Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-13 / 15. szám

484 néptelenségök és szegénységük miatt nem képesek oly tanerőket állítani be, kik hivatásuk magaslatán állanának. Sokat remélünk azonban, az ez irányban tett intézkedésektől, a legközelebb egyli. megyénkbe jött ifjú tanítóktól s az ugocsai tanfelügyelő azon eljárásától, hogy az elöregedett tanítókat államilag nyugdíjaztatja. Egyh. megyénk egyházainak fekvősége 1773 hold, ebből a belhivatalnokoké 1186. Tőkepénze 62,341 frt 81 kr., beleszámítva 7542 frt 46 kr., iskolai alapot is. Építkezésekre kiadatott összesen 6255 frt; ebből a salánki templom javítására 2000, Visken egy uj iskola építésére 1478, Técsőre 1015, Tivadarra 800, Hosszumezőre 760 frt esik. Magtárak ereje 3519 frt 98 kr., 934 köböl tengeri és 120 köböl gabona. A gyámpénztár ereje 8648 frt 40 kr. A domesztikára befolyt 836 frt 14 kr., a mi lélekszám után több mint 5 krnak felel meg. Ehhez még 120—130 frt fog jönni S itt megemlítem, hogy csupán egy egyház presbyteriuma ellen kellett szigorúan eljárni ; a többiek kisebb-nagyobb készséggel a kitűzött időre beszolgáltatták ajánlataikat. A gyűlés érdekesebb tárgyai ezek voltak : Egy papi tanácsbirói állásra Barta András f.-pataki, aljegyzővé Nagy Endre hosszumezei lelkészek választattak. Világi aljegyzőségre többség nem lévén, kijelöltettek : Varga János, Szabó Sándor sz.-bírói segédek, Tóth Jenő megyei aljegyző és Tegze Zsigmond árvaszéki ülnök. Gyámpénztárnokká — közfelkiáltással — Biró Lajos t.-váraljai lelkész választatott ; jelölő bizottság tagjaivá — titkos szavazattal — Barta András, Nagyidai Eerenc, Gönci Dániel, Szarka József, Ladányi Pál és Morvái Béla tanácsbirák; a három első rendes, utóbbiak póttagok. Ügyvéddé Ugocsából Nagy József, Máramarosból Erdő Imre. Elrendeltetett a zsinati képviselők választása is. Azon tapasztalat folytán, hogy a gondnoki és magtári számadások több egyházakban nem készíttettek el a kellő időre, s ekként azoknak rendszeres felülvizsgálása nem eszközölhető, — kimondatott, hogy jövőre a mulasztó egyházak lelkészei és gondnokai 5—5 frtig fognak büntettetni a gyámpénztár javára. Egy egyház azon kérdésére: lehet-e az egyház összes tagjainak ugy váltani meg magukat a közalapra tett évi ajanlat tőkéjének befizetése által, hogy többé ezen egyház tagjai fizetésre kötelezhetők ne legyenek? gyülésünk — miután a törvények ilyen esetről nem emlékeznek — határozatot nem hozott, hanem bevárandónak tartja azt, midőn ilynemű kérdések más egyh. megyékben is felmerülnek. A szigeti egyháznak, hol a leánytanító egyszersmind orgonista is, ajánltatott a két állás szétválasztása, a mi nemcsak azért kívánatos, mivel a templomba s temetésre való járás oly népes egyházban sok időt elvesz a tanítótól, hanem azért is, mert a többrendü felekezeti és állami nőiskolákkal, csak ugy leszünk képesek versenyezni, ha a tanitó minden idejét növendékeinek szentelheti. Levéltárnok előterjesztése alapján, a levéltár rendezésére a szükséges költségek készséggel megszavaztattak. Az egyh. m. gyűlés tanitó képviselőinek minden gyűlésre egyenként 3—3 frt vonatik le és adatik fuvardíj gyanánt. Eltöröltetett a sok időt igénybe vevő prédikálás, mivel a messze vidékeken lakók sokszor anélkül voltak kénytelenek eltávozni a gyűlésről, hogy a közérdekű ügyek megvitatásában részt vehettek volna. E helyett jövőre vándorgyűléseink a törvényben előirt módon imával fognak megnyittatni. Megerősítést nyert a n.