Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-30 / 13. szám

404 titulus sine vitulo, kevés értékkel bir, az okosok szemei előtt, óhajtásunk körébe vonunk egy kis püspöki javadalmat, ha csak 5000 frtocskát is. Majd egyenlő rangba kivánkozunk a magas klérussal. íme ! a jeruzsálemi gazdag papi osztályt odahagyott egyszerű apostolok, Romában uj Jeruzsálemet, hatalmast, gazdagot, királyok és alattvalóik fölött uralgót, azoknak leiköket is nyűgbe vetett egyházat láthatnak ma jézusi szelídséggel széttekintő szemeikkel. Ilyen az ember 1 ilyen a protestáns papságnak is némely része. Kicsinyenkint oda szeretne emelkedni, hol az apostoli egyszerűség egészen ismeretlen. Pedig minél fényesebb a papi hivatal, minél fölebb emelkedik világ szerint, annál kevésbé melegszik, annál kevésbé fűződik hozzá, a szinlést nem ismerő emberi lélek önzetlen szeretete. Panaszkodunk papi szegénységünk fölött. Miért hogy még is annyira özönlenek iíjaink e hivatalra ? Meggazdagodás reménye nem vezetheti őket; hanem ha az, hogy e hivatalra készülőket, az állam katonaságtól mentesekké tette. Ez ösztönzi őket ha csak száraz káplánság nyerésére is. Aztán következik a vágyak rossz szelleme, mely a tűrni és szenvedni nem tanultakat, önvesztökre viszi. Az is igaz, hogy a reform, egyháznak, az a szeretetben gazdag gondoskodása, mely a hittant végzett ifjúnak, még előbb csak pár évtizeddel, tanitói szép darab kenyeret adott kezébe, a tanitók állandósításával megszűnt. Pedig majd az idő és későbbi tapasztalat mutatja meg, ha nem sikeresebb-e a munkatér kezdetére lépett ifjú tanító három éves munkássága, mint az ezen zizifusi munkába belefáradt unatkozó öregebbeké. A három éves tanítóság az iskolából kikerült ifjúval, megismertette a reform, papi állást beleszoktatta, vagy elidegenítette attól. Három év sokat változtat a 22 éves ifjú gondolkozásán. Ez a három év volt, a papi hivatalnak gyakorlati előképezdéje. Most, ha az ilyen fiatal, káplánságra nyer alkalmazást, főnökének kell vele vesződni, mig, ha ugyan engedi magát, beszoktatja. Hát már most mi a teendő ? 1. Ifjainkról, kivált azokról, kik gondolataiknak papírra tételében, a logikát, a bölcseletet hittanunk hirdetéséhez alkalmazásban kitűnők, az iskolai betűt leckézők fölött, atyailag gondoskodni ; hogy tétlenül ne heverjenek. 2. És ez a fő, hogy egyházi hivatalnokaink fizetése ne csak papíron legyen megírva, hanem az utolsó nuig beszolgáltatva idejében, anélkül hogy a lelkész és tanító a néppel kellemetlen érintkezésbe jönni kénytelenittessék. 3. Minden hivatal ujabb betöltése alkalmával, köteles legyen az egyház, a dijlevelet, legalább is az esperesnél hiteles alakban bemutatni, az esperes által megerősíttetni, s úgy szolgáltatni kezébe a meghívandó hivatalnoknak. Sok függ a háztartásban attól, hogy mire számithat biztosan a hivatalnok. Tul a Dunán, tudtommal, nem valami fénylők ugyan a fizetések. De mivel az elöljárók kötelesek beszedni, biztosak. 