Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-03-23 / 12. szám
359 vári conventtől nyert több rendbeli fontos megbízatásának hova hamarább eleget tehessen; nem késénk tehát azt a mult december hó io-én Debrecenbe összehívni, a hol is annak nagy érdemli tagjai megjelenvén, magokat constituálták s egyhangúlag nagyságos és főtiszleletü Bevesz Bálint püspök urat kérték fel a néhai Török Pál ur halála folytán megüresedett elnöki szék elfoglalására. Mi lett legyen eredménye a nevezett bizottság öt napig tartott, nagy szorgalommal s pontossággal folytatott tanácskozásainak, arról az azokról vitt s immár nyomtatásban kezeinkben forgó jegyzőkönyv teszen tanúbizonyságot. Hogy jelen conventiink figyelmét első sorban az egyetemes tanügyibizottság jegyzőkönyvének 33-ik szakasza veendi igénybe s képzendi tanácskozásaink főtárgyát, mondanom sem kell, mert hiszen éppen ez szól a zsinat által alkotott középiskolai szervezet és a középiskolai országos törvények egybehasonlitásáról s ennek ezekhez leendő idomitásáról. Az egyetemes tanügyi bizottságnak ide vonatkozó véleménye felett kell tehát ez alkalommal határoznunk, a mit csak minden viszonyaink gondos megfigyelése mellett tehetünk, ha azt nem akarjuk, hogy íélszeg munkát tegyünk; mindenek előtt saját erőnkkel kell e szerint számot vetnünk, — meg kell fontolnunk, mire s mennyire vállalkozhatunk, — melyek legyenek legsürgősebb teendőink és miként kellene eljárnunk, hogy középiskoláink eddigi jelentőségüket s kivált jellegüket el ne veszítsék. Annyi bizonyos és ezt a törvényhozás is belátta, hogy vannak középiskoláink, melyek magok erejéből nem lesznek többé képesek az országos törvények követelményeinek megfelelni, a mint hogy ez vala oka, miért az ilyenek részére az 1883. XXX. t. cz. 47. §-a kilátásba helyezé előre már az általuk esetleg kikérendő államsegély kiszolgáltatását. Innen folyólag s elővigyázatból történt aztán, hogy kolozsvári conventiink jegyzőkönyve 40-ik száma tanúsága szerint kötelességévé tétetett az egyházkerületeknek az ilyetén segélyre szorulható tanintézetek összeírása, elrendeltetvén egyszersmind, mint ezt ugyanannak 44-ik száma mutatja, az is, hogy egyházi előjáróink tartóztassák vissza egyelőre az illető iskola fenntartó testületeket, bármilyen ily természetű szerződések kötésétől, sőt ba ilyenek már köttettek volna, vagy köttetni szándékoltatnának, azokat a convent tudta nélkül meg ne erősítsék! Hogy ezen conventi, igen lényeges és jövőre is feltartandó végzés nem vala felesleges, azt a tapasztalás bizonyitá be, — mert noha idő rövidsége miatt — az általam jelzett összeírás még végre nem hajtathatott, de van már példa reá, hogy, mint a rimaszombati egyesült protestáns gymnasiumnál, annak igazgatóbizottsága szerződött a cultusminiszteriummal s e szerződés csakis azon okból nem léphetett mindeddig életbe, mert a magát a convent végzéséhez tartott illetékes Ö o püspökünk, főt. Kun Bertalan ur azt a részéről szükségelt megerősítés előtt ide terjeszti fel jóváhagyás végett. Egy hasonló, de még csak első stádiumban levő eset fog a máramarosszigeti, tisztán reformált lyceumra nézve is előnkbe terjesztetni. És kérdem, váljon ezen példák nem bizonyitják-e be elegendően, miként eljött légyen ideje, hogy ezen fontos kérdéssel szemben határozott állást foglaljunk ? Noha nem lehet tagadni, miként az a maga helyén majd felolvasandó rimaszombati szerződésből látni fogjuk, s mely mint praecedens a későbbi ilynemű szerződéseknél is cynosurául fog szolgálhatni, hogy meg lett annál lehetőleg óva jellege iskolánknak, mit egyébiránt maga az 1 883. XXX. t. c. sem zár ki; mindamellett sem titkolhatom el abbeli óhajtásomat, hogy az ilyetén esetek mentől ritkábban forduljanak elé, meg lévén róla győződve, hogy azok túlságos elharapódzása csakis az 1848. XX. t. c. általunk soha szem elől nem téveszthető rendelet életbeléptetését odáznák el a bizonytalan időre. De ha ez nem kívánatos, ha érdekében áll a magyar ref. egyháznak, hogy lehetőleg megóvja függetlenségét, bizhassék jövőre is semmi által ki nem pótolható önerejében, ugy nem szabad visszariadnia azon eszközök életbeléptetésétől sem, melyek részben legalább, célhoz vezethetik, és a tekintetben ma' 1 gam részéről csak azt ismételhetem, mit mas alo f/ kalmakkal is kimondék, de a mi ma már égető szükséggé vált, hogy t. i. igyekezzünk mindenek előtt concentrálni szétágazó, elforgácsolt erőnket. Ám maradjanak fel a jelenleg felesleges számmal levő s fájdalom, nagy részben tengő, tökéletlen középiskoláinkból azok, melyek nélkülözhetetleneknek fognak mutatkozni, de ezeket aztán rendezzük be mentől tökéletesebben s pedig magunk erejéből, — tartsunk fel éppen ily módon egy pár jó tanítóképezde hittani intézeteink mellett, továbbá egy — a mi protestáns szempontból kiválóan lényeges — bölcsészeti bővített tanfolyammal egybekötött tanárképezdét, végre egy, átmenetileg legfeljebb két jogakadémiát, de a mely aztán megfeleljen rendeltetésének s ne csak kevés számú hallgatók népesítsék be gyéren annak padjait. Jól érzem, hogy mindezt könnyebb elmondani mint életbe léptetni, de a dolog fölött gondolkozni s legalább egyhá kerületeink s egyetemes tanügyi