Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-07-20 / 29. szám

937 PROTESTÁNS EG hogy tisztán tárgyilagosan a következő helyreigazításokat tegyein. Tudja jól U. is, hogy 1879-ben 8 lelkész épen abból a célból kérte az e. megyei közgyűlés altal alkotott 78. évi szabályzat módosítását, hogy az tisztán lelkészek altal igazgattassék és tagjai csak azok legyenek, a kik maguk akarnak lenni, jövőre mindenkire kötelező levén. Most ez elvet U. ur hangoztatja. Hol volt akkor, midőn 8 lelkész szavát meg nem hallgatták, a midőn a szabályszerűen beadott indítványt (a mi absurdum !) még általános tárgyalásra sem bocsátották ? Az e nézet ellen harcolók közt ott voltak az 50 éven felüli lelkészek is (a családtalanokra már nem emlékszem). Igaz hát, a mit mondottam, hogy a mi felszólalásunknak elvi szempontok adtak az irányt, s legkevésbé az a mit U. emlit ; mert az, hogy kevés, vagy sok lelkész folyt-e be a megalkotásba másodrendű kérdés. Az elvi szempont az, hogy lelkészek, s ne egyházmegyei közgyűlés alkossa meg azt. A domesticáról közölt nyakatekert okoskodására csak azt jegyzem meg, iiogy az én gondolatom kitalálásán törvén a fejét: ismét saját eszméit talalja föl; az pedig nem mindegy. En csak rámutattam, nem akarvan a kérdést feszegetni. Azért tettem oda: »sapienti pauca. . .« ! Hogy ez a „pauca* U. urnák elég nem volt: belőle a consequentiat én nem vonom le. Végül csak az elvtagadasra egy pár megjegyzést, Az X.-i egyházmegyében minden elfogulatlan ember tudhatja, hogy a mult évben megerősített szabályzat tulajdonképen nem más, mint az 1878-kinak érvényben hagyása (némi módosításokkal). Nem a legújabb szabályt módosított bizottság, hanem az eredeti 1878. évi mondotta ki a mindenkire kötelezés elvét. Az én nézetemet e kérdésről ismerheti mindenki. Az nem változott ma sem. Pianem nálunk egyaltalaban népszerűtlen, s akárhány lelkésztől hallottam, hogy ha a kényszerűség kimondva nem lesz, olyan intézetnek tagjai sem lesznek, mert nem biznak szilárdsagaban. Ha pedig ez az altalanos nézet, pedig ez, akkor nem tudom miért ne fogadnam el; hiszen : „volenti non fit injuria4

Mert végre is az én főcélom mindig a volt, hogy a lelkészi testűlet gyamintézettel birjon. Ha ezt kivihettük, a többi előttem másodrendű kérdés, s a többség akarata előtt meghajolnom — elveim dacára is — kötelességemnek ismerem. Ha azért én U. ellenében az érvényes szabalyzat mellett foglaltam állást, vegye észre, hogy nem az az iránt táplált nagy szeretet, hanem a közhangulat tiszteletben tartása az oka. En, a ki évekig — elvi szempontból — elleneztem, most midőn az e. megye közvéleménye a lelkészi testület kezébe adta az intézet sorsát: erkölcsi kötelességemnek ismerem azt támogatni, s megmutatni, hogy ez a tiszteletreméltó testület az e. megye fönnhatósága alatt csak ugy, sőt jobban vezeti az intézet ügyeit, mint a hogy az e. megye közgyűlése vezette volna. Mint mas, ugy az egyházi téren is, az elvtagadásról tehát semmiféle leckét U , úrtól el nem fogadok, sőt azt kereken visszautasítom. Sőt ha személyeskedni akarnék, igen könnyen megfordíthatnám a rudat, s említhetnék időt, a midőn 50—60 éves lelkészek, a kényszerkötelezés elve ellen tiltakozókkal szemben állást foglaltak : a midőn távolról sem valanak a társulás szabadságának oly buzgó apostolai. A kényszer-kötelezés elvét hát, nem mi találtuk föl. A mit leginkább kárhoztat U., az mind benne van a 78-i szabalyzatban. A kilátásban levő orsz. nyügdijíntézet tervével szemben, épen en voltam első, ki az én tervemet a napirendről letétetni kértem. De mig az létesülhet valamikor, gyamintézet nélkül nem lehetünk. Álljon hát a Zl ÉS ISKOLAI LAP. __ 938 már érvényben levő, — mondták — de legyen a lelkészi testület igazgatása alá adva, s a tapasztalat á'tal mutatott hiányai reperáltassanak. E végett küldettünk ki. A mi hibánk — ha ugy tetszik — csak az, hogy a szabalyzatot reálisabbá tettük. Egyébaránt, e hosszoru nyúlt magyarázat, meg vagyok győződve, teljesen felesleges oly egyénnel szemközt, ki az általa olvasottból nemhogy az író intentióját ki tudná venni, de határozottan állítom: vagy magyarul nem ért, vagy szándékosan ferdit, hogy az alapon sértegethessen. Előbbi cikkemben ezt jegyzém meg egy helyen : »az ultramontánok (kérem kis u val egy n-el és o-val) botlásai nevetségesek stb.« S íme, ezt a derék spanyol lovag a szélmalom ellen való harcias kedvében rozsdás dardájára fűzve igy adja vissza : »az ultramontannak stb.4

