Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-11 / 19. szám

021 megye főesperese, a dunamelléki reform, egyházkerület egyházi tanácsbirája stb. folyó hó 5-én délután 3 és V4 óra­kor élete 67-ik, boldog házasságának 41-ik, lelkipásztor­ságának 48-ik évében hosszas szenvedés után megszűnt élni. Az elhunytban a legjobb férjet gyászolja hű neje Veres Borbála, s a legjobb apát gyermekei: Elek nejé­vel Karácsony Terézzel, és gyermekeivel; Berta férjével Szánthó Elek nagyabonyi reform, lelkésszel és ^ Berta leányával; Dezső nejével Varga Ilonával; és Béla. Őszinte részt vesznek a család mély fájdalmában az elhunyt test­vérének özvegye Fördős Károlyné gyermekeivel; kedves nejének testvérei: özv. Nagy Lászlóné Veres Mária gyer­mekeivel, Niki Mihályné Veres Róza férjével és gyer­mekeivel, Kiss Józsefné Veres Sarolta férjével és gyer­mekével ; továbbá Pólya Béla és Pólya Róza Szakács Istvánné családjaikkal. A megboldogultnak hült tetemei f. hó 7-én d. u. 3 órakor a reform, templomban tartan­dott gyász isteni tisztelettel eltemettetett. Áldás a ki­szenvedett halott poraira 1 — Warga Lajos sárospataki theologiai akad. tanárt, s kiváló egyháztörténészünket édes anyja elhunytában súlyos csapás érte. A gyászeset­ről kiadott jelentés igy szól : Alólirottak fájdalmas szív­vel tudatják, hogy a forrón szerető édes anyja, nagy­anya, anyós, dédanya és hű rokon özv. Varga Ferencné szül. Bucy Anna, folyó hó 2-án hajnali 1 órakor életének 81 -ik, özvegysége 13-ik évében, végelgyengülés következ­tében egy szebb hazába költözött. A letűnt pátriárchális boldog időknek egy csaknem utolsó — kedves, még az ősz hajak alatt is vonzó alakja hunyt el a boldogultban. A háziasság, fáradhatlan és gondos munkásság, család­ját meleg szeretettel körülölelő és az idő mindtn válto­zataiban igazán vallásos jellemnek vonásai tették oly kedves és vonzó alakká a boldogultat; a melyekkel való­ban „szép és ékes korona volt fején a vénség« is, mert még ekkor is minden lépése „az úrnak útaiban találtatott®. Boldog volt, mert sokat és sokáig boldogított. Boldog volt, mert a kikért áldozta egész életét : gyermekei s azoknak boldog családjainak szeretete, mint a lemenő napnak sugarai világiták meg a hunyó életnek kima­gasló ormait. Áldás volt élete 1 Áldott emlékezete 1 A megboldogultnak földi maradványai folyó hó 4-én d. u. 3 órakor nagy-malomutca i-ső számú saját házától az ev. ref. egyház szertartása szerint, felette tartott könyör­gés után, közös sírkertbe kisértettek és az örök nyuga­lomra ; mely végső tisztelettételre a rokonok és ismerő­sök szomorúan meghivattak. Kolozsvártt, május 3-án. Warga Dániel, özv. Liska Jánosné szül. Warga Anna, Warga Lajos, Warga László, az elhunytnak gyermekei : Warga Dánielné szül. Miski Teréz, Warga Lajosné szül. Rajka Róza, Warga Lászlóné szül. Stofifenberger Ilka, a megboldogult menyei. Babos Sándor nője Wr arga Anna, ifj. Warga Dániel, Liska Anna, Warga Ilka, Warga Irén, Warga László, Warga Zoltán, az elhunytnak unokái: Ba­bos Anna, Babos Mili, Babos Sándor, Babos Teréz, Ba­bos László, Babos Ilka, a megboldogult dédunokái. * Szerkesztői mondanivaló. A dunamelléki egy­házkerület egy egyházából, mely a folyamatban levő püspök­választásnál mind a két esetben Szász Károlyra szava­zott, olyan hang ütötte meg fülünket, hogy miután Szász az első szavazas előtt ugy nyilatkozott, hogy magát szűkebb szavazásra nem bocsátja, ők pedig Szászhoz most is ragaszkodnak, de többség esetén sem remélik, hogy Szász az ilyetén választást elfogadja, másra szavazni pedig semmiesetre sem akarnak : ezúttal tartózkodni fog­nak a szavazástól. Azt hisszük, egészen alaptalan felfogás