Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-30 / 13. szám

395 207 akár van itt órája, akár nincs; igy azután feltehető hogy kellőleg elkészülve s nem kifáradtan végzendi teendőit. Kerkapoly nem pártolhatja — úgymond — Ráday indítványát. A tanárok csak a fővárosban szoktak leginkább saját intézetükön kivül is órákat adni. Tekintve már a fővárosi élet viszonyait, csak úgy lehetne szerinte az óraadást megtiltani, ha gondoskodnék az egyház a tanároknak tisztességes megélhetést biztosító fizetésről. A mig ez nem történik, addig nem szabad akadályozni, hogy önnön szorgalmuk, erőtfeszitő munkásságuk által is ne javítsanak anyagi helyzetükön. Tehetséges embert csak úgy reményihetünk állandó tanárul megnyerhetni, ha nem zárjuk el előtte az utat, hogy szorgalma, munkássága által anyagi helyzetén javíthasson. Egy tehetséges szorgalmas ember munkáján pedig — még ha az kifárad is a napi teher alatt, több áldás van, mint sok tehetségtelen s a tanári pályára nem hivatott egyénén, még ha az összes erejét csupán egy intézetnek szenteli is. Gr. Ráday. O nem csupán a fővárosi, de a hazai összes ref. iskolák érdekeire való tekintetből szólalt fel; ő abban látja a baj főforrását, hogy tanintézeteink felett az illető egyházi felügyelő hatóságok nem gyakorolják a kellő felügyeletet, de nem is gyakorolhatják, ha nincsenek megallapitva azon szabályok pontosan, melyek a tanárok teendőit szigorúan körülírják, s így a melyeknek a megtartasa felett ellenőrködniök kellene ; de meg a felügyelői tiszt gyakorlására nézve is a patriarkális szokással szakitanunk kellene. Ha az állami iskolákkal a versenyt továbbra is ki akarjuk állani, akkor az eddigi tiszteletbeli felügyelők helyett, jól díjazott szakférfiakat kell felügyelőkül alkalmaznunk. A vita Filó azon javaslata elfogadásával ért végett, hogy a felügyelő hatóságokról szó'.ó 193-ik §. ezen szakaszba is átvétetett. Az „osztály tanácskozmány4

című szakasz 8-ik pontjában csak ennyi mondatott ki: „A^z oktatásra okvetlenül tankönyvet kell használni1