40, 50, 60, 100 pozsonyi mérő rostált rozs, többet ér mint 100 — 200 p. m. szemét. Mit a ravaszabb hallgató, ilyen mentség mellett visz a pap és tanitó hombárjába: ilyen termést, ilyet adott az isten. Én a dunántúli egyházak hivatalnokai közt forogván, soha egytől sem hallottam panaszt. Sőt engem is hivtak magok közé, e szavakkal: itt is kenyeret eszünk ám I Lehet hogy 50—60 év óta ott is változtak a körülmények. Még egyet! A lelkész színehagyott öltönyéhez, rongyos palástjához, a női selyem és bársony kalap, a habzó selyem viganó, az úri nőkkel vetélkedve öltözködés stb. nagyon kirivó ellentétek a csekély fizetés elleni feljajdulásokkal. Gyermekkoromban, egy jó módú nemes a szomszédból, de aki közönségesen ismert pincetörő és rabló volt, az atyámat meglátogatván, ezt az udvaron betegházi állatait ápolva találta, foltos háziöltönyben, így szólt: rongyos pap, rossz sertés, vaszka tehén, szélhordtatetejű paplak, kutya milliom, az egész egyház nem ér egy fadorombot. Még azon tavaszon uj fedőléket adott a paplaknak a magát megszégyenlett egyház. Hanem az anyámat, ki mindig tiszta fehér patyolat ruhát viselt, egyszerűségéért igen megdicsérte az a nemes és nemzetes vitézlő birtokos a szomszéd községből, kit senki sem mert megsérteni. Edes Albert. KÖNYVISMERTETÉS. A protestáns egyház belső fejlődése. (Folytatás és vége.) Az egyházi szakadás mellett nem hiányoztak az egyesítési törekvések sem irodalomban s a kormányoknál. A tudományos felvilágosodás előmozdította a vallási közönyt s türelmességet. A hitnézetek eltérésében nem láttak legyőzhetlen akadályt a külső egyesülésre. Előbb az egyházi alkotmányban s liturgiában igyekeztek egyformaságot létesíteni. Poroszországban több izben megkisérlették (1814-ben 27 superintendens), de sikertelenül, mert némely egyházak szabad presbyteri igazgatás formájukról nem akartak lemondani; 1835-ben a westfáliái és rajnai evangelikus községek is a presbyteri egyházalkotmányt hozták be. Würtembergben és Bajorországban a consistorialis rendszer lett uralkodó. — A liturgia javítását, egységesítését Poroszországban szintén a kormány kezdeményezte s előbb a királyi templomokba s a had sereg istenitiszteleteibe hozta be, Marheineke tanácsára az agenda keresztülvitelét az uj nemzedék által akarták biztosítani, valamint a ref. és lutheránus egyházak unióját. — 1829-től a második vizsgát tevők kötelezték magokat ennek bevételére, mi annyira célszerű eljárásnak bizonyult, hogy 1829 és 30-ban az augsburgi confessio háromszázados évfordulóján majd minden régibb tartomány az unió mellett nyilatkozott s az uniót elfogadták a déliek is. De nem hiányoztak felszólalások a régibb confessiók sértetlensége mellett sem. (Ammon drezdai pap) I. Frigyes Vilmos már rendeletet adott ki a luth. istenitisztelet egyszerűsítésére s ezzel a két egyház istenitiszteletének egyenlősítésére. Az unió ellenségei nem láttak abban egyebet, mint rosszul fedett áttérést a ref. vallásra. (Scheibel Breslauban, Steffens). A kormány erőszakoskodása, midőn több agenda- s unioellenes papot hivatalától megfosztott, még szorosabb egyesülésre ösztönözte a lutherieket (Scheibel, Guerike) s az üldözött lutheriek közöl többen Amerikába vándoroltak ki. De több hírneves lutheránus (Hahn, Hengstenberg) a kormányhoz hajolt. Sok huzavona s vidéki zsinatok tartása után végre 1846-ban összehivatott Berlinbe a generális synodus (37 egyházi s 38 világi tagból) s egy coalitionalis formulában az unió keresztül vitetett — Badenben 1821-ben egy lutheránusokból s reformátusokból álló generális synodus kimondta az uniót. Az urvacsorában a kenyér megtörése s a boroskehely kézbeadása átalánossá tétetett. A régibb lutheri módhoz ragaszkodóknak azonban megengedtetett egy különös vasárnapon a szerint élni urvacsorával. A bajor pfalzi unió 1819-ben a biblia alapján jött létre.