Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-30 / 13. szám

391 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 lasztatását mindenki örömmel fogadta, azt nyereségnek tartá.* Mindenki szerette, mindenki becsülte. Hát még az a kis világ, melyet a családi tűzhely körül alkotott, s melynek számára repeső szivvel hordta egybe a boldogságnak altala föltalálható édes szin mézét 1 ! . . Az í 871 -ik évben kapcsolta szivéhez most már búbánatos özvegyét Barthos Czeczilia asszonyt. Kettejök boldogsága a két kis szelidképü fiu: István és Béla körül fonódott kedves koszorúba. Ezeknek körében is „a gondosság, figyelem, gyöngédség példányképe volt; csaladját mélyen, változatlanul szerető férfiú, ki mindenkor arra törekedett, hogy szeretteinek perceit vidámmá, boldoggá tegye, ennek elérésére semmi fáradságot nem kiméit, e miatt az éjjelt sokszor munkás nappallá változtatta*. Szóval: fénylett, világolt, boldogított, hevített melegséget terjesztett hová csak elhathatott. És hát ne könnyeztük volna meg, ne remegett volna meg szivünk, lelkünk, midőn alig néhány napi, általunk nem is vészes kimenetelű betegségnek tartott rombolása következtében megmerevültek a munkás kezek, elnémultak a szelid nyájassággal beszélő ajakak? Március 8-án, szombaton az esti órákban vivta meg a haláltusát. E nap délutánján, ugy| látszik, az elhunyt már ismerte sorsát. Az utolsó pillanatokig eszméleténél volt s vívódását a halállal csendesnek, rövidnek, s fájdalom nélkülinek lehet mondani. A haldoklás hirére hozzá siető rokonai és legközelebbi barátai mindenikét felismerte, kezet szorított s rövid szaggatott szavakban beszélt is velők. Majd nagy láz lepte meg, előjeléül a közelgő halálnak. Kilenc órakor még rá tudta fordítani tekintetét az ágya mellett függő zsebórájára s felismerte az időt. A ravatal az elhunytnak házánál már vasárnap, március 9*én, délelőtt, fel volt állítva. Valóságos népvándorlás kereste fel a gyásznak napjai alatt a halottas házat — A ravatalra a következő szalagos és feliratos koszorúk érkeztek: »A kir. kath. gymnázium tanáraitól, kartársi kegyelettel ; borostyán, pálma s nefelejts vegyülékéből«. A »Szatmár« szerkesztőségétől, kartársi kegyelettel, lilaszin virág. „A ref. gymnázium tanári karától a feledhetetlen kartársnak ; gyöngyvirág, ibolya s rezeda vegyülékkel.« »Szathmáry Sámuel és nejétől, feledhetlen hű barátjuknak; orgona virág.« „A ref. gymnázium összes tanuló ifjúságától szeretve tisztelt igazgatójának;® babér, rózsa és nefelejts vegyülék. »A ref. gymnázium V. osztályú tanulóitól, feledhetlen osztálytanáruknak;* borostyán, ibolya és kamélia vegyülék. »L M-tól, az irodalom buzgó munkásának ;* orgonavirág. »A s

Szamos* dolgozó társai és kiadóitól, a szerkesztőnek* — nefelejts virágkoszoru. A temetés március io-én, több ezernyi nép részvételével folyt le. Ott volt a városi törvényhatóság, a ref. egyházak képviselete, ngos Vállyi János főgondnok, a róm. kath. és ref. gymnáziumok, elemi iskolák, tanítóképző intézetek tanari s tanitói kara és ifjúsága; a vidék nagyszámú érdekeltsége, közéletünk összes ismert alakja, városunk szine-java, hölgyközönsége és az iparosok nagy képviselete. A gyászszertartást 4 órakor nt. Tabajdi Lajos úr megható imája kezdette, ugyan ő szép beszédben méltatta az