Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-08 / 23. szám

631 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 632 Az egyházmegyék tievökre s határaikra nézve természetesen nagyon különböztek a mostaniaktól. Budán már 1566-ban meg volt a református egyház, mely többször esperesi lakhelyül szolgált s az ó-budai, később fehérvári, most vértesaljainak nevezett egyházmegyéhez tartozott. 1566-ban papja volt Szováti Gáspár, szegedi Kis István kedves embere.*) Ez a Szováti Béllei Tamás pesti ref. pap kollegájával jelen volt 1576-ban a hercegszőllősi reform, zsinaton s e zsinat végzéseinek mint budai pász tor és szénior aláirt.**) Szováti idejében 1573-ban járt Budán Gerlach István, Ungnad Dávidnak udvari prédikátora; követségbe ment a portához; ez jegyezte fel a naplójában, hogy jun. 18-án itt Budán bement egy keresztyén templomba is, a melyben egyszersmind a latin isicola is volt, és egy valakit megkérdezett a vallása felől, a kitől azt a feleletet kapta, hogy ők a Melanchton Fülöp vallását követik. De mivel az oltár előtt asztaluk volt, kálvinistasággal gyanúsította őket, a mi miatt ismét kérdezősködött, mire azt felelték neki, hogy ők az urvacsoráját egy szin alatt veszik. Tehát már Szováti idejében latin iskolája is volt az egyháznak. Szováti után a papok neveiről jó darabig semmit sem tudunk. Egyes követek, utazók, kik Budára bejuthattak, tesznek azonban egyes megjegyzéseket, melyekből ez időszak alatt is következtethetünk legalább az egyház létezésére. Igy 1577-ben ismét Schweiger Salamon Sintzendorf Joachim báró udvari predicátora utazik Budán keresztül Konstantinápolyba követségbe. Ennek a naplójában is fel van jegyezve, hogy Pesten a keresztyéneknek, kik evangélikusok, saját templomuk s plebánusok van. Templomukban sem harang, sem óra nincsen, habár olyanokkal Esztergomban és Budán birnalc. 1582-ben egy ismeretlen irja Chytraeus Dávidhoz Bécsbe, hogy Budán van a keresztyéneknek templomuk, „melynek karzatát a pápisták, az egyház testét pedig az ágostai felekezetűek birják, a kik azonban Kálvin tanait, mint egész Magyarországban követni látszanak.« 1584-ben Besolt Menyhért, mint Lichtenstein Henrik herceg császári követ kísérője, kereste fel Budát s azt irja, hogy „a janicsárok elvezettek egy keresztyén templomba, mely a vár végén elkülönítve áll. A karzatot a raguzaiak és más olaszok birják, kik kézi munkájok végett Budán laknak. Ezek katkolikus módon tartjak isteni tiszteletöket. A templom többi és nagyobb részét az evangélikusok birják, ezek magyarok. Van nekik mellette iskolájok is, melyben a gyermekek tudományra és irásra oktattatnak. 1591-ben *) Lampe-Ember Pál (650. 1.) igy ir róla s a budai egyházról: Buda, Lib. Reg. Civit. Regum sedes. Ecclesiam Reformatam hic loci plantatam fuisse liquet ex Vita Doctor. Szegedini ad Ann. 1566. quo Pastor Budensis Reform, fűit Gaspar Szováthi, Szegedino charus, sed et sub dominatu Turcae, inde praeprimis ab An. 1629. usque ad novissimam Budae per Christianos factam expugnationem, quae contigit. A- 1686. continua serie inibi loci Praedicantes Reformatos fuisse frequentius etiam seniores, res est certissima. A. 1629. supra fato V. D. Minist, in Eccles Ref. Budensi inter Turcas latitante fűit Johannes Varadinus. Sequioribus annis fuere: — — N. N. Tsengeri, N. N. Váczi, etc. Ann. 1686. quo Turcis errepta est Buda, Pastor inibi fűit Mathias Vetsei, quem spectab. ac gener. Vir. D. Ladislaus Bagosi, Nostrae Confess. Ileros, Regiminis Ungarici Caesarei Colonellus, periculo eripuit, defendit, lateri suo adjunxit, atque is in Exercitu ejus officio Ecclesiastico defunctus est, usqueque Colonellus in