Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-13 / 15. szám

457 4-58 és zajos éljenzéssel fogadtatott, melynek megszűntével elfoglald helyét egy asztalnál az e. m. esperes és a rendes elnök társaságában, s utóbbi által röviden, de az alkalom ünnepélyességéből könnyen kimagyarázható meghatottsággal údvözöltetett. Ezután feszült figyelem közt végig hallgattunk tiszteletbeli elnökünk ajkairól egy eszme- és hangulatteljes beszédet, melynek hogy minden betűjét hiven föl nem jegyezhettük, határozott veszteségnek kell tekintenem. — Beszéde elején hivatkozván 50 éves munkásságára, kijelenté, hogy e hosszú idő alatt minden alkalmat megragadott az iskolaügy fejlesztésére s a tanitói kar erkölcsi és anyagi helyzetének javítására, s tette ezt mindenkor tiszta meggyőződésből, nem várva jutalmat és kitüntetést sehonnan és senkitől. Annál meglepőbb volt rá nézve a f. bar. tan. testület 1882. évi azon kitüntető megemlékezése, hogy őt tiszteletbeli elnökévé választá. E megtiszteltetésért kezdettől fogva személyesen is óhajtott volna köszönetet mondani, de sok oldalról igénybe vett idejét csak most sikerült ugy beosztania, hogy régi óhaja elvalahára megvalósulhatott. A népoktatás ügyéért tudott lelkesülni mindenkor ; különösen az 1868. évi biztató auspiciumok korában, egész odaadással sorakozott a kormány tanügyi politikáját támagatók mellé és sürgette a kötelező állami oktatás kimondását. Azóta meggyőződése — s ezt nem vonakodik bevallani — nevezetes módosuláson esett át, mert mig az oktatásügy emelését ma is ép úgy óhajtja és sürgeti, mint ez előtt 16 évvel, de arról a tapasztalat határozottan meggyőzte, hogy az állandó fegyveres béke által megbénított állam, minden jóakarata mellett sem képes feladatának kellő sikerrel megfelelni, s ma már tartózkodás nélkül vallja, hogy a népiskola legtermészetesebb ápolója a felekezet, s a mely községben több felekezet van : ott meg a község. Utal Budapest tanügyi viszonyainak fejlődési processusára, mint olyanra, melylyel szemben a felekezeti oktatásügy barátainak is meghajolniok és elnémulniok kell. 1868-ban a reorganisatio nagy munkája megkezdődvén, Gönczy Pá!, mint az akkori tanügyi bizottság tagja, egy a város fejlődését szem előtt tartó tervezetben, milliókra menő költségekről beszélt; akkor a bizottságnak különösen öregebb tagjai minden jó indulatjuk mellett is csak megmosolyogták a kivihetetlennek gondolt nagymérvű tervet és az egészet utópiai álmodozásnak tekintették. S mi történt? Az 1882. évi tanfelügyelői jelentés szerint tisztán építkezésekre 2 millió 700 ezer frt, ugyanerre 1882-től máig 608 ezer frt fordíttatott, megindítandó uj építkezésekre további 260,000 frt, folyó kiadasokra pedig e jelen évben előirányozva van 1 millió 90 ezer forint. 16 esztendeje — mondá, — hogy mint a közoktatási bizottság tagja részt vesz e nagyszerű alkotások létrehozatalában, s azon idő alatt nem tud esetet, hogy a képviselő testület csak egyszer is sokallotta volna a tanügyre fordítandó nagy költségeket. E szellem, mely a főváros virágzását szemlátomást emeli, nem fogja eltéveszteni példaadó hatását a legszélesebb körökben, s remélhető, hogy hova tovább hasonló szellem fog országszerte érvényesülni. Faluhelyeken főleg a pap és tanitó vállvetett működésétől várható ugy a népiskolai nevelés- és oktatásügy fejlesztése, mint a felnőttek oktatása, szóval: a közművelődésnek felekezeti és állami szempontból egyaránt kívánatos előmozdítása. A felnőttek oktatására vonatkozólag hangsúlyozza, hogy annak a kényszerűség jellegével nem szabad birnia, mert igy a különben szép eszme könnyen visszahatást kelthetne. Legcélszerűbb volna e végből az u. n. téli estélyek rendezése, melyeken pap és tanitó felváltva vagy együttesen működhetnének; s akár alkalmilag készített munkálataik felolvasásával, akár a már létező s e célra igen alkalmas munkák egyes részeinek előadasával felébreszthetnék a nemesebb foglalkozás iránti érdeklődést, és sikeresen közölhetnék a szépet a hasznossal. Erre a célra alkalmas könyvekül jelöli meg a Sporzon-féle »Gazdasági olvasmányok4

