Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-18 / 20. szám

I 637 638 nyát felfüggesztette, távoznia kellett Pestről a skót mis­siónak is, melynek igazolására az uj Beamterek bizo­nyosan seholsem találtak semmi §-t. Az akkori két mis­sionariusnak Wingati és Smith uraknak télvíz idején kel­lett családjaikkal együtt elhagyniok Pestet. Erre az esetre vonatkozik Török Pálnak ékes latin nyelven irott most emiitett levele, melyben egyrészt a missionariusok elű­zésének okát helyezi világításba a skótok előtt, másrészt elpanaszolja azon távoli hatalmas nemzet rokon egyhá­zának a magyar prot. egyház akkori siralmas helyzetét, mintegy appellálván a zsarnokság ellen a külföldi hitro­konok rokonszenvére. Bármennyire igénybe vettem is már e becses lapok terét hosszura nyúlt cikkemmel, mégis helyén valónak látom, szerkesztő ur becses en­gedelmével, szórói-szóra közölni itt e levelet, melyet ak­kor mindjárt lemásoltam magam részére, s melyet mint Török Pálra vonatkozó jellemző adatot ily módon vélek a megsemmisüléstől legjobban megóvhatni. Azt hiszem, ez lesz itteni közleményemnek legérdekesebb része. Lás­suk tehát, a mint következik : „Clarissimo ac Doctissimo Viro, Johanni Duncan, Edinburghi. — Quamquam spatiis amplissimis terrae marisque a societate Tua, Vir Clarissime, maximé desi­derata, divulsus, — memóriám tamen Tui alta mente repositam semper teneo, et frequens gratus recolo. Tua et Virorum, quos ecclesia Scotiana e sinu suo Tui comi­tes ad nos invisendos miserat, Alex. Black, Akx. Keith, Joh. Wilson et aliorum crebro immo continuo se nobis offerunt facies et simulacra; crebris enitn immo conti­nuis jactamur procellis, obruimurque malis, in quibus so­latio nobis est meminisse vestrum, meminisse consiliorum vestri, scire, quod pro salute nostra ardentissimas ad coe­lum effundatis preces, quod parati sitis amicas nobis porrigere manus, et medelam afferre aftlictis. In lucro nobis reputandum est vos vidisse, ex inconcussa fide vestra animos sumsisse, exemplo vestro bonae spei esse. Pergite, Viri Clarissimi, Fratres dilectissimi, com­miserari nostram fortunam, nobis enim fluctus super fluc­tus imminent. Consociatis animis et viribus minus aegre patimur. Alto dolore adficimur recentissime, quod fratres nobis dilectissimi Wingati et Smith, dimidium animae nostrae, a nobis divelluntur, quin minimam praebuissent ansam tam dira pati, hjxme et frigore cum uxoribus et liberis teneris migrare. — At illi tendunt, ut felicitate tranquilli fruantur, nos vero vicissitudines et calamitates exspectant. Ingentem patimur jacturam eos amittendo, qui nobis in adversis solatium praebuere, nobiscum pati parati fuere animo, precibus nostris ad Deum suas asso­ciavere. Fulcra ruunt, quibus niti nobis volupe et tu­tum erat. Fata et vicissitudines nostras fideliter illi enarra­bunt, non opus est mihi literis illas mandare ; referent illi, quid judicemus facto opus esse, ne penitus obruamur tenebis: ego vero Te, Vir Clarissime, perhumanissime peto, gere porroque curam gregis Domini, quem in his oris collocavit; habeas commendatum, quod maximé ef­flagitamus, etiam atque etiam manda fidei ac tutelae ec­clesiae Scotianae, item ecclesiis Christi in vicinis regioni­bus dispersis, afifiictas res nostras, ne dubitent, ne trahant moras, adesse nobis auxilio precibus et ope, secus omnia in pejus ruent. Simul accipe grates nostras pro literis Tuis, amo­ris ac solatii plenis. Sequimur consilium tuum, ut suspi­ciamus ad Dominum, qui