Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-15 / 24. szám

745 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 710 legfőbb protestáns elvnek és irányzatnak, s azzal a közmivelődésnek előharcosa legyen és maradjon, mint volt mindig, s mint most — a rohanva haladó korral, kétszeresen kell lennie. De ismétlem, püspöki programmot adni nem célom s nem is lehet ez alkalommal. Máris igen soká vettem igénybe a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés figyelmét. Csak annyit engedjenek még mondanom, hogy buzgó törekvésem leend, azokat, kik bizalmukkal megtiszteltek, tőlem telhetőleg igazolni; azokat pedig, kik bizalmukat nekem, kétségkívül jó okokból, előlegezni nem kívánták, szeretettel és hűséggel győzni meg arról, hogy arra, legalább utólag, nem vagyok egészen méltatlan. Es most kijelentem, hogy az egyházkerület egyházai többségének, a főtiszteletű közgyűlés által megerősített választását kiváló engedelmességgel fogadom s püspöki hivatalomhoz és annak gyenge erőmet felülmúló feladataihoz, az egyházkerület és a főtiszteletű közgyűlés minden tagjának, első sorban pedig Excellentiádnak s a méltóságos gondnoki és nagytiszteletü esperesi karnak kegyes támogatását kérem és remélem. Köztem s a püspöki szék közt azonban, főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés még két akadály áll, melyeknek elmozdítására időt kell kérnem a főtiszteletű egyházkerületi közgyűléstől. Egyik azt hogy e percben még állami szolgálatban vagyok, a melyről való legk. felmentésemet kell kérnem C) Felségétől, Urunk és királyunktól; mert mig azt, meg nem nyerem, a püspöki széknek zsámolyára sem léphetek. A másik az, hogy nézetem szerint magyarországi reformált egyházunknak hitelveinken alapuló szervezete s százados gyakorlata szerint a püspöknek az egyház tényleges szolgálatában kell állania, vagy hittanári, vagy lelkészi széken; én azért magamat, püspöki hivatalomba beavattatni csak akkor kívánom, ha egyházkerületünk valamely gyülekezete, lelkipásztori hivatalára meghivand s nekem módot nyújt arra, hogy papi székből léphessek a püspöki székbe. Kérem azért, méltóztassék megengedni a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlésnek, hogy a püspöki hivatal vezetése egyelőre még a mostani erős kezekben maradhasson, én pedig mint eddig tanácsbirói minőségemben vehessek részt a közgyűlés tanácskozásaiban. ISKOLAÜGY. A debreceni prot. lap egyik iskolaügyi cikke. Változnak az idölc. Volt idő, midőn a legkimagaslóbb vezérférfiai a politikai ellenzéknek a »Protest. egyh. és iskolai lapot1

használták kormányellenes eszméik világgá bocsátására, olyanok levén akkor a viszonyok, hogy a vallási és egyházi lepel legalkalmasabb takaró volt arra, hogy benne a szabad eszmék emberek elé mehessenek. Ezen lapok szerkesztője is azon időből lett ismeretessé, mint olyan, a kiből minden hüvelyk egy-egy oppositió, egy-egy rebellis. Jött azonban az 1868-iki népiskolai törvény, s a protes. lap beadta a derekát, és síkra szállott az országos törvény mellett, mely pedig a protestáas egyház autonómiáján — mint mondák — erős rést ütött. A „Protestáns egyházi és iskolai lap® a midőn oda hagyta a szorosabb értelemben vett egyházi ellenzék zászlaját, Debrecenben akkor keletkezett a Révész Imre „Figyelmezője," majd néhány évvel később az evangyeliomi, vagy mai nevén a „Debreceni Protestáns lap ;« s mindkettő erősen ellentétes állást foglalt el lapunknak nem csak theologiai irányával, de az egyház és állam közötti viszonyt illető álláspontjával is szemben. Mig a prot. lap az alkotmányos államhoz való símulást, s a meddő autonomikus harcok helyett egyházunk és iskoláink felvirágoztatását, az építést haladást sürgette : addig tiszántúli testvéreink mindig csak a régi sáncokat emlegették, főfigyelmük folyvást csak a keretre — az önkormányzatra volt irányozva, keveset törődve azzal, hogy az antik és kétségkívül felettébb becses, ezután is lehetőleg épségben tartandó keret milyen képet foglal magaban. Változnak az idők. Midőn f. hó 7-én a dunamelléki ref. egyházkerület püspöke a püspöki tiszt elfogadása iránt nyilatkozott, a többek közt — mint vezércikkünkben is olvasható, — így nyilatkozott: „A magyar állam és a magyar protestáns egyház érdekei nem csak ellentétben nem állanak egymással, de sőt szorosan összetartani s egymást támogatni és és erősbiteni vannak hivatva, s uj hivatalomban is egyik vezérelvem lesz, a magyar állam és a magyar protestáns egyház ez összetartását, e kölcsön-viszonyát, nem széthúzással gyöngiteni, sőt lelkes közreműködéssel szilárdítani. Mi örömmel hallottuk e szavakat, mert azok lelkünkből meritvék, s mi már régóta fájdalmasan szemléljük, hogy egyházunk oly igen nehezen tudja a régi időket az uj időktől megkülönböztetni, s hogy a legkedvezőbb időket és alkalmakat elszalasztja önnön egyházának erősbitésére s építésére felhasználni. Mi megtapsoltuk azon szavakat; de ugyanakkor felmerült lelkünkben az a kérdés is, hogy nem fognak-e néhol azon szavak gyanús színben feltűnni és némely sötét kedélyű protest. atyánkfia által olyan színben feltüntettetni ? Örömmel olvassuk a „Debreceni prot. lap® közelebbi számából, hogy változik a hangulat tiszántúli testvéreinknél is, s hogy azon kerület egyik képzett fiatal egyházi irója egy iskolaügyi cikkben épen azt az eszmét fejtegeti, hogy a magyar protest. egyháznak nem szabad a magyar alkotmányos államot ellenségeként tekintenie, s a helyett, hogy a mult évben hozott középiskolai törvény felett keseregnénk, örvendjünk, hogy iskoláink színvonala emelkedik. Reményijük megbocsát mind a szerkesztőség, mind a cikk irója (Fekete Gyula,) ha a cikkből, melynek címe: „A protestánsok és a középiskolai törvény* nagyobb töredéket közlünk. Az 1848-aI, — igy szól az idézett cikk — még inkább az 1867-el beállott alkotmányos korszakkal, nálunk is minden téren nagy átalakítások, egészen uj eszmeáramlatok indultak meg és kellett is hogy meginduljanak, a melyek elől sem egyeseknek, annyival inkább felekezeteknek, a mult idők kétségen kivül nagyfontosságú sáncai mögé vonulni egyátalában nem célszerű dolog leens dett volna. 761*