Ez az egy idézet ábrázolja a lovag megbízhatóságát. A ki a nyomtatott mondatot igy idézi — meri idézni, hát a gondolatot miként nem csavarhatná el akkor, a midőn az én gondolataimat talalgatni próbalja, sőt előadni merészli ? . . Szidalmait, ferdítéseit, melyekkel érvelése gyöngéit akarja fedezni — érintetlenül hagyom. Önt meggyőzni, ki ily fegyvereket sohasem használtam — részemről még kísérletnek is vakmerőség volna. A nagy közönség pedig efféléket — igen helyesen — csak a nyilt térben szokott megtűrni. Kedves cikke azonban egyről még is alaposan győzött meg, arról t. i., hogy ön álnevét —• mit én eleinte a hegyen-tul lakásának jelzőjéül hittem — igen találóan választotta. S most magam is hiszem, s elismeren, hogy ön csakugyan : testestől, leskestől, sőt minden izében, még a nyelvre nézve is —Ultramontán. Igaz, hogy azokat eddig, nem a reform, lelkészek karaban szokták keresni; de U. bebizonyította, hogy ott is akadnak, a kik a türelmetlenségben, szeretetlenségben és a szabadoncok ellen intézett — minden tekintetet mellőző harcban tul tesznek akár — páter Lonkain is. Fürödjék dicsőségében —. legkevésbbé irigylem. Ez, e tárgyban, minden jöhető bántalmakkal szemben is, visszavonhatlanul utolsó szavam. Morvay Ferenc. A békési evang. esperességnek 1884-ik evi jul. 8-án Orosházán tartott közgyűlése. A békési evang. esperesség fenntebb nevezett napon tartotta rendes évi közgyűlését, Orosházán Áchim Adám esperes és Zsilinszky Mihály helyettes felügyelő elnöklete alatt. Előtte való napon szokás szerint előértekezlet tartatott, melynek legfontosabb tárgyát Horváth János b.-csabai algymnásiumi igazgatónak abbeli indítványa képezé, mely szerint indítványozó tekintettel a legutóbbi orosházai képviselő választás eredményére esperességünk részéről a lelkészi hivatalnak az országgyűlés képviselői állással való incompatibilitását kimondatni kéré oly értelemben, hogy ezentúl felekezetünkön lévő lelkészeknek csak is azon feltétel alatt engedtessék meg az országgyűlési képviselői mandátumnak elvállalasa, ha ahhoz ugy saját egyházközségük szavazatképes tagjainak többsége, mint illetékes, felsőbb egyházi hatóságuk beleegyezésüket adák, különben pedig a mandátumnak elvállalása, a lelkészi hivatalról való iemondásnak fogván tekintetni. Ezen felette nagy fontosságú, elvi jelentőségű indítvány, élénk eszmecserére szolgáltatott alkalmat. Indítványozó s elvtársai részéről hangsulyoztatott, miszerint egy lelkészre nézve az országgyűlési képviselői mandátumnak elvállalása physikailag tehetetlenné teszi ama kő-58*