Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-13 / 15. szám

391 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 szives a ,Pesti Napló« ezt a hathatós szert, mely a szegénységben rejlik, saját patronusainak, a katholikus főpapoknak ajánlani ? Azoknak magyarázná meg, hogy nem a főpapi dominiumok jövedelmeiben keressék a gazdagságot, hanem a nemes célú adakozásokban. Tanuljanak a protestáns egyháztól, a mely „áldozatkészségében volt gazdag4

. De hát a nevezett lap csak minket protestánsokat akar boldogítani. Miután megjelölte azt az erős kősziklát, — a szegénység és áldozatkészség kőszikláját — melyen a mi hazai prot. egyházunk felépült, s a melyen továbbra is maradnia kell, ha el nem akar merülni: akkor aztán gondoskodik egyházunk részére vezérféríiuról. Megmondja azt is, hogy milyen életű s jellemű embert, sőt hogy név szerint is kit válasszunk ; de még hathatósabban szivünkre köti, hogy kit ne válaszszunk. S bizony jól meg kell gondolnunk a dolgot, mert ha bölcs tanácsadónk akarata ellen cselekszünk, akkor ellenünk »a protestáns egyház százados küzdelmeinek szabadsághősei, és gályarabjai tiltólag emelik fel kezeiket®. (Szegény galyarabok 1 még most is meghurcolják őket. Az a gonosz jezsuita Kolonics, ha már nem adhatja el őket újból Nápolyba, legalább eladja őket a „Naplódba). Hogy ki az a veszedelmes ember, a kit tiltatik megválasztanunk, mondanunk sem kell. Csak a bűneit kell elősorolnunk a Pesti Naplóból, s röktön ráismerhet mindenki. , Sokat dolgozott — igy szól a bűnlajstrom, — irt miniszteri rendeleteket, forditott, szerkesztett anthologiát. Jutalmát elnyerte mindenütt. Lett méltóságos ur, akadémiai igazgató, Kisfaludy-társasági alelnök, egyetemi tanár. S most mindezen érdemek alapján, elég nagylelkű, hogy elfoglalja a protestáns püspöki széket, a pesti papság jövedelmeivel kumulálva*. Püspök is? Pesti pap is ? Ez már mégis túlságos kapzsiság 1 Nem csudálom, hogy az ellen felháborodik a P. N. gyengéd lelkiismerete, lám az ő áldott patrónusai nem áhítoznak sem az esztergomi, sem a kalocsai parochiák jövedelmei után, megelégednek a primatiális jövedelmekkel is. Bizony nem csudálom, hogy ily ember megválasztásától óva óv bennünket a ,P. N.*. Hanem hát erre a szívességre is a mondó vagyok, hogy fordítsa ezt az őt inkább kegyelő kathol. egyházra. Van elég seperni valója a saját háza előtt is. Vagy csak mi protestánsok vagyunk az a választott nép, kiknek a szegénységben rejlik erejük s áldozatkészségükben gazdagságuk ? Nagyon kérjük a P. Naplót, ne viselje egyházunk érdekeit annyira a szivén. Különben a pletyka nyelvek azt is beszélik, hogy nem a szívben rejlik a forrása ennek a túlságos jóakaratnak, hanem a gyomrát feküdte meg valami a nevezett lapnak vagy azon cikk írójának. Az a 113 szavazat. De ne gyanúsítsunk senkit, higyjük el, mit maga a cikkíró mond, hogy t. i. az egész cikk Írására csupán a kíváncsiság szolgáltatta az okot. Mert hiszen én is a helyett, hogy itt összevisza pletykázok, okosabban tettem volna, ha az emlegetett cikknek csupán hat első sorát közöltem volna, ebből azután a t. olvasó minden kommentár nélkül felismerhette volna nemcsak a lólábat, de egyszersmind a politikai célok után nyargaló, de ezúttal egyházi lovagkorbácsot suhogtató klerikális konzervatív lovagot is. Az a kezdő néhány sor pedig igy hangzik: »A tiszamelléki református egyházkerület, mely a Tiszakormány hatalmas elnökét megbuktatta a főgondnoki választáson : kíváncsian várja, hogy vájjon a dunamelléki református egyház püspökké fogja-e választani Trefort miniszteri tanácsosát ?« — Elég ennyi. * A dunamelléki református püspökválasztás tárgyában a ,Pesti Napló8

