Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-30 / 13. szám

391 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 apostolok közt uralkodó pártokat, majd azt, hogy a pásztori levelek nem Páltól származnak, s hogy a jánosi evangyeliom dogmatizáló irányú s későbbi eredetű, mint a synoptikusok. (Maté, Márk, Lukács). Mint Tübingában működött Baur, („Tübingiai iskola«) Strauss a „Leben Jezu« irója, melyben a Jézus történeteit a hivők mondaképző phantásiája öntudatlan termékének tartja. Ez valóságos gyújtóanyag volt, mely a régóta felgyúlt anyagot lángra lobbantotta s az orthodoxokat s liberálisokat, a supranaturálistákat s vallási naturalistákat két ellentétes táborra osztotta. Ellene irtak: Steudel, Hengstenberg, Eschenmayar, Tholuck; a Schleiermacher iskolájából Vilmán, Neander. A raíionalista theologusok működése következtében indult meg a „világosság barátai* mozgalma a poroszszász lelkészek közt (1842), melyhez a hallei gyűlésen tanitók és világiak is csatlakoztak. A kötheni ülés elnöke Uhlich volt s az 1844 pünköstjén tartott gyűlés Wislicenus indítványára elhatározta, hogy a szellemet fogják elismerni szabályozónak az irás felett. Előbb az egyházi sajtó támadta meg (Guericke az Ev. K. Z.-ban) őket s nyilatkozatukat a keresztyénségtől teljes elszakadásnak nevezte ; később a kormányok (szász-porosz) is beleavatkoztak s 1845-ben betiltottak az összejöveteleket. A sajtóban azonban tovább folyt a harc. S midőn a békéltető hangok s közvetítő nézetek (Dráseke, Neander) nem használtak, sőt az irodalmi szabad szót is el akarták fojtani s a szóvivőket hivataluktól letétették a szigorú confessionáli>ták : többen a világosság barátai közül híveikkel külön egyhazat formáltak. Igy dr. Rupp tábori pap, Wislicenus később Uhlich is. Az 1847 iki pátens az ily vallásos társulatoknak is szabad vallásgyakorlatot engedett. Azonban a bekövetkezett forradalom s reactio veszélyt hozott Uhlich egyházara. 1856-ban az akkor mar 20 községből álló egyház mint politikai társulat bezáratott. A protestáns theologiai irodalom igen gazdag és sokoldalú volt e korszakban. A különböző theologiai irányokat folyóiratok képviselték. Igy az orthodox pártét (Storr) a »Magazin für christliche Dogmatik*, arationalis pártét: a „Theologisches Journal«, a speculativ irányét: a „Studien*. — A közvetítő irány organuma volt :»Theologische Studien und Kritiken*, a supranaturalismusé : a „Bengel'sches Archiv* (1828). 1822-től a Zimmerman udvari pap által megindított „Allgemeine Kirchenzeitung* (Darmstadt) lett a rationalismus közlönye. Ellenfele a Hengstenberg „Ev. Kirchenzeitung4

-ja (Berlin 1828.), a Tübinger Zeitschrift für Theologie* a tűbingai iskola közlönye. A francia protestáns irók közül Calvinon és Bezán kivül említésre méltók J. Saurin elsőrendű szónok. Mar Béza megírta a ref. egyház történetét, legújabban Merle d*Aubigné. Angol exegeták: S. Patrik, S. Clarké, P. Doddridge, S. Chendler, R. Loivth. Leggazdagabb azonban a német theologiai irodalom. Az említett dogmaticai műveken kivül a theologia többi ágaiban nagyszámú müvek jelentek meg. Igy keresztyén erkölcstanok, melyet Ca'ixtus választott először külön a dogmatikatói Mos heimtól. Reinhardtól, Harlesstől, Ammontól. Theologiai tudományok encyclopödiáját irt Hagenbach, Rosenkranz. Az egyházi szónoklásban kitünőbbek voltak Arndt, Spener, Franké, Mosheim, Jerusalem., Spalding. Általános és részleges egyháztörténehnet