melyeket erről a próféták előlirtak. Juda királyságban a harc folyvást tartott még azután is, amikor a 10 törzs az assyrok által fogságba hurcoltatott. Hizlda előszeretettel viseltetett a próféták iránt; az ő uralkodác a alatt bátran kimondhatták, amit a Jahveh szelleme sugalt nekik. De az ő fiai s különösen Manassé alatt megváltozott helyzetök. O mitsem akart hallani azon követelményekről, melyektől a próféták vonakodtak elállani. Ida ezek arra törekedtek, hogy egyedül Jahveh tiszteltessék : ő idegen isteneknek mutatta be hódolatát, sőt az is könnyű dolog volt, hogy ezek szobrait a jeruzsálemi templomba bevigye.1 Ha atyja Hizkia a bálványimádás megszüntetésén munkálva Jahvehnak az egy templomon kivül, az u. n. »magaslatokon« áldozatok s ünnepek által való tiszteletét megakadályozni törekedett: Manassé mit sem törődött megakadályozni a népet, ha ez mint régen is a kisebb községekben, ha megadta Jahvehnak ajándékait, hogy mellette más isteneket ne tiszteljen, ami pedig gyakran megtörtént.'2 Ezen fonákságok ellenében a tanításon kivűl semmi más fegyverök nem volt, már t. i. ha megengedtetett nekiek meggyőződéseik érdekében nyilvános harcot folytatni a király és kegyencei ellen. Csodálkozhatunk-e aztán azon, ha ezek egy keleti monarchiában, hol a fejedelem akaratától függött minden — lassacskán elveszték teröket s mind gyakrabban elővette őket azonfélelem érzete, hogy az a Jahveh, a kiért ők küzdenek, végre teljesen el fog nyomatni ? Hát — kérdik talán önök — Juda királyságában semmi tekintélylyel sem birt a mózesi törvény ? büntetés nélkül átlehetett azt bárkinek hágni. Ezen kérdésre igen egyszerű a felelet. E törvények annyiban érvényesültek, a mennyiben azokat a király érvényesülni engedé. Egy ő tőle független tekintélylyel sohasem birtak. Erőszakkal se keresztül nem vitettek, se soha el nem nyomattak. A Mózesnek tulajdonított rendeletek felvétettek ugyan a Jahvista által munkájába, e mű azonban hivatalos jeleggel sohasem birt, s legfellebb is csak erkölcsi befolyást gyakorolhatott. Emellett meg — s ezt jól megjegyezzük — a mózesi törvények Jahvehnak a templomon kívüli a »magaslatokon« való tiszteletét nem is tilták meg, sőt világosan megengedték : »mindenüvé hol Izráel a Jahveh nevét fogja dicsőíteni, eljön ő hozzátok és meg fog áldani.« ; Es mégis mindinkább kitűnt, miszerint a korlátlan szabadság a Jahveh tiszteletének tisztaságára rontó befolyással van, s hogy a bálványimádás kezére dolgozik. Természetesen az lett következménye ennek, hogy ; törekvésüket arra irányozzák, miszerint ugy a más istenek tisztelete, mint Jahvehnak a magaslatokon való tisztelete ellen szigorúbb törvényeket hozzanak, s ezeket királyi tekintély s jóváhagyás mellett bevezessék s a néppel elfogadtassák. S csakugyan is igy történt. Magától Manassetól a próféták semmi jót sem remélhették; az ő fia Amon sem látszott előttük alkalmasnak erre nézve ; de 1 II. Kir. XXI: 7* . - II. Kir. XXI. 3* hasonlítsd össze XV11I; 4" . 3 Exod. XX: 24. összehasonlítandó a Kuenen »Goldsd. van Izrael* című műével. I. K : 494. 