Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-25 / 21. szám

663 664 linkaégetés, a szekerek megrakása trágyával, a kaszák élesítése, vagy más házimunka vasár- és ünnepnapokon komolyan megtiltatnak és keményen lesznek megbüntetenclők. 1800-dik évi február 26-ikán egy felsőbb helyről származó rendeletet a városok jegyzője, Wyda Pál által lett kihirdetve ily tartalommal: A vasár- és ünnepnapok ünneplése szigorúan elrendeltetik. Igy elmarad minden kézimű. Az ivó- és lármázó-társaságok az istenitisztelet tartama alatt megtiltatnak. Szini előadások este 7 óra előtt meg nem kezdhetők. Teherkocsik az istenítisztelet alatt szüneteljenek. Mindenféle kereskedés egész napon zárva marad, csak a gyógyszertár nyitva lesz. Mézeskalácsot, cukrásztól való csemegét télben 4, nyáron 6 óra előtt délután árulni nem szabad. Bérbeadások, huseladás tilosak. Ugyanezen rendelet még 1815-ben mihez tartás végett újra köröztetett. 1814-ben ápril 7-ikén 231. sz. a. azonban legfelsőbb helyről következő tartalmú rendelet köröztetett az egész országban: Legfelsőbb helyen visszatetszést idézett elő azon tapasztalás, hogy más okon kivül némely állami hivatalnokok és más hatósági személyek rossz példája is az erkölcsök megromlását idézte elő vagy legalább elősegítette. Miért is a legfelsőbb akarat az, hogy egyesült erővel a nép között elharapódzó vallástalanság és erkölcstelenség ellen szünet nélkül munkálkodjunk, különösen pedig a hivatalnokok jó példája által, mert a nélkül nem csak sikertelen a lelkész oktatása és buzdítása, de az alattvalók szeme előtt elkövetett botrány a bajt még rosszabbá fogja tenni. Ily értelemben ismétlődtek az ujabb időkig a kormány és a hatóság rendeletei és közreműködései buzdítás és jó példa által a vallásosság és tiszta erkölcs emelésére, a vasárnapok és ünnepek szentesítésére. A tervezett gyermekistenitiszteletek, a nyilvános imák megtehetik ez irányban is áldásos hatásukat, de mint Édes Albert mondja ^a teendők súlya a polgári hatóságra nehezül*. Nem akarok én azzal, valami ^coge intrare* szószólója lenni, de adjanak a hatóságok jó példát az ünnepek és vasárnapok megünneplésével, gondoskodjanak arról, hogy az adott vagy uj törvények és rendeletek ez irányban érvényesíttessenek és hogy az áthágok, mint más téren ugy itt is, komolyan büntettessenek. Minden felekezeti különbség nélkül, az összes egyházak kötelességében állana, a magas kormányt e körülményre figyelmeztetni és a baj megszüntetéseért folyamodni. In hoc signo vinces! Weber Samu. TÁRCA. Thurzó Imre nótája. (A XVII. századból.) Fel magyarok 1 bátran síkra, Álljon kiki csatasorba 1 Fel barátim 1 harcra fel ! Isten hivja vitéz népét: Ellenségét hogy verné szét, — Most halni vagy győzni kell 1*) Hah 1 jönnek már a határhoz, Dölyfös haduk átkiáltoz : Hogy bennünket tönkre tesz 1 S ha kiirtják bajtársinkat, Rabnemzetünk aztán sírhat, — Szent hazánknak vége lesz. Mért késnénk hát ? mért haboznánk ? Üssünk rajtuk méltón hozzánk, Kikre magyar föld tekint 1 Fogjunk fegyvert bajnok kézzel, Osszunk halált szerteszéjjel, — Épen ugy mint eleink I Ezek mint a nap fénylettek, Réme volt idegennek, — ítélve föld népeit. Féltek tőlük mint vihartól, — Mely sziklát, fákat horzsol — Hallván: »Árpád serge itt!« Mint fergeteg, ugy rohantak, Villámlása magyar kardnak Világitá meg útjuk'. .. S im 1 vert hadak futni kezdtek, Eldobának kopját, tegzet, — Magyar árnyék lett sírjuk 1 E nótát »Thurzó-nótas

név alatt hallottam énekelni tót nyelven. Tekintve azon rendkívüli tekintélyt és tiszteletet, melyben a XVI. század végén s a következőnek elején szerepeltek bethlenfalvi Thurzóék,kiknek ereiben a szigetvári hős vére folyt, Magyarország összes rendei előtt — nyelvre való tekintet nélkül — állottak ; tekintve azon tényt, miszerint e névnek történelmileg- leginkább kimagasló képviselője, Thurzó György a nagy nádor, azon korban ugy tekintetett, mint personificatiója azon a hitújítás által proclamált elvnek, melyszerint, — mint egyebütt — ugy Magyarországon is az evangyéliom szellemében reformált katholikus egyház más szóval a protestantismus a magyar nemzetiség és alkotmányos szabadság érdekeivel — önmegtagadás nélkül nemcsak soha ellentétbe nem jöhet, de sőt a kettő között szervi összefüggés létezik : mind ezeknél fogva a magyar nemzetbe — közös történelme, culturalis hivatása, nyelvanyagának magyar formák által való idomithatósága, természetének a specificus magyar faj természetével — ez utóbbi jellegének kockáztatása nélkül — való összeférhetősége, rokonsága által — magát beolvadottnak tudott magyarországi tót nép költészetének ezen produktumát azon varázsszerü hatás eredményének kell tartanom, *) Félszázaddal utóbb gróf Zrínyi Miklós a költő irá: A »mi nemes szabadságunk az ég alatt sehol nincs, hanem Pannoniában : hic nobis vei vincendum vei moriendum est".