credentes et fideles, quos sangvine suo pretiosissimo redemit, nunquam destituit. Summum ac unicum studium nostrum erit Illum con­templari, Illum nosse, ad Illum accedere, Illum amplecti, Illi adhaerere, Illum sequi per omnia. Omnis spes nostra sita erit in Illo, in cujus manus omnis potentia in coelo et terra tradita est, securi, tempóra refectionis adventura esse, atque eos, qui participes sunt afflictionum Christi, participes futuros etiam gaudii. Tibiquoque, tuis et fidehbus Christi omnimodam salutem precatus a Deo optimo maximo, tuisque favori­bus commendatus, finem impono his literis, optans ut meos, meque diligere pergas, qui persevero Pesthini die 14-a Jan. 1852. Clarissimi Tui Nominis cultor sincerus et perpetuus — Paulus Török m. pr. Minister Ecclesiae Helv. Conf. Addict. Pesthini in Hungaria. P. S. Viris claris­simis in literis his nomine designatis, item Johanni Lo­rimero salutem dicas meo nomine quam plurimam, velim*. Eddig a levél, melyet oly tisztelettel tartogattak meg és kegyelettel mutogattak a jó skótok. És Skóciá­val való összeköttéseit csakugyan felhasználta boldogult főpapunk, különösen a pesti ref. theologiai intézet érde­kében. Igy eszközölte ki a „Szabad Egyháznál* (Free Church) azon ösztöndijat, melyet kinnlétem alkalmával többek közt én is élveztem, s mely állandóvá tétetvén, azóta minden évben élvezi a pesti theol. seminarium egy-egy végzett növendéke. Továbbá jelentékeny segély­összegeket is nyert Skóciából a pesti theol. intézet alap­jának gyámolitására. Az én ott időzésem évében a skót ref. egyház egyik ága, az u. n. United Presbyterian Church (Egyesült presb. Egyh.) gyűjtött e célra, s az 1867-i edinburghi nyári Synoduson ez ügy előadója kedvetlenül jelentette, hogy addig csak 4—5000 frt gyűlt be, mire aztán a Synodus erre a fontos célra a gyűjtéseknek új­ból megkezdését határozta el. Ugyanezen egyház theol. tanulóinak „ Ifjúsági missiói Egyesülete1 , mely akkor tájt, a nagy szünidők idején egyszer-egyszer 6—70OO fo­rintot szokott más-más missiói célokra gyűjteni, a pesti theol. intézet alapjának növelését tűzte ki 1867-i műkö­dése céljául. Hogy tényleg mily összegek küldettek Skó­ciából a pesti ref. theol. szeminárium alapjára, azt pon­tosan megtudhatjuk, ha majd ez intézet története rész­letesen meg lesz irva. Boldogult főpapunknak, számtalan elfoglaltsága közt arra is maradt ideje, hogy folytonosan fönntartsa az is­kolájából külföldre ment tanulókkal összeköttetését. Szi­vesen fogadta leveleiket, s olykor ő is fölkereste őket soraival. Azon gazdag levélgyüjtemény között, melyet halála után rendezve találtak Íróasztalában, ott volt gon­dosan megőrizve egy csomag ilyen gyűjtő címmel: „Kül­földi magyar ifjak levelei*. * * * Talán csekélységeknek látszhatnak, igy magukban véve, ez adatok, melyeket itt felsoroltam. De ha Török Pal nagy alakjához csatoljuk őket, a milyennek őt mind­nyájan ismertük, sokkal jelentékenyebbekké válhatnak s e nagy ember egyéni képének a jövő számára megalko­tásához talán némi anyagot szolgáltathatnak. Hiszem, sokaknak birtokaban sokkal érdekesebb adatok vannak róla, s reménylem, nem késnek azokat, iránta való ke­gyeletök nyilvánításául napfényre bocsátani. Komdromy Lajos. BELFÖLD. A diakonisszákról. DisselhoíT Gyula budapesti előadása. April 24-én, esti hét órakor tartotta Disselhoff Gyula, a kaiserwerthi nagyh; rü diakonissza-intézet igaz­gatója és lelkésze fentcimzett előadását a budapesti német

Next

/
Oldalképek
Tartalom