Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-30 / 13. szám

Huszonhetedik évfolyam, 15. sz. Budapest, 1884. április 13. PROTESTÁNS SZERKESZTŐElőfizetési dij: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért K I A D Ó - H I VA TA L félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. I. ern. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes szá,mu.péld.á,n.3rol2:]sa,l min-d-ig* szolg'áJHa-tu.inJs. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. A vajúdás kísérői. E lapok ez évi 3-ik számában ^Brutus^ szép, eleven színekkel festi a jelen társadalmi élet ferde szellemi áramlatait. A sok különös és viszszás jelenségek hajlandóvá teszik azt hinni, hogy egy nagy, általános átalakulás küszöbén állunk. Jelzi aztán a felsorolt visszásságok okait s végre arra utal, hogy a protestantismusnak mi a feladata e zavarban. Az ügy felette fontos és érdemes arra, hogy tüzetesebben s behatóbban foglalkozzunk vele ; talán igy tisztába jövünk magunkkal az iránt mi lehet a helyes teendőnk ily körülmények között. „História est vitae magistra" ! A történelem arra tanít minket, hogy az emberi élet fejlődik s hanyatlik társadalmi és vallási tekintetben épen ugy, mint az egyéni lét tekintetében. A fejlődés kezdő- és a hanyatlás végpontja mindig megrázkódtatásokkal vannak összekötve. Az uj eszmék felriasztanak minket édes és kényelmes megszokottságunkból ; nem vagyunk hajlandók nekik meghódolni. Küzdés támad! A leélt elvek hátrálnak minket előtörekvéseínkben, sietettni akarjuk azoknak eltakarítását. Harcra kerül a dolog. Az eddig domináló irány azt mondja a vele ellenmondásban álló törekvésekre, hogy tév-áramlatok. Es ha ily áramlatok sűrűbben keletkeznek, a társadalmi, a vallási élet teljesen megzavarodik s mi akkor azt sejtjük, hogy nem maradhat ugy, a mint van; azt állítjuk, hogy egy általános átalakulás küszöbén állunk, mert az észlelt áramlatok a vajúdás rendes kiseröi. Ily vajúdási kísérőkkel találkozunk különösen a 14-ik században és egészen a reformációig. 1 O £> Mily furcsa, zavarteljes és rendbontott időszak volt ez ! Ziláltságát még humoros esetek is jelzik. Midőn 1362. évi sept. 12-én Vl-ik Innocens pápa meghalt, utódjára, V-ik Orbánra egy a hatalmas mailandi herceggel, Barnaboval való peresügyet hagyott Bologna elkobzása kérdésében. Orbán Barnabot a pápai szék elé idézte, s midőn az meg nem jelent, átkot mondott reá, mint eretnekre és keresztes hadat prédikáltatott ellene. De Barnabo a pápa követeit, kik neki az átokbullát voltak átadandók, páratián gunynyal fogadta. Kivezette őket a Naviglio hidra s azt kérdezte tőlük : ^Mit akartok, enni vagy inni€

? A követek jól értették mit jelentsen az „inni" értelme, midőn a hidról a folyóba néztek, azért választották az általok kevésbé gyanítható evést. De Barnabo őket most a pápai átokbulla megevésére kényszeritette s haza küldte. De komoly törekvések sem voltak képesek az általános társadalmi ziláltságot megszüntetni. Óriási réme a 15-ik századba átlépett és a reformációban explodált. Ennek oka abban rejlett hogy a komoly törekvések nem voltak őszinték és önzetlenek. Midőn 1409. évi március havában Gerzon Gharlier, a párizsi universitás nemeslelkü kancellára sürgetésére a pisai zsinat összeült, azon a fejedelmek küldöttein kivül 3 pátriarcha, 12 érsek, 81 püspök, 71 apát, 120 doctor theologiae és 300 jogtudor jelent meg azon szándékkal, hogy rendet és békét csinálnak az egyházban és a társadalomban. Mégis az eredmény az lett, hogy a már két létező pápa, XIII. Benedek és XII. Gergely mellé a béke után sóvárgó keresztyénség még egy harmadik pápát nyert Vll-ik Sándor személyében. Csoda-e, ha ily körülmények a legkülönfélébb szektákat idézték elő. Ha egy impozáns, hódító, mindent szolgálatába vonzó vezéreszme nem létezik, az emberi kedély szappanbuborékok után is kezd úszni. Azonban e szappanbuborékokban is visszatükröződött azon menyei világosság fénye, 25