irtak : Mosheim, Semler Schrökh, Ileinsius, Schmit, Gieseler, Henke, Neander, Hase, Baur. Bihari Péter. BELFOLD. A magyarországi reform, egyház egyetemes konventje. (Folytatás.) A márc. 18-iki ülés kezdetén előadatván az egyetemes tanügyi bizottság által készítetett tantervnek már mult számunkban emiitett indokolása ; felolvastattak az említett bizottság j. könyvének 11, 14, és 26. sz. a. pontjai és ezek értelmében az egész ref. egyház figyelmébe ajanlólag kimondatott, hogy középtanodainkban a vallásoktatás alapos lelkészi képzettséggel biró és papi jellegű egyének kezébe összpontosittassék ; hogy az iskolai év végén kiadandó értesítőkben a magyar írásbeli dolgozatok tárgyai is közzététessenek, s hogy a mértani rajzról szóló pontba vétessék át az állam tantervéből a rajzoló geometriara ajanlott tananyag felosztása az óraszámmal együtt. Ezután a „középiskolák belrendtartására és fegyelmezésére vonatkozó szabályok* vétettek részletes tárgyalás alá. Jóval gyorsabban ment a tárgyalás, mint az előző napi erre vonatkozó nagy harc után várni lehetett. Jelentékenyebb változtatások a tanügyi bizottság javaslatán alig tétettek. A figyelemre méltóbb módosítások vagy pótlások a következők: A hol állandó igazgatók vannak, ott ezentúl is ilyenek legyenek, egyebütt pedig legalább 3 évre választassanak. Hogy az igazgató tagja legyen az e. kerületi gyűlésnek, az nem fogadtatott el, mert hiszen a zsinati törvények szerint az iskolaszék van feljogosítva a tanártestület részéről a kerületre képviselőt választani. A tanári székeken kötelesek a tanárok megjelenni, s nem csak megjelenni, oda mintegy betekinteni, hanem azokon az ülések végéig jelenlenni; a fontos akadalyok miatt meg nem jelenhetők azonban elmaradásuk okat nem eleve kötelesek jelenteni, hanem utólagosan igazolni. Az igazgató tanácsra vonatkozó azon javaslat, hogy azlegalabb 9, s legfeljebb 19 tagból álljon, meghagyatott dacára Körmendy S. felszólalásának, ki a vidéki kisebb iskolákra nézve, hol helyben nincsenek kellő számmal tagok s igy a hol az utazás sok idő- s pénzvesztegetéssel jár, elégnek tartott volna öt tagot is, A „Rendtartás* cikk tárgyalásához mielőtt hozzá kezdettek volna, gr. Ráday Ged. emelt szót. Tudja ugyan — úgymond — hogy nem egészen ide tartozik, a miről szólani akar, de talán ezen fejezet alatt lehetne mégis egy külön §-ban intézkedni azon baj orvoslására nézve a mi neki, mint protest. embernek a lelkét nyomja. A prot. iskolák eddigelé oly szép elismerésben részesültek, s nekünk kötelességünk gondoskodni arról, hogy régi jó hír-nevüket ezutánra is megtartsák, s a hazában levő egyébb tanintézetekkel a versenyt kiállják. Igen de mai napsag a kormány közvetlen fennhatósága alatt álló intézetekben a rend és felügyelet szigorú, a tanarok ugy szólván óráról órára ellenőrizve vannak. Ezért nekünk is e tekintetben intézkednünk kell, s különösen ügyelnünk kell arra, hogy a tanárok legelső sorban azon intézet érdekeit viseljék lelkükön, erejük legjobb részét annak szenteljék, a melynél mint rendes tanárok vannak alkalmazva. Neki az ellen nincs kifogása — habár egy fentebbi fejezetben a tanárok óraszáma megállapittatott, hogy a tanárok más intézetben is adnak órát ; csak azt óhajtja, hogy az ne intézeteink hátrányára történjék. Állapitassék meg intézeteinkben a tanítási idő p. o. 8—11, délután 2—4 óra, s mondassék ki, hogy ezen idő alatt a tanár az intézeten kivül nem lehet elfoglalva