Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-30 / 13. szám

40" PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 40 ft Nemzetközi protestáns jellegű a Gusztáv-Adolf -egylet. Ez Grossman lipcsei superintendens eszméje volt a lützeni ütközet évszázados alkalmából. Zimmerman darmstadti udvari pap ugyanezt indítványozta 1841-ben az Alig. K Z.-ban. 1843-ban szervezte magát a társulat Frankfurtban. 1845-ben Stuttgartban jött össze az egylet s már ekkor poroszok is csatlakoztak hozzá. Másik ilyen egylet az ,Ev. Kirchenconferenz®, mely évenként Eisenachban jött össze. Az »Ev. Kirchentag*-ot 1848-ban Bonnban Bethmann llollvég kormánytanácsos hozta indítványba, utóbb dr. Dorner s még azon évben mégis alakult s évenként Wittembergben tartja üléseit. Wichern (a Hamburg melletti hires „Rauhes Haus8

igazgatója) indítványára a belmissiót is bevonta működési körébe. A skót honban megindított s

Ev. Allianc« Liverpoolban 1845 ben tartotta alakuló gyűlését. Az 1851. londoni gyűlésen 2000-en vettek részt. 1855-ben Párizsban, 1857-ben Berlinben volt az összejövetel. A protestantismus a szabad vizsgálódás elvéből indulván ki, nem zárkózhatott el a korszellemtől, a philosophiai áramlatoktól. A bölcseleti rendszereknek épen ugy tárgya isten s istennek a világhoz s emberekhez való viszonya, mint a theologiának, csakhogy az észen kivül más birót nem ismernek s a kijelentés igazságait is csak annyiban ismerik el, amennyibeu az ésszel nem ellenkeznek. — Már a Leibnitz-Wolf-féle bölcseletben atheismust láttak a pietista papok s Frigyes Vilmos királylyal elhitették, hogy az eleve megállapított (praestabilita) harmónia tana veszedelmes még a katonaság szellemére is, kik a szökésre praedestináltaknak képzelhetnék magokat (Wolínak ezért kellett 1723-ban 48 óra alatt elhagyni a porosz földet). A német felvilágosodás vallása általános emberi s erkölcsi lehetett, de nem keresztyéni (Nikolai, Basedow, Mendelssohn.) — Előbb a felekezetiség nyügétből igyekeztek a vallást megszabadítani, azután a hitet észszerűsiteni (rationalisálni), a dogmákat üres formulákká vagy symbolicus beszéddé devalválni. Lessing a , Wolfenbütteli töredékek« (Reimarus hamburgi gymn. tanártól) közrebocsátásában az észvallás mélyebb igazságait akarta szembe állítani a confessionalis hittel s Götze (hamburgi orthodox pap) elleni polémiájában elég világosan kimondja, hogy a positiv val'ásokban, igy a keresztyén? égben is az emberi szellem fejlődéi-ének egy átmeneti formáját latja, melynek hittételei — mint csak formulák — nem képezhetik tehát a vallas lényegét. De a humanismusnak nem volt oly apostola mint Herder, költő, bölcsész, theologus, s gyakorlati lelkész egy személyben. A humanitas szerinte az a legmagasabb pont, hova az ember felemelkedhetik, ez az ember egysége istennel, a valóban istenembert. A keresztyénség azért all felette minden vallásnak, mert emberies; a biblia a legemberibb minden könyvek közt, emberek által emberek számát a íratott. Kant bölcselete nagy hatást gyakorolt azon kor theologiájára, mint ezt az akkor megjelent dogmatikai művek (Stáudlin, Ammon, különösen Wegscheider) mutatják. Ugy Kant, mint Fichte és Schelling igyekeztek a vallással összhangzásba hozni rendszerüket. A kor vallásos irodalma a pantheismus és theismus közt oszlott meg. A rideg rationaüsmus ellenében az érzelem világába helyezte a vallást Schleiermacher (sz. Breslauban 1768 ; a ,Brüdergemeinde* iskolájaban, majd Halléban tanult. 