Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-06 / 14. szám

Huszonhetedik évfolyam, 15. sz. Budapest, 1884. április 13. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. g^ggr Teljes számúpéld.át:n37-ol£!ls:a,l szol^áJlia/t-cun/k:. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. A vallásos ismeretek hiánya, mint a vallás iránti közönyösség főoka. Néhány évvel ezelőtt, egy előkelő társaságban volt alkalmam megfordulni, hol a sok érdekes és érdektelen dolgok felett folytatott társalgás után, végre rá került a sor a vallási kérdésekre is. — Voltunk ott mindenféle hiten és felekezeten levők, rajtam kivül mindnyájan az előkelő, sőt részben főrangú osztályából a társadalomnak. A vallási kérdések felett folytatott társalgás közben, egy főrangú nő, eme szavakkal fordult hozzám: > TJgyan mondja meg Tiszteletes ur, hogy én — a ki ág. hitvallású vagyok — itt, a hol nekünk nincs templomunk, az önök temploméiba járhatok-e inkább vacy a katholikusokéba ? Odahaza sokat vitatkozunk felette, mert egyik rokonom azt állit ja, hogy mi lutheránusok a katiiolikusokhoz, másik pedig, hogy a reformátusokhoz állunk közelebb€

! Elálmélkodtam — s szánakozó mosolylyal és keblemben a fájdalom kinos érzetével adtam meg a felvilágosító feleletet. — Azóta el-el gondolkozom gyakran az esemény felett — s minél többször, minél mélyebben gondolkozom : annál több elijesztő sötét képek jelennek meg lelki szemeim előtt. — Látok miveltnek nevezett előkelő urakat és úrnőket közöttünk reformátusok között is, kiknek — haszinte nem oly naivok is, hogy elárulják, mint ama főrangú úrhölgy — nincs semmi legkisebb fogalmuk azon vallás lényegéről, melyhez külsőképen tartoznak. — Látom a nép alsóbb rétegének sok ezreit, kiknek hasonlóképpen nincs és nem is lehet fogalmuk arról, mert vagy soha nem is jártak oda, a hol megtanulhatták volna: az iskolába; vagy mert ha jártak is: a tanitás nem célhoz vezető módja miatt, legtöbb esetben pedig mert a sok egyéb teendő mellett arra elegendő idő nem jutott, nem szerezhették meg azokat, a melyeket egy református embernek hinni és tudni kell. — Szóval látom — s ennek látására lelkem fájdalommal telik meg —- hogy fent, mint lent — tisztelet a kevés kivételeknek — a vallásos ismeretek mezeje terra incognita. Csodálkozhatunk-e hát, ha — a mint gyakran panaszoljuk — napról-napra terjed a vallás iránti hidegség és közönyösség ? Hiszen a mit nem ismerünk: azt lehetetlen szeretnünk, s a mit nem szeretünk: azért mi módon volnánk képesek lelkesülni s lelkesültségünkben áldozni ? Ne kíméljünk tehát senkit, — ne kíméljük még az u. n. mi veit osztályt sem, hanem nevezzük nevén a gyermeket s mondjuk ki, hogy a vallás iránti közönyösség föoka nem mcis mint a vallásos ismeretek hiánya. Ha elfogadjuk e tételt: tekintettel az ok és okozat között levő benső egybeköttetésre, alig van sziiks'ég arra, hogy a már e kérdéssel foglalkozottak példáját követve valami panaceaféle eszközt ajánljak. — Ismeretes az ok, meg kell azt szüntetni s — meg fog szűnni az okozat ! De miként? Érzem, e kérdésre mégis felelnem kell. Vallásos ismeretek közlése, főképen pedig hitcikkeink megismertetése, szerintem a legfőbb eszköz az ohajtott cél elérésére. — S minthogy hitcikkeink a ^Heidelbergi kateklúzmus^ ban vannak lefektetve, óhajtom mindenekelőttannak — már halaszthatatlan — átdolgozását, könnyen érthető nyelvezettel leendő közzétételét s terjesztését; azután óhajtom a káté magyarázatok rendszeresebb keresztülvitelét s szélesebb alapokra való fektetését. A kátéban foglaltatnak mindazok ,a melyek tartoznak a hitre* s bár tudjuk sőt tanítjuk, hogy a hitből származik minden, s hogy a hit élesztője s megszentelője minden érzelmeinknek : mégis mi a káté magyarázatot ez idő szerint nálunk:

. . . 213