Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-13 / 15. szám

Huszonhetedik évfolyam, 15. sz. Budapest, 1884. április 13. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kiniisy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. BW Teljes számvipéld-á,:n.3rol£:k:a,l mindig' Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetősök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Gyermekeink és a templom. A j,Protestáns Egyh. és Isk. Lap* f. évi 10. számában a ^gyermek-istenitisztelet"5

ellen egy oly határozott vető jelent meg. a melyet — nem remélve, de feltéve, hogy némelyek, mert a kérdéssel bővebben nem foglalkozhatnak, egyszerűen utána mondhatnának — nem hagyhatok egy pár észrevétel nélkül. Előre bocsátom, hogy célom nem a polemizálás, hanem az, hogy a kérdést saját tapasztalataim alapján némileg megvilágosítsam. A kérdés, az én felfogásom szerint csak az, hogy miképen lehet a gyermekeket vallásos és erkölcsös emberekké nevelni? E kérdésre a nevezett cikk irója azt mondja, hogy mint eddig, ugy ezután is a tanitó az iskolában tanítson nekik vallást, s ha az nem arra való, akkor a pap vagy az esperes menjen be az iskolába és a »gyermekekben a vallás-erkölcsi érzést ébresztgesse*. Bizony jó volna, ha mindez olyan könnyen megtörténhetnék. De hogy áll a dolog ? Ugy, hogy hazánkban van háromféle iskola, t. i. felekezeti, községi és állami, vagy a két utóbbit egynek tekintve, felekezeti és nem felekezeti. A 15,993 iskola közül 13,683 esik az elsőre és csak 2299 a másodikra, mely arány a felekezeti érdekeknek s igy a cikkírónak is nagyon kedvez; de vegyük figyelembe, hogy minden tanítóra átlag negyven gyermek esik és hogy a tanterv keretében a többi tárgyak mellett, a vallás tanítására elenyésző csekély idő jut. Ne feledjük, hogy legtöbb felekezeti tanitó nem nagyon jó szemmel nézi a papot, ha iskolájába bemegy és dolgába elegyedik. Az eredmény és a mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy ennyi vallásos nevelés, hozzávéve még azt is, mit a szülői ház nyújt, nem elégséges arra, hogy a kor szellemét, a mely kevéssé erkölcsös s épen nem vallásos, ellensúlyozza, s abban a gyermekeknek és ifjaknak helyes irányt tudjon teremteni. Nem elégséges még abban az esetben sem, ha a tanitó vallásos ember, buzgó nevelő és tudja azt is, hogy vallást és erkölcsöt hogy kell tanítani egy iskolában. De teljes tisztelet az érdemes kivételeknek, meg kell vallanunk, hogy tanítóink közül, a mint ezt cikkiró ur is megjegyezte, többen nem valók vallásos nevelőknek. Országos törvényeink szerint a tanitó négy gymnásialis osztályt, és négy évi képezdei tanfolyamot végzett ifjúból lesz. Igen, de jól tudjuk, hogy épen azért, mert a tanitó munkája nagyon szegényen van megfizetve, a képezdébe lépők nagy része olyan, a kiket nem a hajlam, hanem a kényszerűség visz oda, mivel egyebütt nem tudnak boldogulni. Én készséggel megengedem, hogy, a mint diplomájok bizonyítja, a tanításra képesek, de az még nem azt teszi, hogy vallás- és erkölcstanitók is tudnak lenni, mert ez nem a káték betanításában, hanem a vallásos kedély és kegyes buzgóság megteremtésében áll. És sajnos, sok tanítónk erre nem is tartja magát hivatottnak, sőt éretlen észjárása felbátorítja arra is, hogy a vallást és a vallásos szertartásokat tanítványai vagy a szülők előtt kicsinyelje. De tegyük fel, hogy mindenik tanitó erkölcsösen és vallásosan neveli a keze alá került gyermekeket. Van-e helye még akkor is, a cikkíróéhoz hasonló tiltakozásnak a papok tanítása és a gyermek-istenitisztelet ellen. Teljességgel nincsen. Az istenitisztelet célja az, hogy a szív érzelmeit s a lélek gondolatait elvonja a földi dolgokról s felemelje a mindenség Atyjához, hogy szent lelke ihletésétől áldást avagy bocsánatot nyerjen, Arra való, hogy az irás szavaiból s a tudomány és mindennapi tapasztalat tanitásaiból megtanítsa azokra a dolgokra, a melyek károsak a sziv tisztaságára és a lélek üdvére. Már pedig e cél előtt nincs különbség a felnőtt emberek és a gyerme-29