1796-tól berlini prédikátor s egyetemi tanár. A philosofia minden ágaban nyomot hagyott maga után), s a legszerencsésebben egyeztette ki a bölcseleti vilagnézletet a keresztyénséggel s ez által uj tartalmat, új irányt adott annak. A vallás szerinte nem tudás, nem cselekvés, hanem érzelem. Mikoron az ismerésben az absolutnak gondolata, a cselekvésben az absolut akarat a legnagyobb : az ember érzelmi oldala akkor éri el a tökély legmagasabb fokát, ha az én nem ez vagy amaz földi dologtól, de az universumtól határoztatja magát. A vallás lényegileg alanyi, mint érzés, észrevétel, közvetlen tudalom, — minden egyéb többé-kevesbé esetleges. Minden vallási cselekmény, mint ilyen babonás. A kiben újszerű vallásos izgalmak támadnak, az vallási heros s ezek közlése által vallásalapító. Nincs hát más vallás, mint a positiv, a történelmi. Köztök a keresztyén vallásnak az a sajátsága, hogy benne meg van a végetlennel való kiengesztelődés, tehát a vallás lényege, anyagja és tartalma, — ez tehát magasabb értelemben vallás. Schleiermacher vallásbölcse'ete felköltötte az általános érdeklődést s nagy lendületet adott a protestáns theologiai irodalomnak. Az ő tanítványai voltak, de dogmatikájokban tőle nagyon eltávoztak Nitsch, — Twesten. Jelentékenyebb művek voltak Bretschneider dogmaticája s Marheineke ker. symbolicája. Közvetíteni akarta a rationalismust a hithűséggel De Wette. A vallás szerinte is csak az érzésben lesz élővé. Á vallásbölcselem feladata az értelemmel ugy hozni az érzést egyensúlyba, hogy a mi az egyikben tagadtatik, a másikban megtarthassa positiv érvényességét. A csodás evangyéliumi elbeszélések eszmék symbolumai. A kegyes keresztyén megyőződvén Jézus tanainak isteni igazságáról s azoknak adása által láthatóvá lett bölcsességéről és kegyelméről istennek: testté lett Istent lát benne, de a felett nem töpreng, hogyan lehető az. El tehát a dogmatika formuláival, melyekről a néphit mit sem tud. Hegel bölcselete lényegében pantheismus (panlogismus). Isten nem az elvont átalános egység, hanem a concret egység, mely a különbséget is magába foglalja ; isten az eszme összmozgása, az önközlődés immanens processusa. Az isten tehát lényegileg a három egység azon három mozzanatnak megfelelőleg, (an sich, fiir sich, an und für sich) a mint a szellem lényege fejlődik. Ehhez képest a vallás is más Hegelnél, mint Schleiermachernál. Schleiermacher szerint a vallás a függetegség érzése s a vallás tartalma az öntudalom közvetlen kijelentése: Hegel szerint az istennek öntudata, az isteni szellemnek tudata önmagáról a véges szellem közvetítése által. Hegel rendszerét a dogmákkal összhangzásba hozni megkisérlette Richter. — Feuerbachnál a hégeli idealismus materialismussá, a theologia atheismussá lett. Hírhedt művében (Wesen des Christenthums 1841) azt bizonyítgatja, hogy a vallásban az ember a maga lényét tárgyiasítja. Minden vallás ember-, tehát önistenités, az ember saját lényét megjeleníti, aztán magát ismét a megjelenitettnek tárgyává teszi. — De mert az, a mit az ember magából kívülit, az ő lénye, az átalános emberi a vallás megembertelenit, elfordít az átalánostól s csak az egoismust növeli. Bruno Bauer az evangyeliomokról irt fejtegetéseiben annyira megy, hogy Jézust nem is tartja történeti személynek, hanem a vallásos tudalom teremtményének. A biblia kritikának nagy szerepe volt a vallási liberalismusban. Az első magyarázók arra törekedtek, hogy a csodák hivésétől visszariadó értelmet kibékítsék az evangyéliumi történetekkel. — ,Lgy kis erőszakolással ez eléggé sikerült Paulusnak. O állította fel az irányelvet, hogy oknyomozólag kell a bibliamagyarázatban eljárni. Eichhorn egy ős evangyelium hypothesisének felállításával nyitott uj ösvényt a vizsgálódásnak. Bretschneider és Schleiermacher a 4-ik evangyelium authenticusságának kérdését vetették fel. Baur fedezte föl először az 26