-szőllősi lelkészválasztás; egy lelkész pedig — a megelőző nap tartott törvényszéki ülésben — állomásáról elmo/.diitatott. Végül gondnok ő nagysága köszönetét nyilvánította a gyiilést elfogadó egyháznak, főként Szentpáli István ugocsai alispán és egyh. megyei tanácsbirónak, ki fényes közebédet adott, hol igen természetesen talpraesett toasztok is nagyban fűszerezték a háziak kitűnő vendégszeretetét. —y—s. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Lapunknak írják a tolnai ref. egyházmegyéből, hogy a pilisi harmadosztályú lelkészi állomásra 11 pályázó közül f. hó 3-án választhatásra kijelöltettek öten : u. m. Jlajdu Icjndc szabadszállási tanitólcáplán, Klusovszky Endre paksi-, Molnár Albert ceglédi-, Nagy József kórógyi-, és Fantó János nagy-kőrösi segédlelkészek. A választás ápr. 27-én leend. — Sárospatakról irja levelezőnk, hogy ott az irodalmi kör f. hó 5-én tartott közgyűlésén, a kör elnökévé Fejes István újhelyi lelkész s a főiskola egyházi algondnoka, alelnökévé Radácsy György akad. tanár s jegyzőjévé Malclári P. Miklós gymn. tanár választattak meg. Ugyancsak Patakról írják nekünk, hogy a főiskolai tanári kar közelébb beadta a főiskola világi algondnokára, az egyházkerületi világi tanácsbiróra s a két egyházkerületi egyházi tanácsbiróra a maga egy szavazatát. Az algondnokságra ifj. br. Vay Miklós, a tanácsbirói állásokra Teleki Péter nyug. kir. törvényszéki elnök, Makkai Dániel ungvári- és Terhes Barna sárospataki lelkészek kaptak legtöbb szavazatot. — A szalócvigtelki ref egyház m. hó 30-án tartotta meg lelkészválasztó közgyűlését, melyen 11 pályázó közül Gyarmathy József jósvafői lelkészt választotta meg közfelkiáltással. — A szilágy-szolnoki ref. egyházmegye általános tisztújító közgyűlését m. hó 30-án tartotta Szilágy-Somlyón. Egyhangulag megválasztattak: esperessé Nagy László somlyói lelkész, kit egyháza, ezen nagy kitüntetése alkalmából küldöttségileg üdvözölt, s fáklyás zenével tisztelt meg ; továbbá : főjegyzővé Surányi Gyula a peéri egyház ékes tollú lelkésze ; közügyigazgatóvá Botka Károly nagydobai, aljegyzővé, valamint egyházmegyei özv. árvagyámintézeti pénztárnokká Rózsa Sándor nagyfalusi; közpénztárnokká Benkö Lajos hadadi lelkész; számvevővé Török István zilahi tanár; tanügyi előadóvá Szász Ferenc kusalyi lelkész. — Az alsózempléni ref. egyházmegye kijelölő bizottsága a kis-dobszai egyház lelkészi állomására kijelölte : Tóth Károly hernád-kaki lelkészt, Nagy András kisdobszai helyettes lelkészt, Debreceni László bályogi lelkészt és Bartha Géza felsőbányai káplánt. — Nyárádszentbenedeki ref. lelkészszé hat pályázó közül Kis György bukaresti segédlelkész választatott meg. * Túlságos szívesség. A „Pesti Napló*, melyről a rossz világ azt beszéli, hogy a közelebbi időben a klerikális konzervatív párt közlönyéül csapott fel, feltűnően sok jóakaratot tanúsít mostanában hazai protestáns egyházunk, de kivált a dunamelléki reform, egyházkerület iránt. Igazán szép tőle, hogy annyira a szivén viseli egyházunk ügyeit. Áradozó szívességében csak ugy ontja a sok jó tanácsot. A protestáns egyház — ugy mond — „sohasem volt anyagi javakban dus, sohasem lehetett fegyvere a kecsegtetés. Szegénységében volt erős és áldozatkészségében volt gazdag*. Miyen szép mondás ez az utóbbi, akár ha jó tanácsnak, akár ha frázisnak vesszük. Hát bizony nagy erő rejlik abban a szegénységben ; hanem mi protestánsok azt a nagy erőt már kelletinél jobban is ielhasználtuk egyházunk szekerének előbbre tolására, nekünk már elég volt ebből a nagy erőből. Nem lenne