Bloguadam Varadiensem delegátus est. Sed et in Urbe Pesthiensi Budae vicina, dum ea Turcis eriperetur An. 1684. Praedicans Református erat N. N. Bogdanyi, qui suberat senioratui Rever. D. Johannis Pathai, Past. Eccl. tunc Nemediensis, nunc dignissimi istorum Tractuum Superintendentis, ex CU-ius testimonio, relationeve literaria haec habeo. **) Lampe Ember Pál p. 293. Wratislaw Vencel báró jár a portán, ez is emliti, hogy Budán felkereste a keresztyének templomát, melyben a kálvinista pásztor szokta meghatározott időben az isteni szolgálatot teljesíteni. 1605-ben már talalkozunk egy névvel,• melynek viselője aligha nem az akkori budai kálvinista pap volt. Ez évben jart ugyanis Bocatius János kassai bíró Budán, ki emliti, hogy ott Kecskeméti István lelkészszel beszélt, kitől megtudta, hogy Budán a keresztyének templom nélkül vannak, mely nem rég vétetett el tőlük.*) Budán a török uralom alatt a keresztyének közös temploma a mai várőrségi kath. templom volt, melynek a Tud. Akadémia által oda betétetett márványtábláról ezt bárki ma is leolvashatja. Meddig jártak e templomba, mikor vétetett az el tőlük s az elvétetés után melyik középületet vagy magánházat használtak istenitiszteletök helyiségeül, ma már nem tudjuk. Biztos adataink 1626-tól kezdődnek. A Dunamelléki Egyházkerület levéltárában ugyanis van egy jegyzőkönyv, az összes iratok közt a legrégibb, ez a Simándi Mihály püspök protokulluma, melyet különben Tormássy József az egyházkerü'et főjegyzője, s történetirója állított össze a mult század végén. E jegyzőkönyv szerint: (Lásd Lampet is fentebb.) 1626-ban Várady János a budai reform, pap. Ez évben márc. 15-én tartatott ugyanis a püspökválasztó zsinat Ráckeviben, a hol Simándit választottak, e zsinaton Várady mint budai ref. pap és alesperes volt jelen. Az emiitett protokullumból latjuk, hogy 1629-ben Patajon, 1630-ban ismét Ráckeviben, 1631-ben D.-Vecsén az egymásutáni zsinatokon folytonosan ott volt. 1632-ben jun. 3-án Dömsödön, hol Simándi távozta után (beregszászi pap lett) uj püspökké választották Ujbarsi Fábricius Jánost, a körösi papot, Váradi mar mint esperes jelent meg. Utánna következtek: Csengeri. Lampe Ember Pal nem emliti a kereszt nevét. Talán az a Pál ez, ki 1670 körül ó budai pap s a sz.-fehérvári traktus esperese volt. Váci, kinek keresztnevét szintén nem tudhatjuk. Mácsai János. Említtetik mint budai ref. pap a Pathai Sámuel püspök 1652-iki katalógusában. (L. a Simándi Protokullumot.) Ez a Mácsai különben 1626-ban biai, 1628-ban riémedi pap volt. Vécsei Mátyás. Ez Lampe-Ember Pál szerint az utolsó budai ref. pap, kit Buda visszafoglalása alkalmával 1 Bagosi László ref. vallású ezredes mentett meg a veszélytől s vett aztán maga mellé. (Lásd a fentebbi jegy. zetet Lampeból.) III. A törökök kiűzésével aztán vége lett a budai magyar református egyháznak is s a magyar fővárosban olyan magyar embernek, a ki véletlenül éppen református volt, egész II. Józsefig nem volt szabad többé megtelepedni vagy birtokot venni. A türelmi rendelet óta azonban mindinkább szivárogni kezdett a magyar református lakosság Budára is s az egyházi névtárakban a budai ref egyház 1842-ben már mint a pestinek fiók egyháza említtetik; ekkor van benne 185 lélek, 1848-ban volt 265, 1856-ban 264, 1862-ben 244, 1869 óta nincs róla külön említés. Ma ugy áll a dolog, hogy a budai reformátusok száma jóval haladja a kétezeret, a népiskolás gyermekek száma a 90-et; ezen kivül a budai közép és felsőbb iskolákba is nagy számú reform, növendék jár. A lelki gon*) Lásd ez idézeteket mind Némethy Lajos rom. kath. lelkész > Török mecsetek Budán« 1878. című munkája 15—52. lapjain.