Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-11 / 19. szám

619 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 S a bensőnek megfelelő volt a külső. Puritán lelkülete hű kifejezést nyert puritán viseletében. Csakhogy a puritán szót valódi értelmében vegyük s ne téveszszük szem elől azt a nagy különbséget, a mely van a puritánismus és cynismus között. A puritán szónak első s alapjelentése : a tisztaság, ő ily értelemben vette a szót, s ügy házában mint házán kivűl ugy jelent meg, hogy letörölni segitse a puritán szóról azt a mellékfogalmat, melyet ahhoz e hazában — nem nagy előnyére egyházunknak — sokan hozzá kapcsolni szoktak. Fördős távol állott a hiúság üres vásárát látogató világfiaktól ; a hiu fény, pompa sem lelkületével, sem állásával nem lett volna öszhangzatban, de a természettől megnyerő szép külsővel megáldott férfiú nem az egykori anakhorétálc szennyében s rongyaiban kereste a puritán lelkészek eszményképét. Csoda-e ha kedves, szeretett volt mindenki előtt? Puritán jellemével szorosan össze volt forrva a kÖ-telelességérzet s munkakedv. Ha családja, barátai körében vagy kisebb nagyobb társaságban volt, ő képezte a társaság éltető lelkét. Felejthetetlen jó kedélyével, vig, tréfás szavaival, kötekedő, de soha nem sértő enyelgéseivel, az őszülő bajusz alól is gyakran felhangzó dalaival jó kedvre derítette egész környezetét, s ki őt valamely társaságban ismerte meg először, benne egy nagyon is könnyű vérű, s kizárólag a barátság örömeinek élő egyént vélt felismerni. De a ki gyakrabban találkozott vele, az hamar meggyőződött, hogy ő egyházunknak egyik legpontosabb munkása volt. Dolgozó szobájában ült kora reggeltől késő délutánig és itt do^g nélkül, henyélve nem találta őt soha senki. Mint lelkész, mint esperes vagy mint különbféle bizottságok elnöke ritka pontossággal végezte teendőit, lettek légyen ezek egyetemes érdekűek, avagy jelentéktelen csekélységek. O hátralékban nem volt soha semmi dolgával. Es a hivatalához kapcsolt s pontosan teljesített bokros teendők mellett ő még mindig talált időt az irodalmi téren való foglalkozásra. Már fiatal korában ismeretessé kedveltté tette nevét ezen a téren is, és nem szűnt meg a tollat forgatni évtizedeken keresztül. És ha hosszú időkre szóló epokhalis művekkel nem véste is be nevét hazai egyháziirodalmunk történetének lapjaira — de hiszen hol is vannak s hányan vannak nálunk a férfiak, kik azt telték volna ? — de kétség kivűl egyike volt ő évtizedeken át a legkedveltebb s a legismertebb egyháziiróinknak. Egyházi beszédei, ágendája, imái, „Ájtatos hölgy«-e, concordantiája, kecskeméti közlönye széthordták s kedvessé tiszteltté tették nevét a hazai művelt protest. közönségnek ugy férfi, mint nő tagjai között. Irodalmi munkásságán is keresztül vonul egy hozzá méltó nemes jellemző vonás. Polemizálni eszmék, intézmények s ilyenek hirdetői avagy létesítői ellen nemcsak tudott, de szeretett is, hiszen ki nem ismerte őt ezelőtt negyed századdal ezen a téren, mint ügyes harcost ? — de annyit hosszú ismeretség után jó' lélekkel mondhatok, hogy hiúság, feltűnni akarás s főként irigység soha nem vezette tollát. Mások munkájának lealázásávai soha sem igyekezett önmagát magasabbnak tüntetni fel, sőt megfordítva ő a legőszintébb méltánylója, segítője volt ugy a magasan repülőknek, mint a szárnypróbalgatóknak. Lelkének természetes nemessége s jósága e téren sem tagadta magát. De volt különösen egy kör, hol ő a legnagyobbak, a felűlmulhatlanok közé tartozott. Ez volt az ő családi köre. Házassága 41-ik évében épen azon gyengéd elő zékeny férj volt, a ki volt házassága első évében ; utoljára született gyermekét épen azzal az apai