Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-11 / 19. szám

609 PROTESTÁNS EGVHÁ számadást élesen megkritizál, az ,eszem iszom*-féle kiadásokat kíméletlenül törli, s jövőre több correctséget és rendszerességet sürget. Ezzel kapcsolatban, hogy a számadások jövőre lehetőleg egyöntetűen szerkesztessenek, egy számadás minta is ajánltatik, mely végleges elfogadás előtt előbb a lelkészekkel fog közöltetni, hogy észrevételeit mindenki megtehesse rá. A pénztárvizsgáló bizottság jelentése szerint a különböző pénztárak teljes rendben találtattak. E jelentés kapcsán Farkasdy Károly gárdonyi lelkész ur, hivatkozással hajlott korára, ugy 17 évig viselt pénztárnoki mint tanácsbirói állásáról véglegesen lemondott. Egyházmegyénk méltányolva veterán lelkésztársunk indokait, a penztárnoki állástól jegyzőkönyvileg kifejezett meleg köszönetünk mellett felmenti, a tanácsbiróságról való lemondását azonban nem fogadta el. Helyébe egyházmegyei pénztárnokul egyhangúlag Mészöly Pál tabajdi lelkésztársunk választatott meg. A candidáló-bizottság rendes tagjaiul felkiáltás utján megválasztattak : Sátori Dániel, Mészöly Pál és Rozgonyi György urak, póttagokul : Rác János, Csordás Sándor, és Farlcasdy Dezső tanácsbirák. A délutáni ülésen elintézett számos kisebb-nagyobb fontosságú ügyek közül, mint közérdekübb tárgyuakat felemlítem a következőket. Egyházmegyénk a postai portómentességró'l szóló szabályzatot eddigelé ugy magyarázta, hogy e kedvezményt az egyházmegyei könyvtár tulajdonát képező könyvek és foly iratok szétküldésére is kiterjerjesztheti. Egyik lelkésztársunk azonban egy ilyen portómentesnek jelzett küldeményért a postaigazgatóság által megbüntettetvén, egyházmegyénk felkéri a kerületet, hogy ez irányban az illető minisztériumot kérdezze meg, illetőleg kérje meg arra, hogy miután a lelkészek különben is sok ingyenes szolgálatot tes/.nek az államnak, a portómentesség kedvezménye a lelkészi kar mivelődését célzó közkönyvtári könyvek postai szállitasára is kiterjesztessék. A másik fontosabb s ugyszólva utolsó tárgya a délutáni közgyűlésnek a lelkészi értekezletek életbeléptetésének ügye volt. Sajnos, hogy e nagyfontosságú iigy a kartársak részéről nem hogy lelkesedéssel vagy legalább érdeklődéssel, de épen lágy melegséggel, sőt mondjuk ki nyíltan: közönynyel találkozott. Most egy éve az egyh. megyei gyűlésre többünk részéről beadott indítvány folytán került ez ügy ujabban ismét a felszínre. Ennek következtében esperes ur augusztus hó elejére a dolog megbeszélése végett meg is hivta a lelkésztársakat K.-Nyékre, s az ott megjelent 13 lelkész akkor egyhangú lelkesedéssel ki is mondotta, miszerint »a lelkészi egyesület megalkotását halaszthatatlan szükségnek tartja, s annak létrejövetelére minden erejéből közremunkál*. — Egyszersmind az alapszabályok elkészítése végett egy bizottság küldetett ki. Az egyszerű alapszabályok el is készültek még abban a hónapban, de tárgyalásra csak ezelőtt pár héttel kerültek ugyancsak K.