április 3-iki reggeli kiadása azzal az újdonsággal lepett meg, hogy a pestmegyei papság csekélységemet szándékoznék a legközelebbi püspökválasztásnál jelöltül felléptetni. Igen köszönöm a tisztelt cikkírónak a bókokat, a mikkel az egyházi téren szerzett szerény érdemeimet elhalmozza. De én, mint saját tehetségeim és érdemeimnek az ily jelentős állással szemben köteles bírálója, a közügy érdekében vélek cselekedni, midőn egy Szász Károly mellett a püspökségre a legtávolabbról sem gondolok. Ennyit barataimnak és a tévútra vezethető közvéleménynek tájékozására. — Sípos Pál. * Nyilatkozat. Ismerőseim felszólítására e helyütt is kijelentem, hogy e lap 13-dik számában Pataki aláírással megjelent cikket, bár azt az első sortól az utolsóig magamévá teszem, nem én irtam. Sárospatakon, 1884. ápr. 7. Dr. Ballagi Géza. * A közalap ügye szépen halad előre. Epen most vesszük a hírt a tolnai ref. egyházmegyéből, hogy Csekei István tolnai esperes a közalap javára egyházmegyéjéből nem kevesebb, mint 1440 frtot küldött be a magyar földhitelintézethez. Hátra van még hét anya- és két leányegyház. illetéke. Annyi már bizonyos, hogy a közalap legerősebb támogatója a dunamelléki egyházkerület. Csak az a kérdés, vájjon van-e ezen egyházkerületben is a tolnaihoz fogható tractus? * A liptószentmiklósi ev. egyház a mult héten elhatározta, hogy még e hónapban hozzá fog tűz által elpusztított templom-tornyának felépítéséhez. Az épitészszel oly szerződést köt, melyben azt kötelezi arra, hogy julius elejéig felépiti a tornyot. Az egyháznak ugyanis az a terve, hogy jul. 13-án, vagyis a tűzvész első évfordulóján tartandó ünnepélyes istenitisztelettel, kijavított templomát mintegy újra fölszenteli. * A miskolci ref. egyház f. hó 6-án közgyűlést tartott, melynek tárgyát az egyháztanácsnak azon indítványa képezte, melynek értelmében az egyházbéren kívül arányos illetékek fizetését hozta javaslatba az egyház vagyonosabb tagjait kötelezőleg, hogy valahára az egyház terhes anyagi körülményeitől szabaduljon s a népnevelés ügyét rendezhesse. A presbyterium indítványa korszerű és nemes volt. Kivitelét minden buzgó s az egyházért tettre kész protestánsnak óhajtania kellett volna. De mit használ az egyház vezetőinek nemes törekvése, ha a gyülekezet tagjaiba már beplántálták a „ne fizessünk* elvét 1 A javaslat felolvasása után Bató István szenvedélyes hangon támadt a javaslat ellen s azt minden szép szinéből kiforgatva, adófelemelés szinében mutatta be az ő (t. i. Bató) fejével gondolkozó nagyszámú jámbor hívek előtt. Hiába beszéltek azután a főgondnok, a püspök, a presbyterek, hogy a javaslat szerint csak a vagyonosabb osztály van megróva, a kik leveszik a szegényebbek válláról a terhet: nem ért semmit, érvekkel, erős indokolással győztek ugyan, de nem birták tüdővel, a népnek pedig ez a legerősebb argumentum. Ezzel pedig Bató győzte s ekként az övé lett a győzelem is: a közgyűlés elvetette a presbyterium javaslatát. * Gyászhirek. Kun Lajos karcagi ref. leánytanitó fiatal neje, szül. Katona Klára f. hó 4-én elhunyt. — Néhai Brocken József domonyi ev. lelkész özvegye, szül. Balássovits Terézia f. hó 6 án 77 éves korában Gyöngyösön a jobblétre szenderült. Temetése e hó 8-án nagy részvét közt ment végbe. — Ivánka Sámuel, sárospataki főiskolai tanárt, lapunk derék munkatársát, megrendítő csapás érte leányának, özv. Takács Lajosnénak f. hó 7-én történt elhunytával. A megkeseredett szülők és testvérek fogadják őszinte részvétünket. * Szerkesztői mondanivalók. A dunamelléki püspökválasztás kérdésében a patakiak és a Sárospataki