Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-23 / 12. szám

391 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 kai kötve 50 kr. ; egész vászonba 80 kr., bőrbe ara­nyozott tokba 1 frt. Iskolai zseb-naptár, az 1884. évre. Szerkesztette Belicza József, fővárosi vezető-tanitó. I. évfolyam. A fő­városi tanitók számára szükséges tudnivalókkal, névtárral stb. ellátott, alakjánál fogva igen kényelmesen használ­ható zseb-naptár. Taborszky és Parsch zeneműkereskedésében Bu­dapesten megjelent: »Elegáns csárdások* 3-ilc füzet. (A mi házunk felett . . Csicsóné galambom. .. Kalapom csurgóra... Csősz vagyok én.. . Likaci. .. Sarkantyú csár­dás). Zongorára átirta Ábrányi Kornél. Ára 1 frt. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Beöthy Zsigmond kir. táblai ta­nácselnök, egyházunk egyik legkiválóbb s legbuzgóbb világi tagja, ma ünnepli ötven éves írói jubileumát. Beöthy Zsigmond első irodalmi kísérlete, mint 15 éves ifjúé, 1834. márc. 23-án jelent meg a Honmiivészben. — Nagy Ignác újonnan választott miskolci ref. lelkész, május elején foglalja el uj állomásat Miskolcon. — Gö­mörben az ujvásári ev. egyház mult hó elején tartott közgyűlésében Szentiványi Árpád felfalusi földbirtokost s országgyűlési képviselőt egyhangúlag felügyelőjének választotta. Néhány nap múlva az egyház tizenöt tagu küldöttsége tisztelgett nála, s hő érzelmekkel tolmácsol­ván látogatásának célját, őt e közbizalom elfogadására fölkéré. E köztisztelet s szeretetnek örvendő férfi, egy­házunknak eddig is buzgó tagja s jótevője, e megválasz­tatást személye iránti önzetlen ragaszkodásnak tekintvén, egyházának javát őseitől öröklött szeretettel s odaadassal ezután is munkálni óhajtván, sokoldalú elfoglaltatása da­cára szives volt elfogadni. Ünnepélyes beigtatása m. hó 24-én nagyszámú gyülekezet előtt történt. — A tisza­szentimrei ref. gyülekezet időközi lelkészét Kádár Antalt f. hó 9-én öt jelölt közül egyhangúlag rendes lelkészévé választotta meg. — A szalóci ref. egyház lelkészi állo­mására a következő egyének jelöltettek ki : Czinyéri Barnabás sajókeszii , Gyarmathy József jósvafői- és Zár­noki János volt héthi lelkész, továbbá Szabó Gyula be­retkei és Magyar István balogi s.-lelkészek. A választás f. hó 30-án lesz. — Kádár János legenyei újonnan vá­lasztolt ref. lelkész f. hó 9 én tartotta beköszönő beszé­dét. 8-án érkezett Legenyére, hol Rezes András ref. tanitó sikerült beszéddel üdvözölte. Miskolcon a perselyezést a ref. egyház presbyteri­uma legközelebb tartott ülésében megszüntette s az adományok gyűjtésére a templom előcsarnokában gyűjtő szekrényeket állit fel. A presbyterium ezen eljárását csak helyeselnünk lehet, mert a perselyezés az ósdi­ság egy maradványa, s a járás-kelés és csengetéssel csak az isteni tisztelet megzavarására szolgált. Ezzel kapcsolatban, a Borsodmegyei Lapok felhívja az egyház­tanács figyelmét egy másik ósdi szokásra. Ugyanis az avasi templomban még a hagyományos múltból leszár­mazólag divatozik a diktálás. Valamikor a múltban, mikor még a hivek nem tudtak olvasni, s a középosz­tályban is elvétve akadt meg az Írástudó ember, megjárta s talán helyén is volt. De ma midőn mar az egyház­tagok 9 /l 0 -ed része tud olvasni, nem látjuk át szüksé­gességét annak, hogy egy ily népes és tekintélyes egyháznál, mint a miskolci ez ósdi szokás gyakoroltassék, s az egyháztagok 9 /l 0 -ed részéről az Vio-ed rész érde­kében szegénységi, illetve tudatlansági bizonyítvány allit­tassék ki. Ha a diktálás a vallásos buzgalmat fejle-ztené, e világért sem szólanánk ellene, de épen ellenkezőleg, ez is, a csend megzavarására, s az ünnep szentségét sértő kifejezésekre ad alkalmat, mint történt az legkö­zelebb is, amidőn egy idősebb egyháztag, az ének be­végezte után felkiáltott a diktáló diaknak „hangosabban kiáltson — mert nem hallom.