-Nyéken, megint csak 13 (nem hiaba ominosus szám!) lelkésztárs jelenlétében. Ekkorra már a lelkesedés ijesztő mérvben alább szállott, s könnyű volt megtalálni a módját is a tisztességes visszavonulásnak. Az alapszabályok szerint t. i. a lelkészi értekezleteken való részvétel minden megyebeli rendes és segédlelkészre nézve kötelező lett volna; ámde ez sértené az egyéni szabadságot, tehát maradjon ki. . . holott ismerve a viszonyokat, fájdalom! csakis e §. meghagyása mellett lehetett volna a sikerre való 1 iztos kilátással létrehozni az egyesületet. Kimondatott az is a javasolt alapszabalyokban, miszerint a lelkészi egyesület tagjai csakis lelkészek lehetnek. . . ámde ez rossz vért ES ISKOLAI LAP. GlO szülne a világiakban, tehát mondjuk ki, miszerint »az értekezleti összejöveteleken az egyházmegyének bármelyik tagja is részt vehet*. S ezzel kimondottuk, hogyha lesz is valaha értekezletünk, az nem annyira lelkészi értekezlet, mint csupán barátságos és kedélyes időtöltésre szánt összejövetel lesz. Igy megnyirbálva kerültek tehát ez alapszabályok az egyházmegyei gyűlésre, ugy alkony táján, mikor már 13 lelkész sem volt az ülésen, elzengeni legalább a búcsúztatót. Jó szerencse, hogy akadt egy előkelő világi tanácsbiró, ki megépítette az arany hidat a visszavonulásra, megtámadván az alapszabályokban épen azt, ami azokból már két héttel előbb kihagyatott, t. i. a világiaknak az egyesületből való kizárását, mire mintegy archimedesi pontra támaszkodva teljes erejéből döntögette a még létre sem jött lelkészi egyesületnek most máikülönben is ingatag alapra fektetett épületét, ugy tüntetvén fel a lelkészikar eme mozgalmát, mint valami veszélyes irányú törekvést a protestantismus, az autonomia felforgatására stb. stb. Hasztalan lőn figyelmeztetve, hogy hisz ez egyesületnek nincs és nem is lehet más célja, mint egyes egyedül az önképzés... a minden hierarchikus törekvést perhorrescáló tanácsbiró ur — horrendum dictu ! — erre is egész hévvel igy válaszolt : „Timeo Danaos et dona ferentes*. Valóban, szeme-szája eláll az embernek az ilyenek hallására Mindezek után pedig könnyű volt belátnunk, hogy a lelkészi értekézletek eszméje a vértesaljai egyházmegyében még korántsincs annyira megérve, hogy az a közel jövőben testet ölthessen, kivált miután ugyanaz a tanácsbiró ur a beterjesztett alapszabályokat még egyszerű tudomásul vételre sem akará méltatni. Denique, bármennyire nehezünkre essék is, most már csakugyan elzenghetjük a híres búcsúztatót: Requiescat in pace! A törvényszéki ülés már az esti órákban vette kezdetét s tartott egész 9 óráig, hogy a gyűlést még az nap be lehessen rekeszteni. Érdekesebb ügyek nem fordultak elő. Másnap ápril 30-án mindannyian búcsút vettünk- a biai egyház szives vendéglátó híveitől s derék lelkészé'ől, a kiknek a gyűlés tagjai iránt tanúsított előzékenységükért e helyen is legszívesebb köszönetünket fejezzük ki. Lévay Lajos. A tiszáninneni ref. egyházkerület közgyűlése. A tiszáninneni egyházkerület tavaszi közgyűlését, Miskolcon, ápril 29-én nyitotta meg. Már 9 órakor a a prot. főleánynövelde tágas iskolaterme telve volt a gyűlés tagjaival s nagyszámú hallgatósággal. Valami sajátságos nyomott hangulat vett erőt a jelenvoltakon, midőn Kun Bertalan püspök megjelent s egyedül foglalta el az elnöki széket. Valami nagy eseménynek kell itt történni. Sokaknak sejtelmük volt a minden igazprotestánst mélyen megrendítő eseményről, de egy reménysugár mégis csak ott játszadozott a tisztelet mély érzésétől áthatott lelkeken, hogy hátha nem igaz. De igaz volt ! Kun Bertalan püspök buzgó imájának elmondása után a megindulástól reszkető hangon emelt szót. Ha visszatekintek — úgymond — hivatalos működésemre, oly csüggetegen még sohasem nyitottam meg 'gyűlést, mint ez alkalommal. Nem az előterjesztendő tárgyak halmaza okozza ezt, mert hi-zen a főt. egyházkerület tagjai bölcseséggel oldanak meg minden kérdést; hanem az, hogy egyházkerületünk nagyérdemű főgonduoka s a hazai protestáns egyház büszkesége, id. báró Vay Miklós 38