Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-07-20 / 29. szám

909 940 telességeknek teljesítését, melyeket az illető saját egyházközsége irányában a lelkészi hivatalba tett beiktatásakor szerződésszerűleg elvállalt s melyeknek pontos teljesítéséért saját egyházi felsőbbsége irányában felelősséggel tartozik, következőleg minden oly tény, mely ama szerződésileg elvállalt és törvény által szabályozott viszonynak — habár csak ideiglenes — megváltoztatását eredményezi, ugy az egyházi községek mint az egyházi törvények őreiül rendelt felsőbb egyházi hatóságoknak elbiralása alá esik. Az ellenpárt részéről hivatkozás történt az eddigi gyakorlatra, mely szerint, soha senkinek eszébe nem jutott protestáns részről a lelkészi hivataloskodást az országgyűlési mandátum viselésével összeférhetetlennek állítani dacára, hogy ezen polgári megtiszteltetésben egyházunk nem egy lelkésze csak a közel múltban is részesült, s heves visszautasításra talált azon felfogás, mely szerint egy evangelikus lelkésznek országgyűlési képviselői minőségben való működése okvetlenül elhanyagolását involválná magában azon kötelességeknek, melyeket az illető saját egyházközsége irányában hivatalaba lett iktatasakor szerződésszerűleg elvállalt, amennyibe egyes lelkészí funktiókra nézve — egyházi törvényeink értelmében más, az igehirdetésre és szentségek kiosztására képesített egyén által is helyettesitheti magát sajat felelősségének fenntartásával, egészben véve pedig, mint az illető gyülekezet valláserkölcsi érdekeinek őre, annak lelki atyja, valamely országgyűlési képviselői mandátum elvállalása altal nem — hogy lehetetlenné tenné magára nézve a fentebb jelzett irányban való sikeres működést, de sőt mint tagja a közállapotok alakulására döntő sulylyal befolyó s azért azokért első sorban felelős törvényhozói testületnek, annál inkább számithat saját egyházközsége részéről is közelismerésre és bizalomra, mennél inkább sikerült neki ama közállapotok fejlődésére protestáns szempontból kívánatos és üdvös irányban tényleg befolynia. Tekintettel a kedélyeknek az e vita folyamán tapasztalt mindinkább fokozódó ingerültségére s a nagy számban jelenvolt közönség hangulatára, Hász Sándorvak az aradi egyház felügyelőjének javaslata folytán ezen indítványnak egyelőre a napi rendről való levétetése mondatott ki az értekezlet határozataként. Másnap, úgymint jul. 8-kán reggel 7 órakor gyámintézeti isteni tisztelet tartatott a templomban, melyen Thomay József szegedi evang. lelkész tartott nagy hatasu, a közönség által mind végig fokozódó érdekkel hallgatott beszédet a munkás keresztyén szeretetről, beszélvén először annak nyilatkozatairól, azután annak indokairól. 9 órakor kezdetét vette az esperességi közgyűlés, melyen mindenek előtt Áchim Ádám esperes szokott évi jelentését terjeszté elő. E jelentésből az esperesség szomorúan értesült köztiszteletben állott felügyelője Osztroluczky Gejzának ez év folytan váratlanul bekövetkezett elhunytáról. A dicsőültnek hazafias irányú működése, hitbuzgósága s protestáns közéletünk terén eléggé ismeretes áldozatkész tevékenysége méltó megemlékezésben részesült volt elnöktársa részéről s érdemei jegyzőkönyvileg is megörökittettek. Ezen kívül az esperesség még két jeles tagjának Szlovák Soma és Vilim János főiskolai tanacsosoknak a magyar nemzeti irányú egyháziasság elszánt bajnokainak, halálát gyászolja. A nagy gonddal összeállított esperesi jelentés ezután áttér ez esperesség kebelében az év folyamán előfordult hivatali változásokra. Az esperesség örömmel értesült, hogy a szentesi egyház adminisztrátorát, Petrovits Somát egyhangúlag rendes lelkészének megválasztá, — annak helyét pedig B.