örömmel fogadta s hordozta karjain, majd gondozta nevelését, melylyel első szülöttét. Nála a családi kör valóban szentély volt, melybe ő haraggal soha be nem lépett, de még komor kedélylyel is — az utolsó beteges éveket el tudva, — nagy ritkán, melyben ő gyengédtelen vagy épen nyers szavakat soha nem hallatott. Azon körhöz ő csak szerelettel, gyengédséggel, boldog és boldogító mosolylyal, derültséggel szokott közeledni. De ne bolygassuk ezt. Tollam reszket, szemembe köny tolul. Mekkora fájdalom lehet az, úgy a szeretők, mint a szeretettek részéről, mikor hónapokon keresztül érezniök kell, a mint a halál, hideg kezével, a szeretetnek ezen erős kötelét feltartóztathatlanul bontogatja ! Fördős átérezte hosszan ezt a nagy fájdalmat, hogy be legyenek tetőzve földi életének szenvedései. Mert hát az ő élete gazdag volt nem csak az örömökben, de a szenvedésekben is. Hogy is ne ? Hiszen az oly gyengéd szerető lelken, minő az övé volt, a csapásoknak gyenge karcai is erős vágásokat tesznek; hát még mikor a tőrök-tövig döfettek keblébe ? Eveken át aggódott ő neje élete, egészsége miatt ; éveken át leste reszketve, hogy szellemileg a mily erős, testileg oly gyenge alkotású egyik vagy másik gyermeke miként fejlődik, erősödik és mikor már aggódva átélt éveket, mikor már már hihette, hogy a szülei gondosság s vigyázat szerencsésen keresztül segítette a szeretett gyermeket a veszélyes korszakon s mikor már már a szülei öröm teljessé vált volna, akkor rontott be a rég fenyegetett s csak színleg visszavonult ellenség, hogy elragadja rég kiszemelt zsákmányát. Két fiad koporsója mellett állottam, láttam fájdalmaidat. Láttam azt is, mily nehezen tudtad a harmadikat kebledről kiszakítani. De láttam ezeket nem csak én, láttuk sok ezeren, s ez még fokozta minden ismerősénél az iránta való rokonszenvet, szeretetet. Temetési ünnepélye tanuságául szolgált az iránta érzett általános tisztelet s szeretetnek. Ott állottak koporsója körül az egyházk. h. püspöke Sipos Pá', tiszteletbeli és r. főjegyzője, két aljegyzője : Dobos J. és Fi ló L. Kovács A. és e sorok írója, Papp Karoly és Ballagi Mór tanácsbirák, a kecskeméti e. megye gondnoka Antos János, esperese Ádám Kálmán, Miskolczy S>*. József, Kovács Lajos, Tóth Sándor, Dömötör Bertalan, Balla Lajos lelkészek, a pesti theol. akadémia, a pesti, körösi, halasi gymnáziumok s tanitó képezde igazgatói és több tanára, Kecskemét városának pedig minden vallásfeleke-Zitü lelkés/.e, a piarista, reform, gymnázium és reáltanoda tanárai és tanulói gyászlobogókkal, az összes értelmiség s a népnek ezrei meg ezrei. A temetési gyászszertartás 7-én délután 3 órakor kezdődött, de a templom és a templom körüli tágastér 2 órakor már tömve volt néppel. A díszes koszorúkkal borított koporsó a templom ajtaja előtt volt felállítva. A gyászének elhangzása után Szilády Áron lépett a szószékbe, a fájdalmas érzések tolmácsolására kiválóan alkalmas hangjával elmondott imában az egész közönséget mélyen meghatólag tüntette fel egyházkerületünk, sőt hazai prot. egyházunk nagy veszteséget. E/után a Mikó L. vezetése alatt álló főiskolai énekkar szabatosan előadott gyászéneke zendült meg, mely alatt Szász Károly ment a szószékbe, gyászbeszédet tartandó. Szász Károlylyal a boldogultat hosszú időn keresztül a sírig tartott őszinte barátság s a kölcsönös tisztelet érzése fű te öszs/e>

— de épen ezért hivatásának betöltése kiválóan súlyos volt. Szabad fo'yást engedni egyrészről keble fajdalmas érzéseinek, de másrészt folyvást vigyázni, hogy azok önmagát is el ne ragadják; a mélyen lesujtottakat erősíteni, vigasztalni, mikor önmaga is lelke mélyében meg volt rendülve, — nem csekély feladat.