elhunytat. A temetőben Szathmáry Sámuel tanártársa búcsúzott el a boldogulttól, végül Unger Gusztáv ügyvéd a > Szamos" dolgozótársai nevében mondott Isten hozzádat. Közben az ifjúság énekkara zengett szép gyászénekeket. Isten veled kiszenvedi férfiú ! Kevés idő óta ösmertelek; de ösmertelek, szerettelek. A viszontlátásig Isten veled ! Földesi Péter. AD A KOZ ÁSOK. Az országos prot. árvaház részére: Özv. Nagy Péterné Lacházáról 3 trt, — Édes Ábrahám sályi ret. leik. 1 frt. — Halom Ádám mező sz.-györgyi ref. lelkész 1 frt 15 kr. — Kiss Endre alberti-irsai ev. leik. és egyhm. pénztárnok a pestmegyei ev. egyházak examenti gyűjtése 1883-ban 25 frt. —Ódor József kis-dobszai ref. leik. mint kis-dobszai ujházasok ajándékát 2 ftot. — Szilágyi Gábor ötvös-kónyi-i ref. leik. 1 frt 10 kr. (Ehhez járultak a következő uj házasok : Dénesi Sándor 20 kr. László János 50 kr. Lóczi Ján. 30 kr. Dénesi Fer. 10 kr) — Bognár Endre l.-patonai ev. lelkész 12 frt a következő sorok kíséretében: Szerk. ur ! Budapesti prot. árvaházunk több mint 15 éve szeretett gyermeke a többek közt a győrmegyei sokoróaljai papságnak is. Évente e célra 2 tagsági dijnak megfelelő összeget, azaz 12 frtot szoktunk egybeszedni s rendeltetése helyére nagy örömmel kévésünkből eljuttatni. És e nemes munkát rendesen évi első ledntori összejövetelünkkel kötjük egybe, ugy hogy ekkorra mindegyikünk magával viszi áldozati fillérjét. Van szerencsém ezennel bejelenteni, hogy a mai nap a budajtesti árvaházra két tagsági dijnak megfelelő 12 forintnyi összeget adtam a postára utalvány mellett 1884-dik évre szóló járandóságunk fejében. Ez összeget egyberakták: Szigethy Dániel, új malomsoki, Molnár Lajos fölpéci, Hörényi Lajos gy.-szemerei, Horváth Sámuel téti, Hetyei Mór csikvándi, Fadgyas János nagybaráti, Kováts Mihály morichidai, Matisz Károly kispéczi, Bognár Endre 1. patonai lelkészek. Patona, 1884. márc. 6. — Bognár Endre. Szerk. A prot. egyh. és iskolai lap f. évi n-ik számában ágyai lelkész nt. Nagy Sándor ur azon adakozók neveit közié, kik a néh. Kovács József ref. lelkész özvegye részére segélyt küldtek. Miután ezen közlésben nincsenek azok mind megnevezne, kik az özvegy részére adakoztak ; s miután a nt. esperesi körlevél, és hirlapi felhívás folytán az özvegy részére adott segélyek hozzám küldettek: a magam igazolása, és a jószivű adakozók megnyugtatása tekintetéből ezennel tudatom, hogy az ágyai lelkész ur által közlött adományokon felül még a debreceni ref. egyház 20 ftot, a Prot. egyh. és iskolai lap nt. szerkesztője 2 ftot küldött hozzám az özvegy lelkésznő részére, és ezen öszvegek is az özvegynek által adattak. A Nagy Sándor lelkész ur közléseszerint »egy magát megnem nevezett orvos* lakása, nem Losonc, hanem Sopron ; és nem orvos az, ki az özvegynek hozzám 10 ftot küldött, hanem m. kir. nyug. hivatalnok. Losoncról az özvegy részére segély hozzám nem küldetett. Árpád; 1884. márc. 18. — Böszörményi Kd roly, ref. lelkész. * * Szerkesztői mondanivaló: G. P. urnák N. K. n. A „Nyilatkozat* ki van szedve s csak hely szűke miatt maradt, el. A jövő számban jő. Mai számunkhoz mellékelve van: Előfizetési felhívás Zwingli életére. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: jDr. Ba-lla^i J^Lóx DEUTSGH M.-féle művészeti intézet Budapesten.