-Csabán Szeberényi Lajos foglalá el. Az esperesség építészeti bizottsága két úben tartott értekezletet, a pitvarosi lelkészlak és a nagyszentmiklósi iskola terveinek felülvizsgálata tárgyában. Dr. Luther Márton 400 éves születésnapja esperességszerte méltóan megünnepeltetett, a mely egyszersmind népünk hitéletének magasabb lendületéről tanúskodó nemes versenynek szolgait alkalmi okául egyházaink részéről oly irányban, hogy azt nevezetesebb alapítványok, beruházások, építkezések által utódaikra nézve is emlékezetessé tegyék. Igy a b.-csabai egyház 23000 forint költséggel templomát renoválta, a szarvasi egyház templomát 1600 forintnyi költséggel javíttatta, ugyanott özvegy Kvacsala Jánosné esperességi gyámintézeti célokra 1000 forintot adományozott. Az orosházi egyház egy uj iskolát állított és szerelt fel ; a tót komlósi egyház 200 forintnyi alapítványt tett szegény iskolás gyermekeknek tót énekes könyvekkel való ellátasa céljából; Aradon Glatz urnő 500 forintnyi alapítványát az egyházi pénztárba lefizette ; a mezőberényi tótajkú egyház templomát renoválta 6OOO forintnyi költséggel, ugyanott a németajkú egyház új harangokat szerzett 3000 forintnyi költséggel ; a gyomai egyház diszes uj paplakot épített; az esperesség főgymnásiumára özvegy Molnár Jozsefné 400 forintot, Horváth Sámuel 50 forintot, Keblovszky L^ajos 50 forintot s többen ezeknél kisebb összegeket adományoztak. A Zsedényi dijt esperességünkben Benczúr szarvasi, és Veszelszky pitvarosi tanítók nyerték el. Az esperesség lélekszáma az 1883-ik év végén volt: 106,855. Született 6153, meghalt 3273. Eskettetett 1205 par. Confirmáltatot 1573. Áttért hozzánk 34, tőlünk 23. Ezen esperesi jelentés után az üresen álló felügyelő elnöki széknek ez alkalomból való betöltésére Zsilinszky Mihály országgyűlési képviselő kéretvén fel, a főiskolai ügyek targyalasa következett, melyeknek fokozott érdeket kölcsönzött azon, az esperesi jelentésben előre jelzett s az egész esperességet szomorúan hangoló körülmény, mely szerint Tatay István, az esperesség főgymnásiumának, 28 éven keresztül volt igazgatója, saját megmasithatlan akarata folytán végleges nyugalomba vonulni óhajtván, búcsúbeszédét volt megtartandó. A szónoklati remekeknek egyik gyöngye volt e búcsúbeszéd. Az ideális célok szolgálatában négy évtizeden át fáradozott s megfutott életpályara most nyugodt önérzettel visszatekintő nagy léleknek volt az, inkább számadasa a teljesített kötelességekről az önválasztotta eszmény mértékének alkalmazásaval, sem mint a hallgatóság érzelmeire hatni kívánó felelevenítése a multaknak. Elmondá, miszerint egész életében azon kötelesség igájának hordozásaba helyezte összes becsvágyát, hogy az ifjúságnak tiszta honfiúi és valláserkölcsi alapon való nevelése által minél több »magyar protestáns jellem3

-et képezzen, ámde azt is tudja, hogy minden kötelességek koronája : lemondani tudni a kötelességről ott, hol az ránk nézve nem rangvesztés, hanem hanyatló lelki és testi erőinkre való tekintetből a lelkiismeret követelménye, másokra nézve pedig jogosult térnyitás. Ezen elvei alapján kéri az esperességet, hogy a kit 11 szer egymásután megválasztott főgymnásiuma igazgatójanak — most midőn faradtnak érzi magát, bocsássa el hű sáfárját, — ha nem anyagi, legalabb azon erkölcsi elégtétellel, miszerint elmondhassa: »Bűnöm csak egy volt, az erény. . . .* Ezután rövid történetét adá elő a főgymnásium utóbbi, 30 éves fejlődésének. Megemlékezett azon az esperesség történetében korszakot alkotó eseményről, midőn épen 30 év előtt ugyancsak Orosházán tartott köz-