® Már pedig hasonló epi­zódok legkevésbé sem illenek össze a templom, s az isteni tisztelet méltóságával. De eltekintve ettől, már a népesebb falusi egyházközségekben is orgona hangjai mellett megy végbe az isteni tisztelet, ideje volna tehát, hogy a miskolci egyház is gondoskodnék orgonáról, s fátyolt vetne a diktáló korszakra. * Az eperjesi magyar-nemet ev. egyház f. hó 9-én hozott határozatával elrendelte, hogy a magyar prédikációk száma megkétszereztessék. * A pozsonyi ev. theologiai akadémia hallgatói, most először ünnepelték meg március 15-dikének évfor­dulóját. A könyvtári nagy termet a város intelligenciája színültig megtölté. Mindenekelőtt a 60 tagból álló theo­logiai énekkar a „Hymnuszt" énekelte. Ezután Bortnyik György mondotta el szép megnyitó beszédét, majd Ho­mola István szavalta Petőfinek „A hazáról« cimü versét. Most az énekkar »Elj őseim hazája« dalt énekelte, mire Stromp László olvasta föl nagy hatású alkalmi beszédét. Riszdorfer János alkalmi költeményének elszavalása után a „Szózat" eléneklése zárta be a szépen sikerült ünnepet. * Március 15-ikét a magyar szabadság e nagy napját, Eperjesen az ev. kollégium jogi s theologiai testülete fényesen sikerült hazafias ünneppel ülte meg. A kollégium nagy könyvtári terme szorongásig megtelt városi és vidéki urakkal, úrhölgyekkel, ugy, hogy a tanuló ifjúság és a tanári kar alig fért be. Az ünnepet a „Szózat" nyitotta meg. melyet az eperjesi dalegyesület énekelt el. Ezután volt Klinger Antal megnyitó beszéde. Németh István elszavalta Petőfi „Elet vagy halál" cimü versét, a dalegyesület elénekelte a „Lajos bácsi nótaját" mire Saguly János mondott kitűnően sikerült alkalmi beszédet. Még Bohus Pál szavalta el Szász Károly egy versét, mely után a dalegyesület az uj karmester vezetése mellett nagy hatással énekelte el a Rákócy indu'ót. A szép ünnep ezzel véget ért. * A sarospataki ref. főiskola ifjusaga, mint min­den évben, ugy az idén is megülte az 1848. márc. 15-iki események évfordulóját. A főiskolai imateremben, nagy és diszes közönség jelenlétében, az ifjúsági énekkar és zenekar néhány darabot adott elő, akadémiai ifjak hazafias költeményeket szavaltak s Antanlfy Sándor, VI. éves joghallgató, az ifj. jogász-egylet elnöke, egy rövid visszaemlékezést olvasott fel. Levelezőnk tudósítása sze­rint azonban az idei ünnepélynek olyan folytatása, ille­tőleg részlete is volt, amely más években még nem fordult elő. Az ifjúság ugyanis, az imateremben tartott ünnepély után, zászlók alatt, zenekar kísérete mellett, nagy tömegben végig vonult a városon, állomást tartva két derék polgár háza előtt, akik a 48-diki szabadság­harc küzdelmeiben résztveitek. Először Emődy Dánielnél álltak meg s a veterán jogtanárt, mint a 48-diki ifjúság egyik lelkes tagját, szónoklattal üdvözölték, mire Emődy hazafias beszédben válaszolt. Azután fölkeresték az öreg Csécsi Nagy Pál ref. leányiskolái tanítót, ki a szó szoros értelmében vérzett a hazáért, amenyiben a fehértemp­lomi ütközetben félkezét elveszítette. Az ifjúság üdvöz­letére ő is megilletődve válaszolt. Evvel szép rendben, folytonos éljenzés közt, bevonult a tömeg a főiskola udvarára, a zászlókat lerakta s szétoszlott. * Matis János, ev. tanitó, a pálfai ág. hitv. evang. egyház elöljárói és közönsége nevében és megbízásából

Next

/
Oldalképek
Tartalom