Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-13 / 15. szám

457 4-58 és zajos éljenzéssel fogadtatott, melynek megszűntével elfoglald helyét egy asztalnál az e. m. esperes és a ren­des elnök társaságában, s utóbbi által röviden, de az alkalom ünnepélyességéből könnyen kimagyarázható meghatottsággal údvözöltetett. Ezután feszült figyelem közt végig hallgattunk tiszteletbeli elnökünk ajkairól egy eszme- és hangulatteljes beszédet, melynek hogy minden betűjét hiven föl nem jegyezhettük, határozott veszte­ségnek kell tekintenem. — Beszéde elején hivatkozván 50 éves munkásságára, kijelenté, hogy e hosszú idő alatt minden alkalmat megragadott az iskolaügy fejlesztésére s a tanitói kar erkölcsi és anyagi helyzetének javítására, s tette ezt mindenkor tiszta meggyőződésből, nem várva jutalmat és kitüntetést sehonnan és senkitől. Annál meg­lepőbb volt rá nézve a f. bar. tan. testület 1882. évi azon kitüntető megemlékezése, hogy őt tiszteletbeli elnökévé választá. E megtiszteltetésért kezdettől fogva személyesen is óhajtott volna köszönetet mondani, de sok oldalról igénybe vett idejét csak most sikerült ugy beosztania, hogy régi óhaja elvalahára megvalósulhatott. A népok­tatás ügyéért tudott lelkesülni mindenkor ; különösen az 1868. évi biztató auspiciumok korában, egész odaadással sorakozott a kormány tanügyi politikáját támagatók mellé és sürgette a kötelező állami oktatás kimondását. Azóta meggyőződése — s ezt nem vonakodik bevallani — ne­vezetes módosuláson esett át, mert mig az oktatásügy emelését ma is ép úgy óhajtja és sürgeti, mint ez előtt 16 évvel, de arról a tapasztalat határozottan meggyőzte, hogy az állandó fegyveres béke által megbénított állam, minden jóakarata mellett sem képes feladatának kellő sikerrel megfelelni, s ma már tartózkodás nélkül vallja, hogy a népiskola legtermészetesebb ápolója a felekezet, s a mely községben több felekezet van : ott meg a köz­ség. Utal Budapest tanügyi viszonyainak fejlődési pro­cessusára, mint olyanra, melylyel szemben a felekezeti oktatásügy barátainak is meghajolniok és elnémulniok kell. 1868-ban a reorganisatio nagy munkája megkezdőd­vén, Gönczy Pá!, mint az akkori tanügyi bizottság tagja, egy a város fejlődését szem előtt tartó tervezet­ben, milliókra menő költségekről beszélt; akkor a bizott­ságnak különösen öregebb tagjai minden jó indulatjuk mellett is csak megmosolyogták a kivihetetlennek gon­dolt nagymérvű tervet és az egészet utópiai álmodozás­nak tekintették. S mi történt? Az 1882. évi tanfelügye­lői jelentés szerint tisztán építkezésekre 2 millió 700 ezer frt, ugyanerre 1882-től máig 608 ezer frt fordíttatott, megindítandó uj építkezésekre további 260,000 frt, folyó kiadasokra pedig e jelen évben előirányozva van 1 millió 90 ezer forint. 16 esztendeje — mondá, — hogy mint a közoktatási bizottság tagja részt vesz e nagyszerű alkotá­sok létrehozatalában, s azon idő alatt nem tud esetet, hogy a képviselő testület csak egyszer is sokallotta volna a tanügyre fordítandó nagy költségeket. E szellem, mely a főváros virágzását szemlátomást emeli, nem fogja el­téveszteni példaadó hatását a legszélesebb körökben, s remélhető, hogy hova tovább hasonló szellem fog or­szágszerte érvényesülni. Faluhelyeken főleg a pap és tanitó vállvetett működésétől várható ugy a népiskolai nevelés- és oktatásügy fejlesztése, mint a felnőttek okta­tása, szóval: a közművelődésnek felekezeti és állami szempontból egyaránt kívánatos előmozdítása. A felnőt­tek oktatására vonatkozólag hangsúlyozza, hogy annak a kényszerűség jellegével nem szabad birnia, mert igy a különben szép eszme könnyen visszahatást kelthetne. Legcélszerűbb volna e végből az u. n. téli estélyek ren­dezése, melyeken pap és tanitó