Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-08-03 / 31. szám
Huszonhetedik évfolyam. 31. SZ. Budapest, 1884. augusztus 3. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kor. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szám-a pélciári^ofel^aJ. mindig' Zsinati törvényeink in praxi. Legközelebbi cikkemben azt irtam, hogy »gon dolatnak is nagyszerű, hogy egy cirka 21 /2 millióból álló vallástársadalom adózzék, ha bár csak parányit is egy központi kasszába, a melyről elmondhatjuk, hogy ez aztán a miénk.* Baj, hogy a domesztika kassza állása körül nincs elég világosság és nyilvánosság; nem tudjuk p, u. hogyan áll jelenleg s mennyire számithatunk évenként. Az egyházi lapok egyes töredék darabokat közölnek néha, de az nem tájékoztat; tudnunk kellene p. u. hogy az 5 egyházkerületben hány egyház, az egyházakban hány lélek, lelkész, káplán és tanitó van, szóval egy teljes névtárra égető szükség volna, s bizony jó vásárt csinálna az az egyházi naptár szerkesztője, a ki gyarló olvasmányok helyett egy teljes sematizmussal töltené be naptára lapjait, tudnunk kellene, hogy az igy kimutatott reformált lelkek annyit fizetnek évenként a közalap javára, s mennyi évi segély megy ki s mennyi marad alaptőkének s az mennyit kamatoz, stb. Akkor tüzetesebben lehetne szólani a dologhoz, de igy csak tapogatózunk: csak ugy sejtjük, hogy ezen az alapon is lehetne nagy dolgokat mivelni. Az én agyamban p. u. egy kálvinista bank eszméje föl-föl villan s még álmaimban is kisért. Az alap lenne az évi adózás, mely azon formátumban, melyet mult cikkemben emiitettem, idővel lassan emelhető is lenne, s a nevekedő tőke sok minden jónak képezhetné alapját, kinőhetné magát minden bankok között legnagyobbszerü biztositási bankká; lehetne épületek biztositója, egyházi személyek élet- és vagyonbiztosító intézete, ha kell nyugdíjintézet is. A biztositó intézetek legtöbbnyire csak névleges értékű papírokkal indulnak meg s nagy fennyen hirdetik, hogy alaptőke ennyi s ennyi millió, pedig az csak névleges érték, be nem fizetett vagy csak kis részletben befizetett papirokon. A mienk a reális tőke is tekintélyes lehet, hát még a nominális tőke mennyit érhet, az összes reformátusság évi adója a közalapba csak a kamat, mekkora tőke van ott, mely ezt a kamatot adja! r A tőkéhez nyúlni nem szabad, de meg van. A kamat t. i. az évi adó is tőkésíthető, ez képezheti a mozgó tőkét, melyet befektetni s melyre épiteni bizton lehet, s melyhez méltán nagy lehet a bizalom, nem ugy mint a keletkező biztositási bankokhoz, melyek nagy zajjal megszületnek s csendesen kimúlnak s a részvényesek pénzeit szépen elúsztatják. Az egyházmegyék s kerületek régen és sokszor kimondták már, hogy az egyházi épületeket biztosítani kell s mennyi pénz vándorol igy ki az egyházak pénztáraiból idegen pénztárakba?! Hány egyházunk van összesen ? nem tudom, mert nincs teljes sematismusunk, — de annyit tudok, hogy minden gyülekezetnek van temploma, paplaka, iskolája s ezek csekély kivétellel biztosítva vannak valamely intézetnél, ha ezt a sok egyházi épületet mind a domesztika kasszánál biztositanók, annak a kasszának lenne több biztositója mint akár melyik banknak, biztosithatna olcsóbban, mint a többi intézet, mert biztos alapon számithatna, s biztositói nem rebbennének szét mint a többi intézetektől. Hány pap van? — megint nem tudom — de azt tudom, hogy holmi szédelgő bankok nekem is, másik paptársamnak is zsebre rakták néhány száz forintunkat életünk biztosítására s azután elliquidálták örökre, mint p. u. a ^Haza.* Ha mind a domesztikánál biztositanók életünket, mily szép összeg folyna oda be, jutna is, maradna is nyereség és mi nem rettegnénk, hogy egyszer csak elliquidálják a pénzünket. Most az országos tanitói nyugdíjintézet számára fizetni kell, mert muszáj minden tanitó után, és minden tanítónak szintén; ha a reformált iskolákat fenntartó egyházak és a tanitók is a domesztikába fizetnék azt a pénzt, a mit az országos nyugdíjintézetbe fizetnek, azzal is nagyot gyára-61
