Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-20 / 16. szám

391 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 E nevezetes s az iskola önállóságát támogató adatok szülték aztán, hogy tanári karának, kiben és ki által nyeri meg minden tanintézet szellemi képét, kiváló befolyása lett kormányzásában. Természetes, hogy a kormányzás két legfőbb tényezőjére : az anyagi és szellemi ügyek vezetésére fektetek legnagyobb súlyt. Sárospatakon tényleg ugy áll a dolog, hogy a gazdasági ügyeket vezető választmány tanár-elnök alatt feles számban tanár-tagokból áll. Módjában áll azonfelül az összes tanárkar közgyűlésének az anyagi ügyek fölött interpellatió utján ellenőrzést gyakorolni. Hogy mit ér e berendezés, mennyire lesz képes nem csupán pontos összeadás és kivonás eszközlésére, de termékeny gondolatok produkálására és végrehajtására is e gazdasági választmány, rövid időn ki fog derülni, ha t. i. a törvényszabta átalakulás lesz foganatosítandó. Az anyagi ügyek vezetésénél még fontosabbnak tekintem egy iskola önállóságára a szellemi téren létrejött amaz erőkifejtést, mely a hivatalos kötelmeken túl egy irodalmi kör megalakításában nyert kifejezést. E konstituált, s lényegében negyedszázadnál idősebb körrel múlja felül a sárospataki ref. főiskola valamennyi kollégyiomunkat. Kezében tartja e kiválóan tanárokból alakult testület a tiszáninneni egyházkerület összes népiskoláinak tanügyét; ő a közvetítője középiskolánk tankönyvei előállításának; céljává tette általánosb érdekű irodalmi művek, akadémiai kézi könyvek kiadását. Egyszóval főcélja Sárospatakon a szellemi erők összegyűjtésével és együtt-tartásával irodalmi központot alkotni. Hogy mily jelentősége van, illetőleg lehetne iskolára, tanárra egyaránt egy ily célú s nem ábrándokon, de biztos történelmi előzményeken nyugvó irodalmi körnek, — nem szükség bővebben fejtegetnem. Szembeszökő egy ily irodalmi körnek hivatása egy önállóságra törekvő s azt becsületes munkával fentartani kívánó intézetben. A napokban tartotta ez irodalmi kör ujabb alapszabályai kihirdetése után tisztújító közgyűlését s választotta meg elnökének Fejes István főiskolai algondnok urat. Minden tisztújítás ujabb egyének elhívásával, ujabb gondolatok és törekvések inaugurálásával jár együtt. S épen ez érdekben akarjuk elmondani amaz indokolt meggyőződésünket, hogy az irodalmi körnek ez uj aerában reformra van szüksége. E reform legfőbbjét, az alapszabályokban nyíltan ki is mondott szellemi erők tömörítését kell tapintatosan végrehajtani a körnek. Legalább magát a főiskolai tanári kart kellene szorosabb kapcsolatba, hogy ne mondjam munkásságra birni, az iskola s egyúttal magok a tanárok érdekében. Sok mód kínálkozik erre. Egy ilyen volt a két évvel ezelőtt megteremtett irodalmi köri orgánum: a „Sárospataki Lapok", de a melylyel ez ideig szerencsétlenek valánk. E lap két és */4

éves pályafutása után s hivatkozással azon éles kritikákra, melyeket a S. L. intézmények és egyének felett gyakorolt, hivatva van saját körünkben is eltűrni a kritikát: az erők összegyűjtése helyett azok szétriasztására vezetett. Szükséges ezt elmondani nekünk magunknak, illetve bátorságot venni egynek közülünk s ezt veszem én, kinek az iskola intézményeinek szervezésében volt némi részem. Hogy a Sárospataki L. itt helyben elvesztette természetes bázisát, a tanári kar tevékeny közreműködését, eléggé tanúsítják cikkei, a melyek sorában a tanári kar átlag távollétével tündököl. S annak oka a visszavonás ama magvainak elhintése, mely kebelünkben a Sárospataki Lapok óta burjánzott fel. Gondoljunk csak ama „könyvtár-rendezési" veszekedésre, melylyel a mult őszön delektálta a falusi pikantéria iránt érdeklődő olvasóit. Vagy vegyük sorra a hazai ref. egyházkerületeket, s azt találjuk, hogy két évi rövid fenállása alatt a Sárospataki L.-nak volt alkalma kikötni s végleg leszámolni Erdélylyel, Debrecennel, illetve hírlapjaikkal. A Ballagiék lapjával folytatott személyeskedést minek is mondom! De meg kell érintenem, hogy bámulatos tapintattal viszi ugy dolgát, hogy elrontson minden közeledést köztünk s a dunamelléki egyházkerület irodalmi erői s szereplő férfiai között. Tessék emlékezni a ,,12 gyönge fejű" s több hasonló kedélyes címeken és tartalomban Szász Károly ellen irt cikkekre. No! Pápát kímélte, hihetőleg, mert nem volt organuma, kibe bele köthetett volna. E tények tudomásul vétele után meg kell mondanunk, hogy az irodalmi kör organumának ily irányú s merőben az egy szerkesztő „szabad egyéni meggyőződéséből" s tegyük hozzá Ízléséből és judiciumából eredő felhasználása nincs érdekében sem az irodalmi körnek, sem az önállóságát megtartani kivánó sárospataki ref. főiskolának. Sokszor mondatott, hogy irodalmi körünk kiadványainak széles körben elterjesztésétől függ iskolánk felvirágzása. Tessék megítélni, hogy várhatjuk-e a pataki kiadványok számára a tágkörü piacot, ha az egész országban mindenkit ellenségeinkké teszünk ? Valaki közülünk már megunta azt a hercehurcát, melyet a S. L. Szász Károly ellen elkövet, s tiltakozik a Prot. Lapban, hogy a Sárospataki Lapok és Sárospatak közönségének véleménye azonosittassék. Meg kell nézni, mily durva elutasításban részesiti a Sárospataki Lapok, a jóhiszemű felszólalót, kit csupa gyanúra személyében támad meg a nélkül, hogy tudná, ki volt a felszólaló. E detectiv eljárás adta az alkalmat, hogy