Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-07-20 / 29. szám

933 tárgyra. P. o. Az esti pir, melyet tegnap láték, nagyobb volt a mainál.* Igaz, hogy ezen fölvett példamondatra jól illik a szabály ; de vegyük fel pl. ezt a mondatot : Az az ember, ki tegnap a házát eladta, ma itt járt. Itt a mellékmondat kétségkiil relatív természetű s tárgyára mégis a tárgyas igealak tárgyi jelölője vonatkozik ; igen, mert a relatív mondat tárgya itt demonstratív természetű. Nem a mondat relatív volta tehát a szabályozó, hanem az állítmány közvetetlen tárgyának a relatív természete. A szabály tehát ez lenne : Targyas igealak nem lehet oly állítmány, melynek relatív targya van. Ilyenforma a 81. lap 5. számú szabálya is, a hozzá csatolt jegyzettel együtt. ,A tárgyas igealaknak8

— igy szól a kérdéses pont — „megfelelnek a függő mondatok, melyek magok, mint demonstratív jelentésűek fejezik ki a tárgyat. P. o. Köszönd, hogy apádnak szólítottál. Tegye, a mit parancsolok.® ,Jegyzet: E példákban a főmondat független lévén4

(hisz mindig az, hacsak többszörös alárendeltségi viszony nem forog fenn), »tárgyas igével fejezi ki az állitmányt (köszönd, tegye), vagyis a főmondat szinte az állitmányban van kifejezve, de ha a főmondatbeli állítmánynak külön alanya van akkor ettől függ, hogy nem mindig lehet tárgyas alakú. P. o. A jegyző parancsot kapott, hogy a kertészt helyezze vissza. Radnóthy dühbe jött, midőn megtudta, hogy mi történik. Az első példában ,kapott* nem lehet tárgyas alakú; de a másik példaban »megtudta< az.« A fentebbi sorokba aligha nem valami írás-vagy sajtó-hibának kellett becsúszni ; mert ebből bajosén érthető meg, mért nem lehet a Jcapott* tárgyas alakú, s mért szükségképen az a „megtudta1

. Az a kifejezés meg, hogy a főmondatbeli alanytól függ az, hogy e mondat állitmánya nem lehet mindig tárgyas alakú, határozott tévedésre enged következtetnem. E bonyolult dolog egyszerű megoldása az, hogy az oly főmondat állitmánya, melynek tárgyi (kit ? mit ? kérdésre megfelelő) mellék mondata van, mindig tárgyas ige. Igen, mert az ily állítmány mindig kiegészíthető a mutató „azt* névmással, s ez a legtöbbször elliptikus mint deinonsativ tárgy szabályozza az állítmánynak e tekintetbeli milyenségét. Ezek szerint a »kapott* féle állítmány ok azért nem tárgyas alakok, mert mellékmondatjuk nem tárgyi m. mondat : a fölvett példában nevezetesen jelzői a mellékmondat (milyen parancsot kapott a jegyző ?). A következő szakasz az idő-alakokról szól. E fejtegetés nagyobb tért ölel fel, mint Szarvas Gábornak e tárgyról irt kitűnő monográfiája; a menynyiben szerzőnk nemcsak a régi nyelvből indul ki ezen vizsgálódásaiban, hanem nyelvünk későbbi és legújabb fejlődését is tekintetbe veszi, s ügyet vet oly jelenségekre is, melyeket eddig nem igen definiáltak pék a tud vala alak conditionalis jelentése (128. 1.). Mintegy függelékül a latin nyelv tanításának is szentel a szerző egy szakaszt, melyben a Bartal Malmossiféle grammatikát s a latin nyelv tanítására vonatkozó miniszteri Utasításokat bírálván, helyesebbnek tartja a tanítás régi módszerét a mostaninál s különösen ezen grammatikáénál s végül azon óhajtásának ad kifejezést, hogy elevenítsük fel, a gymnasiumokban a latin nyelven való beszélést s a beszéléssel járó gyakorlatokat. A tudományok mivelésében megőszült érdemes szerző e könyvét, a tanitók és tanárok figyelmébe ajánlotta. Bizton hiszem, hogy az illetők hálás köszönettel fogadják e felszólítást : áttanulják e könyvet, a tapasztalat és megfontolás ez érett gyümölcsét; melyet mindenesetre azon kijelentéssel fognak letenni, hogy benne gondolatébresztő hasznos dolgokat és sok tudományos ismeretet találtak. Rohitsch, 1884. jul. 14. Komáromy Lajos. BELFÖLD. A szászok igazsága.*) ín. Jelige: »Ha a ti igazságtok feljebb nem bővölködendik a fariseusok és Írástudók igazságánál, semmiképen nem mehettek be a mennyeknek országába.* Máté 5. 20. Még néhány szót a kiskapusi ügyről. E lapok olvasói előtt már ismeretes, hogy a selyki szász consistorium a kiskapusi magyar ev. papválasztás alkalmával a rendes theologiai képzettséggel biró 3 segédlelkészt, csak azért mert magyarországiak voltak, a candidatióból a törvény világos értelme ellenére kizárta s abba ugyancsak törvényellenesen 2 tanítót vett fel, akik 5 vagy 6 gymnásiálís osztályt végeztek ugyan, de még tanitói képesítéssel sem bírnak. Ismeretes továbbá az is, hogy a nagyszebeni főconsistorium, jóllehet a selyki consistorium eljárását az egyik kizárt segédlelkész felfolyamodására törvényellenesnek ítélte, a két, törvényellenesen candidatióba csempészett tanítót még sem zárta ki onnan, hanem hogy a lármázót elhallgattassa a jeleltek közé a felfolyamodó segédlelkészt is felvenni rendelte. Az ügy jelenleg ujabb stadiumba lépett. A nevezett segédlelkész ugyanis nem elégedett meg ezen Ítélettel s ujabb folyamodványt adoti; be, a melyben emlékezteti a főconsistoriumot, hogy hiszen ő nemcsak saját kizáratását, hanem egyszersmind a két tanitó felvételét is sérelmesnek találta és kifogásolta első felterjesztésében, a miért is saját jeleltetésén kívül a tanítóknak a jeleltek közül való kihagyását s helyettök a jeleltetésre törvényesen jogosult másik két segédlelkész felvételét kéri. Ezen kérvényre a főconsistorium még választ sem adott s a választás ugy mint az első, megint a ,tanitó* győzelmével ment végbe. Ezen második választás ellen most mind a 3 segédlelkész óvást tett a főconsistoriumnál, a mely azonban nagyon röviden és velősen megoldja a csomót a következő szellemes Ítélettel: ,az a segédlelkész, a ki az első választás ellen is felfolyamodott, már akkor megkapta, a mit kért, ergó ujabb felebbezésre nincs oka ; a másik két panaszos az első választás ellen nem felebbezett, ergó a második ellen sem emelhet kifogást.4 Oh a főconsistorium bölcseségének és tudományának mélységes gazdagsága, mely igen megfoghatatlanok az ő Ítéletei és végéremehetetlenek az ő utai I Az első segédlelkész első kérvényében azon sérelem orvoslását kérte, mely szerint „őt a jeleltek közül kizárták s két tanitót candidáltak, kik erre törvény szerint jogosítva nem voltak.* A főconsistorium elrendeli, hogy »a candidatióba tehát ezen panaszló segédlelkész is felvétessék* s ezen intézkedése után azt mondja, hogy az első segédlelkész megkapta, a mit kért. Jó lett volna a főconsistoriumnak azt is tudatni a panaszlóval, hogy üléseit saját házában szokta-e tartani, nehogy arra a gondolatra jöjjön az illető, hogy ezen ítélet Nagy-Szeben egy bizonyos humánus célú középületében látott napvi*) Lásd az I. II. cikket 1884. 9. és 15. számban. 58