és a Bernstein-féle „Természet könyve* cimü munkákat, melyeket a tan. testület könyvtára részére meg fog küldeni. A tanitói egyletek egyik legszebb és legfontosabb feladata gyanánt mindenesetre a felnőttek oktatásának kérdését és az ide vonatkozó módok és eszközök megállapítását tartja. „Én4

— folytatta dr. B. — „nem tudok eszközt, mely annyira biztosítaná a tanitói kar tekintélyét a jelenben és boldogulását a jövőben, mint ha ezen a téren az ügy társadalmi fontosságához mért lelkesedéssel működnek4

. Figyelmeztet azonban, hogy a politikai pártszellem ebből a munkából mindenekelőtt kizárandó, s mivel a kérdés társadalmi, tehát társadalmi téren karöltve működjék pap és tanitó, s „a tanitó formáljon embereket, a pap pedig neveljen jó iskolafenntartókat.4 E nagy érdeklődéssel hallgatott s csak halvány vonásokkal visszaadott beszéd elhangzása után, n. t. Kovács Antal esperes emelkedett föl helyéről s üdvözölte n. t. B. urat, rámutatva a közelebbi zsinaton kifejtett tevékenységére, hol épen mint a f. bar. e. m. képviselője a tanitói kar érdekeinek leglelkesebb szószólója volt s már csak ezért is szerencsét kiván a f. bar. tan. testület választásához. A gyűlés programmja 14 pontból állott, s mindegyik pont példás rendben letárgyaltatott. Egy jegyző lemondását s egy másiknak választását, majd az 1883. évi márciusi k. gy. jkvének 3. pontjára hozott intézkedést követte a tárgysorozat 6-ik száma alatti ily cimü értekezés : „ Észrevételek Filó Lajos népiskolai Hittanára és l*app Károly Erkölcstanára4

— előa'dó Zsoldos L. selylyei tanitó. Önként érthető, hogy az „észrevételek« mind a két tankönyvre főként didaktikai szempontból tétettek, elég érdekesen hasonlitván össze azokat előadó a régebben használatban volt „Keresztyén Utmutatás4

-sal. Nem veszik tán rossz néven a nagynevű szerzők, hogy a közgyűlés, hoszabb eszmecsere után, az előadó álláspontjára helyezkedve, szintén szükségesnek látta kimondani, miszerint a két munka tartalmilag is, de különösen nyelvezet tekintetéből igen sok kívánni valót hágy fönn, mert ez a népiskola IV. és V. osztályú növendékeinek fejlettségi fokához kevéssé levén alkalmazva s a tanítót szavak és fogalmak örökös ismertetésére utalván, a szöveghez adott magyarázatok maradandóságát sem biztosítja, s igy egyik munka sem szolgálhat a szó valódi értelmében használható segédkönyvül', és a mi fő, kockáztatva van általuk maga a cél : a valláserkölcsi oktatás sikere. A másik előadó Fejes L. harkányi tanitó volt, ügyesen és talpraesetten értekezvén »a népiskolai olvasás-tanitás módszeréről1

. Mind a két előadás megérdemelt tetszésben részesült s a szerzőket felkérte n. t. B. ur, hogy dolgozataikat bővebb áttekintés, és esetleges közlés végett küldjék be lapjához. Az elsőre nézve határozatképen még az is kimondatott, hogy az e. m. tanügyi biz. utján az e. ker. tan. biz. elé terjesztetik. A gyámintézeti és köz-pénztár vizsgálatára kiküldött bizottságok jelentései gyorsan letárgyaltattak, miközben kitűnt, hogy a gyámint. pénztár tényleges vagyona 3400 frt, a közpénztáré, körülbelül 150 frt követelésén kivül, egy nagy semmi. A tagdíj-hátralékok beszedése tárgyában 1881. évi május 22-én hozott e. m. határozat végrehajtása meg leend sürgetve. Tekintettel az 1883. évi ápril 25-én tartott e. ker. 29*