s céltévesztő eljárás vólna. Miután nem tehető fel, hogy az egyházkerület által elrendelt s két megnevezett egyén közt kitűzött szavazást az eddig egyik jelöltre szavazó egyházak tömegesen, vagy csak nagyobb számmal ís visszautasítsák s ily eljárás nem volna egyéb, mint a másik jelöltnek csinálni meg a többséget. S azt hiszszük hogy az egyházkerület közgyűlésének szavazást rendelő határozata ellen ilyeténképen strike-olni sem nem illendő, sem nem szabad. Szász Károly maga, midőn az egyház­kerületi közgyűlés végzését, melylyel őt a szűkebb sza­vazásra tűzte ki, hallgatólag fogadta s az ellen nem tiltakozott (mivel előre ki volt mondva, hogy netaláni tiltakozása nem is vétetnék figyelembe) ezzel csak az egyházkerületi végzés iránti tiszteletét s engedelmességét dokumentálta. S hogy az egyházkerület netalán mellette nyilatkozandó többségének akarata előtt hasonló enge­delmességgel fog meghajolni, ezt tőle s egyháza iránti buzgóságától s kötelességétől annál inkább megvárhatjuk, — mert a decemberi közgyűlés által először kitűzött választásra vanatkozó nyilatkozatát, a márciusi gyűlés re­spectáita is, s ezzel az ő aggályának már tényleg eleget tett s a második — átalános — választásra nézve pedig Szász sem hasonló, sem semminemű nyilatkozatot nem tett. NECROLQG. Fördös Lajos emléke és temetése. Ritkán adatik embernek összes ismerőseinek tisz­teletét, szeretetét annyira megnyerhetni, mint Fördős Lajosnak. Csillogóbb szellemi tehetségű, s maradandóbb érdemeket szerzett lelkipásztorai talán voltak s vannak egyházunknak, de szeretettebb aligha. Egyik nemes pél­dányképe a protestáns lelkészeknek. Majd 48 éves lel­készi pályája alatt sok mindenféle rendű, s rangú egyé­nekkel jött érintkezésbe, de nem láttam embert — pedig 30 év óta közelről ismerem, — a ki előtt szolgailag meghajtotta volna magát, a kinek, — foglalt az el le­gyen bármily fényes állást, egy üres bókot, egy nemte­lenül hízelgő szót mondott volna; de viszont nem láttam embert, pedig sok szegény ügyes-bajos egyén megfordult nála — a ki irányában a legnagyobb gyengédséggel, előzékenységgel ne viseltetett volna. Ebben az ő modo­rában nem volt semmi csinált, erőltetett, negélyezett ; ez nála a lehető legtermészetesebb volt. A nálánál fen­tebb álló tisztán kiolvashatta az ő szelíden mosolygó szemeiből a tisztelő hódolatnak, a szerénységnek, a mások érdemei iránt való elismerésnek gyengéd érzetét; a vele egy fokon vagy alantabb álló pedig kiolvashatta az őszinte baráti, testvéri, atyai jó indulatot. Nincs az a túlzó demokrata, ki a világ urai irányában több hódolatot ne tanúsítana, s nincs az a népkegyvadászó kortes a ki a néppel oly szíves modorban, oly leereszkedőleg tudna beszélni, mint tudott Fördős, és mégis a nagyok iránti tisztelet s udvariasság szabályait ő soha meg nem sértette, és mégis nála mégcsak gondolni sem lehetett arra, hogy talán a népszerűséget keresi avagy azt meg­tartani törekszik. Mindez nála önkényt folyt, nemes in­dulatokkal nemes jellemvonásokkal gazdag lelkéből. Eszünkbe jut a Mester. Nekünk ugy tetszik az igazi ke­resztyénség s a szó nemes értelmében vett demokratia egymásnak ikertestvérei. Erezni önnen emberi méltósá­gát, és azt nem alázni le a világ leghatalmasabb urai előtt sem, de másfelől elismerni, becsülni, az érdemet a tehetséget ugy a magasan mint a lentebb állóknál, tisz­telni az emberi méltóságot a darócköntöst viselőben is, tisztelni nem csak akkor, mikor nekünk van szükségünk azon egyén támogatására, szavazatára, de akkor is, mikor az fordul hozzánk támaszért, segítségért: ez igazán de­mokratikus, de egyszersmind valódi keresztyén jellem

Next

/
Oldalképek
Tartalom