1. midőn Josiás, az éppen 8 éves ifjú trónra jutott: elérkezett rájolc nézve a cselekvés ideje. Egy uj törvénykönyv készíttetett, mely számunkra a Deutoronomiumban meglehetősen eredeti alakjában megőriztetett.1 Régebbi törvények is fölvétettek ugyan bele ; " de a legtöbb rendelet uj volt s — mit ép az imént, mint az idő követelményeit emliték fel — a bálványimádás kiirtását s a »magaslatok* elzárását célozták.3 S ezen törvények szintén a Mózes szájába adattak. Midőn Irzáel 40 év múlva a kiszabadulás után azon a ponton álla, hogy a Jordánt ; tlépi, az ősz törvényadó népe elé áll, hogy komolyan figyelmeztesse a Jahveh iránti hűségre, az ő törvényeinek megtartására, melyeket ő tudomásokra juttatott. Ezen kiszínezett elbeszélés — mert egyébnek nem is tarthatjuk — alkalmat adott a Deuteronomium írójának a komoly figyelmeztetés s buzdítás szavait ismételten elő venni, mely sokkal hatásosabbnak látszék előtte mint a száraz törvényadói irály. Történeti emlékekkel átszőtt intelmek előzik meg a tulajdonképeni törvényeket, 4 ezt követi egy terjedelmes beszéd, mely választást enged Izráelnek a Jahveh átka és áldása között. 5 Egy hatást keltő egészet képez ez, mely az iró talentumáról s lelkiismeretes komolyságáról fényes bizonyságot szolgáltat. Azonben egy e nemű törvénykönyvet csak megcsinálni nem volt elég, ezenfelül még a király által meg is kellett ezt erősitteteni, s általa be is vezettetni. S ez a Josiás uralkodásának 18-ik esztendejében Kr. e. 620 évvel, meg is történt. Önök bizonyosan ismerik ezen történet elbeszélését a Királyok 2-ik könyvének 22 és 23-ik fejezeteiben. Itt olvassuk, hogy Hilkia főpap véletlenül, megtalálta a templomban a törvénykönyvet, melyet a király szépirójának Saphannak felolvasott s ez által a Josiás tudomására juttatott. Egy enemű véletlenséget nehezen hihetünk el; egy már korábban kicsinált terv végrehajtása volt ez csupán, melytől Hilkia se nagyon idegenkedhetett. Egy e nemű csalást — nevezzük kegyes csalásnak — mi természetesen megvetünk, de akik ezt tették, bizonyosan nem éreztek legkisebb lelkiismerti mardosást sem s a jóhiszeműségről, ezen időben nem volt még oly tiszta felfogás mint jelenleg. De meg ez ufón el is érték céljokat; Josiás elismeri a törvénykönyvet, mint a Jahveh akaratának kifejezését, a népet összeparancsolja gyűlni Jerusálembe egész ünnepélyesen, s kényszeríti őket, alavetni magokat ezen törvényeknek s ily módon ő maga léptette életbe irgalom s kegyelem nélkül. Josiás reformja, mely a Salamon templomát Jahveh egyedüli szentélyévé tette s a bálványimádás külső jeleit is eltörlé — Josiás reformja pecsételte meg a nép által esküdött szövetséget s végezé be a deuteronomiumi törvény életbeléptetését. Néhány év múlva ezen törvény szerzője sajat művét is hozzácsatolta elődjének a Jahvistának munkájához többféle pótlékok hozzáadásával: Mózesnek egy bevezető beszéde," uj büntető törvények, mint a törvényadás záradéka ' többféle sajátosságok Josiásról s intézkedéseiről, ez utóbbi világosan arra szánva, hogy a Jahveh parancsai szerint való élést s az ezen alapuló 1 Deut. IV: 44—XXVI, XXVIII. 2 Különböző rendeletek a Deut. XII. fejezetében paralellek a szövetségkönyvben foglaltakkal; ugyszintén a Deut. XXI —XXV-be is számos régi törvény van felvéve. 3 Lásd különösen Deut. XII; XIII; XIV : 22—29 ; XV : 19—23; XVI: 1 —ió; 21—XVII: 7. stb. 1 Deut. V—XI. 5 Deut. XXVIII. 6 Deut I: 1—IV: 40. 7 Deut XXIX s köv.