Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-13 / 15. szám

395 456 kek között. De nincs különbség a mindennapi gyakorlat szerint sem. Avagy az igazi buzgó apa és anya nem tart-e istenitiszteletet gyermekeivel, midőn estve maga elébe állítja, s kezeiket összetéve szépen imádkoztatja őket, buzgón, csendesen. Teljesen meg vagyok győződve, hogy a mikor a gyermekeket a lelkész a templomba öszszehivja s ott nekik a tékozló fiúról szólóhoz hasonló valamely példázatot ismeretökhez alkalmazott szavakban elmond, azok a hely, az érthető előadás, saját énekök és ama tény által, hogy a lelkész nelúlc is prédikál, őket is megbecsüli, oly magasztos érzelmeknek jutnak birtokába, a melyek közönségesekké nem egy könnyen válhatnak. Hogy a gyakorlati kivitel milyen legyen, azt a lelkész a helyi körülmények szerint határozza meg. Én némely helyen a délutáni rendes istenitisztelet után, néha több szülő előtt tartottam, máskor pedig délelőtt. Jelenleg gymnásiumi és elemi tanulóknak, papnövendék által tartott istenitiszteletek megfigyelésem tárgya. A papjelölt és papnövendék tetszés szerint választja tárgyát s csak ha még gyakorlatlan, akkor vizsgálom felül, de az általános hatás mindig jó, s a gyermekek minden kényszer alkalmazása nélkül évről évre pontosan részt vesznek benne. Én is azt mondom: tanitsd a gyermeket az ö utánah módja szerint. Adj neki tejet és ne kemény eledelt. Azaz ne támaszkodjunk arra, hogy az iskolában eleget tanul s a templomban „leszállunk mi az egyszerűség és érthetőség legutolsó határáig". Ennél sokkal inkább szeretném én, ha felemelhetnek magunkhoz a gyermekeket. Nem akarjuk a külföldieket majmolni 1 Nagyon helyes, s én is azt mondom, hogy a Spurgeon és más hasonlók szerinti mystikus pietismus nekünk nem való, de azért csak el kell hogy fogadjuk másoktól a jó tanácsot ott, a hol mi magunknak nem tudunk tanácsolni. Már pedig az tény, hogy népünk siilyed az erkölcstelenségben. Az is tény, hogy gyermekeink nem tanulják meg megbecsülni az embert, nincs érzésök a magasztosabb, az isteni iránt, s ugy bánnak el életökkel, mint valamely közönséges dologgal. Az is tény, hogy igy hazánk és nemzetünk jövője veszélyben forog, s hogy ezen ugy segíthetünk, ha egészséges gondolkozású, tiszta érzelmű, s ideállal biró ifjúságot nevelünk. De ez nem történik meg, ha azt mondjuk, hogy nem az én dolgom, hanem a másiké. A pap a lelkek pásztora. Neki legeltetni kell a nyájat és táplálni a bárányokat. Neki hirdetni kell az igét mindig és mindenütt. Ha a tanitó jól tanit és vallásos ifjúságot nevel, a papnak kötelessége tovább folytatni azt, vagy segíteni a nemes munkában. Ha nem tanit jól, s a tanítást nem bocsátja Q3 át, akkor is a hetedik napot az Istennek kell hogy szentelje, és az áldozatból juttatnia kell a gyermekeknek. Sőt szükséges lenne, hogy az illető hatóságok ugy intézkedjenek, hogy a vallástanítás az iskolában is bizassék a lelkészre. Én tehát azt kívánom, hogy lelkészeink tegyék magokévá a gyermekek és ifjak vallás-erkölcsi nevelésének az ügyét. Azt kívánom, hogy az iskolán érezzék meg azok hatását és befolyását. S főleg és minden esetben azt kívánom, hogy a mint az egyház szokásai és a papi teendőkkel össze lehet egyeztetnie, tartsanak a gyermekekkel istenitiszteletet a templomban. Minthogy a tért már is nagy mértékben igénybe vettem, egy adandó alkalommal leszek bátor a t. szerkesztő ur engedelmével, elmondani nézeteimet az istenitisztelet tartása módjáról és a külföldi ilyen nemű vallásos gyakorlatokról. Boros György. ISKOLAÜGY. A felsöbaranyai tan. test. gyűléséből. Mihelyt a f. é. márc. 31-re Vaiszlóba közgyűlést hirdető elnöki meghívót vettük, azonnal el voltunk rá készülve, hogy ez alkalommal a gyűlés szokatlanul népes és érdekes leend, de távolról sem mertük hinni, hogy különben is vérmes kilátásaink a valóság által messze túl szárnyaltassanak. Csalódtunk hat, de nagyon kellemesen, mert láttunk egy olyan gyűlést lefolyni, mely mind alakjára, mind lényegére nézve annyira fontos volt, következményeiben annyira áldásos lehet, hogy a f. bar. tanítói kar erre a napra, mint testületi életének egyik legszebb pontjára, mindenkor méltó örömmel és büszkeséggel tekinthet vissza. A gyűlés színhelyéül szolgáló téres tanterem alig volt képes magába fogadni a szélrózsa minden irányából beözönlött tanítókat és lelkészeket. Ott volt a tanítói testületből 57 rendes tag, továbbá 19 lelkész és 4 segédlelkész. Nyolcvan intelligens ember egy csoportban, s még hozzá egy szerény igényű tanítói gyűlésen, hogy ne nyújtott volna meglepően szokatlan látványt, melyet sohasem birunk elfeledni. A rendkívüli érdeklődés fő és egyedüli magyarázatául pedig egyszerűen az a körülmény szolgál, hogy már az elnöki meghívókban jelezve volt a tan. testület tiszteletbeli elnökének : dr. Ballagi Mór urnák kilátásba helyezett leérkezése s a gyűlésen leendő személyes megjelenése. Tiszteletbeli elnökünk csakugyan leutazott körünkbe, kisértetve az e. m. nt. esperese s a gyüdi lelkész : tdő Kálmán Farkas úr által. Ilyen kedvező kilátások után ünnepies hangulat s szép tavaszi időjárás mellett, a fönnebb megnevezett napon és helyen a gyűlés megtartatott. Ennek lefolyásáról, a mennyiben ez hiányos jegyzeteim alapján lehetséges, megkísértem lehető hű képet nyújtani. Pont 10 órakor egy küldöttség ment a vaiszlói lelkész-lakra, hová dr. Ballagi M. úr az esperes úrral szállott. A küldöttség vezetője átadván a tárgysorozatot a tan. test. tiszteletbeli elnökének, mind őt, mind a környezetében levő lelkész urakat meghívta a gyűlésbe. Midőn dr. B. ur a közönség által zsúfolásig megtöltött tanterembe a rendes elnök kíséretében belépett, hosszas