Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-27 / 17. szám

538 Ungvárt tartott kerületi gyűlésen, lmgy a könyvtárat már szept. 8-án rendezte!? Mindez azt hisszük minden értelmes ember előtt a legjobb esetben is érthetetlen, kimagyarázhatatlan ! Mi pedig annyival kevésbé tudunk eligazodni a dátumok e sajnálatos labyrinthúsában, mert Szinyei urnák egy fatális » elszólása «, melyre figyelmeztetve lettünk, arra enged következtetni, hogy ez a könyvtár, — ma sincs még rendezve. Atalában Szinyei úr kétségkívül hasznosabb munkát végez, ha az általa a jelen füzet újra feltálalására, illetőleg kikorigálására forditott időt, a könyvtár termeiben rendezési munkalatokra, vagy ha már épen nyomtatni akart valamit : a sokat emlegetett katalógus kinyomatására használja fel. K. Gy. Xu-ingli l lrik élete és a helvét reformáció megalapítása. A vagy reformátor negyszázados évfordulója alkalmából emlékének szentelte Benke István ref. gymn. tanár. A Reformátor arcképével. Szerző' sajátja. Sepsi-Szentqyörgy, 1884. Ara 1 frt. A magyarországi református ember szíve megvan osztva Zwingli és Kálvin között. Büszkén vallja magát kálvinistának is, és a genfi reformátor jelleme és szelleme mélyen bevésődött, mind általában egész hazai ref. egyházunk egyetemébe, mind annak egyes tagjaiba; de más felől nemes önérzettel említi a kálvinista ember Zwingli nevét is, szereti egyházának eredetét a zürichi hitbajnoktól levezetni, s érezzük azt, hogy ha dogmatikus tekintetben Kálvin tanai lettek is később uralkodókká a reformált egyházban ; de azért megmaradt valami olyasféle kötelék, mely bennünket Zwinglihez kapcsol. Ez a kötelék kétségkívül meg van más reform, egyházaknál is. sőt ma már az összes protestáns egyház tehát a lutheránusok s az unitáriusok is tisztelik, méltányolják Zwinglinek a reformáció megalapítása és kifejlesztése körül szerzett érdemeit; de a rokonszenv oly általánosságban s oly melegen mégis kevés helyütt nyilatkozik irányában, mint nálunk. S ez érthető is. Zwingli reformátori működésének mindjárt a kezdetén felkarolta a politikai s társadalmi reformok ügyét is, és ő egész haláláig majdnem egyenlő hévvel buzgósággal küzdött az egyházi és politikai reformok mellett, s Kappelnél nem csupán a vallási ellentétes elvek harcoltak egymással, de némileg a politikai érdekeknek is küzdelme volt ott egymással. Hát nálunk nem úgy ment, s nem úgy megy negyedfélszáz év óta folyvást, hogy vallási érdekeink és küzdelmeink a legszorosabban össze vannak fonódva a politikai és társadalmi küzdelmekkel. És mint Zwingli nem habozott a reformáció védelmezése és diadalrajuttatása céljából fegyvert ragadni, sőt még a békülékenyebb szellemű reform, kántonokat is harcra, szövetségek alakítására buzdítani; úgy a magyar protestáns ősöknek is hamar a kard markolatához vágódott a kezük, s nem kételkedtek abban, hogy jeles dolgot cselekesznek, a midőn Isten ügyének földi fegyveiekkel is védelmére kelnek. Az is ismeretes dolog, hogy azon egyik fő dogmatikus eltérésre nézve, mely Zwingli és Kálvin között az ember erkölcsi erejére s az isteni eleve elrendelésre nézve kifejlődött, hazai reform, egyházunknak nem csekély része inkább Zwingli pártján állott, hogy sem a Kálvinén. Még hivatalos hitvallásunk, a Helvetica confessio vagy a heidelbergi káté sem erősen kálvinista izű e tekintetben ; annyival inkább népünknek vallási kedélyvilága kevéssé alkalmas az annyira mélyen járó, s az emberi akaratot s erkölcsi erőt az isteni akarattal s feltét- I len hatalommal szemben annyira megsemmisítő Ágoston