; a 13—15 §-ok ez alkalommal a konventi szakbizottságnak adattak ki újabb szövegezés végett, s tárgyalásuk más napra halasztatott. — A „tanulókat illető rendtartás* első fejezet d) pont jaban ha nem is egészen világosan, de mégis az javasol tátott, hogy a népiskolai bizonyitványnyal biró növendékek is, ha a középiskolába akarnak belépni, felvételi vizsga alá vétessenek. De ezen javaslat, részint azon okból, hogy a középtanoda is köteles épugy respektálni a népiskola bizonyítványát, mint az egyetem a középtanodáét, részint mivel az ily felvételi vizsgalatok nagyon sok időt rabolnának el, — elejtetett. Az „erkölcsi maga viselet és Hiedelemről® szóló szakasz elfogadtatott, csak hogy a 9-ik pontnál kihagyták, hogy a tanuló köteles a jó izlés felett őrködni; mert mint Kerkapoly megjegyezte, miként tehesse azt oly tanuló, kinek nincs jó izlése. Márc. 19. Az a napi ülés a fentebb emiitett 13 — IS- §-ok tárgyalásával kezdődött. Ezen §-ok elseje elrendeli, hogy az év végén nyilvános vizsgálat tartassék a szülék kedvéért; de csak is ezért, 110 meg hogy az iskolai elöljáróság közvetlen tudomást szerezhessen az iskolai oktatás szelleméről, s eredményéről. Mert ezen vizsgálat előtt mar megtartandó az oktatás eredményét ellenőrző kettős tanácskozás, s a tanulók évi bizonyítványa elkészítendő (14 §). ; majd az osztály tanári értekezlet, mely az erkölcsi magaviseletre, az egyes tantárgyakban való előmenetelre vonatkozó jegyét állapítja meg a bizonyítványnak. Ezen §-ok uj szövegezés végett adattak ki oly utasítással, hogy az év végén való vizsgá latra nagyobb suly helyeztessék. A konventi szakbízottság — mint ezt Kovács Ödön tolmácsolá — azon javaslatot teszi, hogy tartassék minden tanév végén az igazgatótanács elnökének vagy — mint Fejes indítványára később megállapittatott — ennek küldöttének az elnöklete alatt, egy érdemleges vizsgálat, jobban mondva szigorlat, és ennek meg az év folytán tett tanári tapasztalatoknak az alapján állapítsa meg az igazgatótanács elnöke s a tanári kar az osztályzatot. Ezen szigorlaton kivül a szülék s egyéb érdekeltek kedvéért tartassék azután — legalább ott, hol eddig is szokásban volt — egy másik, de már rövidebb s nyilvános vizsgálat is. Molnár Béla pártolja a bizottság javaslatát, de azon módositással, hogy a második vizsga mellőztessék, ez csak csökkentené a szigorlat tekintélyét, súlyát, de meg minden komolyabb cél nélkül, csupán hogy a szülék előtt egy kis szembekötősdi játszassék, tanároktól és tanulóktól több kevesebb időt rabol el. Körmendy szerint a nyilvános vizsgálat tekintélyét emelni kell azzal, hogy mondassék ki, miszerint a szigorlaton kapott elégtelen osztályzatot a nyilvános vizsgán még ki lehet javítani; de Kun Bert. ellenzi ezt. A vizsgálat és a nyilvános vizsga közt két-három nap esnék, az idő alatt pedig nem hiszi, hogy az egész évi tapasztalatok alapján adott gyenge osztályzatot bármelyik ifjú is képes volna valóban kijavítani. Filó. A két vizsgálat felesleges, sok időt vesz igénybe, s terhes ugy a tanárra mint a tanulóra nézve. A vita súlypontja szerinte azon kérdésen fekszik, hogy az évi osztályzat megállapításánál csupán az év folytán tett feleletek vétessenek-e alapul, vagy a nyilvános vizsgái feleletek is. Nagy helytelenségnek tartaná, ha egy nyilvános vizsgálaton adott felelet szolgálna zsinórmértékül az osztály megállapításában és talán az egész évi hanyagság elpalástolójává lehetne egy talán szerencsés véletlennek tulajdonitható sikerült felelet. De másrészt ő súlyt kivan helyeztetni a nyilvános vizsgálaton adott feleleiekre is; mert hiszen itt egész évi tanulmányaikból vizsgáltatnak a növendékek s tudjuk, hogy más mértékkel mérendő az egészből s mással egy kis részletből adott felelet. Ezért ő ajánlja, hogy tartassék egy vizsgálat, de nem csupán az igazgató tanács elnökének-, hanem az egész igazgató tanácsnak, valamint a szüléknek s az érdeklőknek is a jelenlétében, s az osztályzat csak ezen vizsgálat után s az ezen adott feleleteknek is a figye lemben vételével állapitassanak meg. Gr. Ráday is egy, de szigorú vizsgát kiván. Kiss Áron a bizottság javaslatát ajánlja, a nagy többség e'fogadta Filónak Szász Domokos altal is pártolt nézetét, s ehhez képest a 14. §. töröltetett, Ezután egy kis ideig a tanácskozások csermelye csendeden csergedezett, apró módosítások tétele mellett elfogadtatván „a tanulási s iskolában való magaviseletet illető törvények4

, egészen a B. szakasz 9. pontjáig, a melyben az javasoltatott, hogy a középiskolai tanulót is 14 éves koráig te.sti fenyítékkel büntetni lehessen, de c^ak nagyobb erkölcsi vétség esetében, s nem egyes tanár által s nem nyilvánosan, hanem csak a tanári szék Ítélete folytán s az igazgató jelenlétében. Sok szó elhangzott már és sok tenta elpazaroltatott ezen kérdés felett az utóbbi száz vagy legalább ötven év alatt pro et contra. Érdekes eszmecsere folyt itt is a botosok és bottalanok között. Makay ellenzi a vesszőt, mert ez a jobb nevelésű ifjú erkölcsi érzését erősen sérti. Tud rá példát, hogy egy arculütés a halálba kergetett egy ifjút. Jeney a bizottság javaslata mellett emel szót Sok ember került akasztófára azért, mert kímélték tőle gyermekkorában a vesszőt. Szerinte is szép szóval, nevelői fogásokkal, az erkölcs 2Ó*