felváltva vagy együtte­sen működhetnének; s akár alkalmilag készített munká­lataik felolvasásával, akár a már létező s e célra igen alkalmas munkák egyes részeinek előadasával felébreszt­hetnék a nemesebb foglalkozás iránti érdeklődést, és sikeresen közölhetnék a szépet a hasznossal. Erre a célra alkalmas könyvekül jelöli meg a Sporzon-féle »Gazda­sági olvasmányok4 és a Bernstein-féle „Természet könyve* cimü munkákat, melyeket a tan. testület könyvtára ré­szére meg fog küldeni. A tanitói egyletek egyik legszebb és legfontosabb feladata gyanánt mindenesetre a felnőt­tek oktatásának kérdését és az ide vonatkozó módok és eszközök megállapítását tartja. „Én4 — folytatta dr. B. — „nem tudok eszközt, mely annyira biztosítaná a ta­nitói kar tekintélyét a jelenben és boldogulását a jövőben, mint ha ezen a téren az ügy társadalmi fontosságához mért lelkesedéssel működnek4 . Figyelmeztet azonban, hogy a politikai pártszellem ebből a munkából mindenekelőtt kizárandó, s mivel a kérdés társadalmi, tehát társadalmi téren karöltve működjék pap és tanitó, s „a tanitó for­máljon embereket, a pap pedig neveljen jó iskolafenn­tartókat.4 E nagy érdeklődéssel hallgatott s csak halvány vonásokkal visszaadott beszéd elhangzása után, n. t. Kovács Antal esperes emelkedett föl helyéről s üdvözölte n. t. B. urat, rámutatva a közelebbi zsinaton kifejtett tevékenységére, hol épen mint a f. bar. e. m. képviselője a tanitói kar érdekeinek leglelkesebb szószólója volt s már csak ezért is szerencsét kiván a f. bar. tan. testület választásához. A gyűlés programmja 14 pontból állott, s mind­egyik pont példás rendben letárgyaltatott. Egy jegyző lemondását s egy másiknak választását, majd az 1883. évi márciusi k. gy. jkvének 3. pontjára hozott intézkedést követte a tárgysorozat 6-ik száma alatti ily cimü érte­kezés : „ Észrevételek Filó Lajos népiskolai Hittanára és l*app Károly Erkölcstanára4 — előa'dó Zsoldos L. sely­lyei tanitó. Önként érthető, hogy az „észrevételek« mind a két tankönyvre főként didaktikai szempontból tétettek, elég érdekesen hasonlitván össze azokat előadó a régeb­ben használatban volt „Keresztyén Utmutatás4 -sal. Nem veszik tán rossz néven a nagynevű szerzők, hogy a köz­gyűlés, hoszabb eszmecsere után, az előadó álláspontjára helyezkedve, szintén szükségesnek látta kimondani, mi­szerint a két munka tartalmilag is, de különösen nyelve­zet tekintetéből igen sok kívánni valót hágy fönn, mert ez a népiskola IV. és V. osztályú növendékeinek fejlett­ségi fokához kevéssé levén alkalmazva s a tanítót szavak és fogalmak örökös ismertetésére utalván, a szöveghez adott magyarázatok maradandóságát sem biztosítja, s igy egyik munka sem szolgálhat a szó valódi értelmében használható segédkönyvül', és a mi fő, kockáztatva van általuk maga a cél : a valláserkölcsi oktatás sikere. A másik előadó Fejes L. harkányi tanitó volt, ügyesen és talpraesetten értekezvén »a népiskolai olva­sás-tanitás módszeréről1 . Mind a két előadás megérde­melt tetszésben részesült s a szerzőket felkérte n. t. B. ur, hogy dolgozataikat bővebb áttekintés, és esetleges közlés végett küldjék be lapjához. Az elsőre nézve ha­tározatképen még az is kimondatott, hogy az e. m. tanügyi biz. utján az e. ker. tan. biz. elé terjesztetik. A gyámintézeti és köz-pénztár vizsgálatára kikül­dött bizottságok jelentései gyorsan letárgyaltattak, mi­közben kitűnt, hogy a gyámint. pénztár tényleges vagyona 3400 frt, a közpénztáré, körülbelül 150 frt követelésén kivül, egy nagy semmi. A tagdíj-hátralékok beszedése tárgyában 1881. évi május 22-én hozott e. m. határozat végrehajtása meg leend sürgetve. Tekintettel az 1883. évi ápril 25-én tartott e. ker. 29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom