Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-15 / 24. szám

745 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 710 zeneszerzeményeit azon korból ismerik, azoknak felesleges is annyit mondani e zsoltár műveiről, hogy művészi; hanem azoknak, kik mégis e mű eredetijét nem ismerik, eredetijét mondom, mert meglehet, hogy egyik vagy másik darab ezen dallamok közül tán helytelenül ismét lemásolva, avatatlan kezek által nyakatekerten circulál a vidéki orgonisták között, azoknak mondhatom, hogy egyszerű, szívetemelő, méltóságos és fenséges. Azok a mesterkéletlen elő- és utójátékok, az összekötő természetes átmenetek, mily szépek 1 Semmi cikornya, túlhalmozott trilla, és az akkordok feloldásának özöne, mi azonkivül, hogy a kellő alappal és gyakorlottsággal nem bíró kántornak valóságos kővágás, még azonkivül a dallamot egyházias komoly méltóságából kivetkőzteti s mondhatjuk: cigányosan profanizálja. Most már, miután a sok szép tulajdonságain kivül zenekedvelő és értő ónodi lelkész Fekete Károly úr meghalt, még pedig családot hátra nem hagyva, vájjon ki örökölte a boldogultnak könyvtárát, s abban az általam rámutatott, reánk magyar reformátusokra nézve kétszeresen drága kincset ? Nem lenne-e az örökös oly szives, hogy a sárospataki főiskola könyvtárába megőrzés végett letéteményezné azon időig, a mikor tán kinyomatható lesz ? De az enyészettől, hogy megóvassék arra mindenesetre szükséges lenne az intézkedés 1 Egyik állami főtisztviselőnk (Tanárky) egy időben a magyarországi reformátusok jellemzésére a többek között azt is felemiitette : »a szépművészetek iránt kevés érzékkel birunk." Kétségkívül nagy igazságot mondott; de talán jövőben ezen a hiányon is segíthetünk s a szép művészetek iránti érzék fejlesztésére nálunk is több történend ezentúl, mint történt eddig elé. Mostanában gyakran olvasom, hogy a felső- és alsóborsodi egyházmegyében egyre szaporodnak az orgonák. Azok a borsodiak gondoskodjanak tehát első sorban, hogy az Egresy Béni fenntirt zeneművei, eredeti kéziratban felkerestessenek, és megőriztessenek. Balogh Sándor, ref. lelkész. Felhívás Magyarország áldozatkész protestánsaihoz. A folyó év május hó 26-kán délután i órakor kondultak meg Zemplénmegyében fekvő Tallya nagy községének vészharangjai. Reményi sorvasztó 2 heti tikkasztó hőség és szárazság után egy ujabb száraz nap, orkánszerű széllel. A kik otthon voltak, megrémülve futottak az utcára, a szőlőhegyekben lévők lelkendedezve rohantak haza, mert ha a harangok komor zúgása ma tüzet jelez, komoly veszély fenyeget. Es tűz volt. Kigyúlt egy messze fekvő ház s pár percre rá lángtenger vonult végig, merre az orkán szél irányát vette. Oltásra gondolni sem lehetett. Szerencsés volt. ki életét megmenté. Egy egyházközség harangja csakhamar elnémult s ez az ágost. ev. egyházé volt. A tűz ide is elhatolt, pap- és tanitólak, mellékhelyiségeivel együtt, hamuvá lett. E ma már csak pangó egyházközség két évtized óta harmadízben szenved nagy tűzvészt, nem is említve a csaknem évenkénti kissebbeket. 186i-ben, néhány ház kivételével, az egész község, akkor még mezőváros leégett. Ugyanez történt az 1877-ik évben 143 házzal. Azután következtek a bortermelésből élő hegyaljai népre a csapásos évek. Évről évre általános szőlőfagy, jég s legjobb esetben minden termést tönkre tévő szüreti hosszas eső. Csoda-e, ha egykor virágzó egyházunknak 100-nál többet tévő családjai, ma 54-re apadtak le? A legutóbbi négy év alatt nem egy tősgyökeres magyar és vallásos érzületű hitsorsosunknak adta kezébe a balsors a keserű vándorbotot, hogy reményben megtörve, Amerikában szerezze meg azt, mit itthon minden munkájának és nélkülözésének megtenni nem sikerült: az önfentartást. Szomorú való ! De még elszomorítóbb, hogy anyagilag tönkre menthitsorsosaink ma csüggedve néznek az Isten házára, hajléktalan papjuk és tanítójuk lakására. Nincs miből felépíteniük. Hozzátok fordulnak tehát hazánk lelkes protestánsai. Hitbuzgalmotok, áldozatkészségtek s az összetartás, magasztos érzete, történelmünk lapjai szerint, már csodákat miveltek. Ne hagyjátok el hát ezúttal se annyiszor sújtott hitsorsosotokat. Hazafiúi és vallási buzgalmatok egy egyházat van hivatva az enyészet széléről megmenteni. Mert biztos az, hogy a hideg közönyre a jövő évi statisztika azt fogná felelni, hogy egy ev. egyházközséggel ismét kevesebb van. Hárítsátok el kegyeletesen e csapást Tállya evangelicusairól, azon egyházról, hol nagy hazánkfia : Kossuth megkereszteltetett s mely e hazának már annyi jeles embert nevelt.*) Nyilatkozat! Mindenki tapasztalhatta, hogy a Sárospataki Lapok érdemes szerkesztője, ha valakivel bárminemű ügye van az irodalom terén, amaz első esettől fogva, midőn a még akkor meg sem levő konczért (domestika,) a kolozsvári Prot. Közlöny szerkesztőjét Akán-nak (tehát rablónak) nevezte, rögtön odaviszi a dolgot, a hova őt tisztességes ember nem követheti ! Igy tett én velem is lapja 22. számában azért, mert egy kis történeti fogyatkozását áldott emlékű Fördősünket illetőleg bátor voltam megemlíteni ; ugyanazért ronda haraggal, (mely különben ő neki mindennapi kenyere s megszokott modora) rám szentenciázza, hogy én bősz haraggal tépem le ama nagy ember sirvirágait, melyeket ő s más kegyeletesek raktak reá! Ecce baculus in angulo 1 Én az érdemes szerkesztő fogyatkozását emlitém, s ő azzal vádol, hogy a boldogan nyugvók sírját éktelenitem el 1 Ilyen argumentumra tisztességes ember pennájaban nem tud tenta lenni! **) X. KÜLFÖLD. Néhány szó a lipcsei egyetemről. A németországi egyetemek között, mind a tanárok, mind pedig a tanulók számát tekintve, a lipcsei a második helyet foglalja el. Mert mig a berlini egyetemen 246 tanárnak 4062, addig a lipcsein 174-nek 3697 hall*) Szerkesztőségünk Tállya evang. egyháza és iskolája javára ezennel aláírást nyit meg és minden kegyes adakozó adományát hirlapilag nyugtázandja. A szerkesztőség. **) Mondhatnók ugyan, hogy az érdemes szerk. úr meg a jézusi idealismus egyik legszeretőbb lelkii prédikátorának, Vámosi Pap lstwítt-nak palástját szaggatja szét, még pedig igazi tigris-körmökkel; de hát falra borsót nincs kedvünk hányni! 48*