Kálvin-féle praedestinationális tanok befogadására. Mint Gallileiből, hogy akaratlanul is kitört az E pur si muove, úgy a szittyakálvinista kebel is nem tudja elfojtani azt az érzést, hogy mégis csak van nekem akaratom. Kálvin meiiett Zwingli is megkövrteli a maga jogait. Es ennek a magyar reform, egyház előtt annyira kedves emlékű reformátornak mindekkorig nem volt csak kissé is terjedelmesebb életrajza magyar nyelven, mig nem a jelen év elején, Zwingli születés napjának 400-ik évfordu'ója alkalmaból Benke tanar ur arra a nemes munkára vállalkozott, hogy a magyar protestáns közönséggel megismertesse egyházunknak ezt a ritka nemes lelkű vezérférfiut, és ezzel kapcsolatban a helvét vagy is inkább a német-svájci reformáció történetét. A protestáns közönséggel — mondók, — és ezzel a munkának egyik főjellemvonását akartuk feltüntetni. Ritkán akad a kezünkbe kön>v, mely megérdemelné azt a címet, hogy a protest. közönség számára íratott, mint ezen mű. Ezt érdekkel lapozgathatja az is, a ki az egyháztörténelem mezején magának bővebb tájékozottságot szerzett, sok oly kedves apróbb elbeszélést levelezést s jellemzést találván ebben, a minőt sok nagyobb szabású munkában hiában keresne. De viszont a szorosabb értelemben vett protestáns nép minden értelmes tagja élvezettel és tanulsággal lapozgathatja végig a theologiai kérdések komolyabb oldalát érintő viták, küzdelmek is oly tisztán érthető, világos nyelven adatván elő, a minő a mi népünk értelmesebbjeinél semminemű nehézséget nem okoz. Ez okból jó lélekkel ajanlhatjuk ezen munkát nem csak theologiai műveltséggel biroknak, de általában a nagy közönségnek figyelmébe és pártolásába. A munka első lapjai azon szomorú romlott állapotot rajzolják, mely Svájcban is a reformációt közvetlenül megelőző időkben polgári és egyházi tekintetben annyira kívánatossá tették a világnak újjáalakítását. Ennek előrebocsátása után Zwingli szülőföldjével, a kies fekvésű Wildhaus falucskával, Zwinglinek szüleivel, testvérjeivel, papi hivatalban levő nagybátyjaival, s az ő kiképeztetését eszközlő iskolákkal, egyetemekkel ismerkedünk meg. A második fejezetben Zwingli, a fiatal glarusi pap, a tábori lelkész, s a mária-einsiedelni egyenes lelkű prédikátor s kezdő reformátor van feltüntetve ; a mikor azután elérkezik szerző Zwingli világtörténelmi szerepénekmegkezdéséhez, a zürichi reformáció megindításához, folytatva ezen reformációnak történelmét a kappeli szeren csétlen csata eldöléséig, kö/.ben elbeszélve azon ellenha tást, melyet Zwingli határozottabb reformátori fellépése a katholikus táborban ébresztett ; feltüntetve azon körülményeket és vitákat, melyek között a reformáció Zürichben diadalt aratott, azon férfiakat, kik a nagy hősnek a nagy munkában támaszai, segítségei voltak, s kiknek közreműködésével a világot újjáalakító eszmék Európa műveltebb országait befutottak. Az ötödik fejezet a reformáció külső és belső ellenségeivel, a badeni vitatkozással, a kathol. kantonok szövetkezésével, az anabaptista túlzásokkal s a Luther által ébresztett urvacsorai vitával foglalkozik ; a következő fejezet Zwingli magánéletét tárja fel az olvasó előtt, — az utolsó fejezet pedig a kappeli csatát s Zwinglinek keresztyéni hős halálát. Ez a munka csontváza, vagy kerete, melyet e lapoknak legtöbb olvasója eléggé jól ismer, és igy, a keret után ítélve, nem reményi a munkában semmi ujat lelhetni. Nem is lel ; de mégis nagyon sokat lel. Vagyis minden protestáns lelkészről fel kell tenünk, hogy a főbb vonásokat Zwingli életéből és a zürichi reformácio tör-34