Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-16 / 11. szám

342 Az unitárius kérdéshez. »Tartsd meg a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat*! Jelenések k. III. r. 11. v. A f. hó 14-én „a h.-m.-vásárhelyi unitárius egyháztanács' nevében »Válasz* adalott ki a reform, egyhá/tanács »Ujabb szózatára*. — E „Válasz* tagadja, mintha az unitáriusok részéről izgatók és amitók jártak volna a ref. hitűek közt, s ezek bujtogatások, adó-nem-fizetési Ígéretek stb. effélék állal csábittattak volna az unitárius vallásra. Rossz néven veszi, hogy az unitáriusok e vádakkal illettettek, elutasitó hidegséggel találkoznak, hiíehagyottaknak neveztetnek; — állitja, hogy „az áttérési rro/.galmak okait előre haladó korszellemben és az unitárius vallás nemes egyszerűségében kell keresni ; s annak bizonyságául, hogy a korszellemet a régi hitcikkek többé nem elégítik ki, hivatkozik ream is, az én 13 év előtt ejtett szavaimra — oly elismerés kíséretében minőre méltó nem vagyok. Hogy fog-e a reform, egyháztanács e Válaszra nyilatkozni : nem tudom, de épen azért az érdemleges nyilatkozatot megelőzni nem is kivánom. Célom ezúttal csupán annyi, hogy rosszul alkalmazott szavaimat megmagyarázzam, s kifejtsem, hogy mily hibásan hivatkozik reám a kitérés ügyében ,Válasz* s hogy mennyire indokolatlannak és helytelennek tartom a református hittől való elszakadást. Ezelőtt mintegy 13 évvel tehát az történt, hogy néhányan a hazai protestáns hittanárok., irók és lélkészek közül „tapasztalván azt, hogy a vallás elvesztette a lelkek felett azon felemelő, javitó és boldogító hatalmat, melyet a történelem tanúsága szerint hivatva van gyakorolni, s általános valláserkölcsi elbágyadás, hidegség, közöny, sőt nem ritkán teljes elvaduitság foglalta el a kedélyeket s mindig nagyobb lesz az ellentét és szakadás a vallási tanok és intézmények — s a tudomány ujabb fejleményei és az életbe lépett polgári és társa dalmi intézmények között*. (Meghívó az egyházi Reformegylet alakitó közgyűlésére. 1871. julius 29-ről): e bajok orvoslása végett társulatot alakítottak, mely Protestáns Egyletnek neveztetett s első gyülésöket még azon évben megtartották Budapesten a vármegye házánál. Az alakitó tagok közt voltam én is s társaim fölkértek, hogy közös feladatunkról azon a gyűlésen olvassak fel értekezést. Ebből az értekezésből vannak meritve a Válaszban közölt idézetek. Hogy valaki az én — egészen más körülmények közt elmondott — egyébként nyomtatásban is megjelent, jelentéktelen szavaimról újra megemlékezik, az ellen nem akarok kifogást tenni: de az eljárást hallgatással még sem fogadhatom, mivelhogy szavaimból olyan következtetések vonatnak ki, melyek azokból nem folynak s nekem eszem ágában sem voltak s melyek vallásos meggyőződésemet illetőleg másokat félrevezethetnek. Mikor a Prot. Egyletben a régi hitcikkekről tárgyaltunk, nem szólottunk ott különösen a reformátusokéról, nem is szólhattam én sem, mert együtt voltunk ott reformátusok, evangélikusok, unitáriusok s csatlakoztak hozzánk még katholikusok és zsidók is 1 Ott mindnyájunk közös bajairól volt szó ; mingnyájan egyetértettünk abban, hogy az egyházi élet elhanyatlott s az őszinte vallásosságotközös erővel kellene ujabb erőhöz juttatnunk: mert minden felekezetnek szüksége van erre Azok az esztendők az igazi szabadelvüség és a testvéries érzelem fellángolásának idei voltak. írtak és beszéltek akkortájon sokat az uralkodó egyház reformjáról is s éitekezésemben | néhány ide vonatkozó eszmére én is kiterjeszkedtem. A kath. irók természetesen hallani sem akartak a régi hitcikkek változtatásáról, bár csak kevéssel azelőtt még a magyar főpapok hevesen ellenezték a vatikáni zsinatban a római pápa csalhatatlanságát. Azoknak nagy része pedig, kik a Prot. Egyletet alkottuk, a bajok gyökerét épen a régi dogmákban kerestük. „A mit az egyház kivül mutat* igy szól értekezésem ugyanott, honnét a Válás/, az idézetet meriti, „képeket, búcsúkat, gyónást, innepeket, papirendet és püspöki hatalmat, ördögöt, pokolt és csudákat és sajátságos kultus elemeket, roskatag és elalélt társulati szellemet stb. mindezek a legszorosabb összeköttetésben vannak azon dogmarendszerrel, melyet az egyház elfogadott. Maga a keresztyén erkölcstan, ugy a mint a felekezetek előadják, sokkal egyenesebb kapcsolatban áll a hittannal, mint a bibliával. A statisztika szamokkal mutatja ki, hogy azon hitcikkeknek, melyek a hivők szellemi kiskorúságát föltételezik, mint felel meg tényleg csakugyan a lakosság butasága". (Célzás az Egyházi Államra, Spanyol és Oroszországra stb.) „Ki van nyomozva az öszefüggés, melyben volt a különböző nemzetek vallása azok irodalmával, közszellemével, nemzeti erkölcseivel, szokásaival és politikai életképességeivel kezdettől fogva máig s ujjal tudunk rámutatni az élő példákra, melyek igazolják, hogy bizonyos népfajok demoralisatiójára, politikai sülyedésére és tehetetlenségére mily befolyást gyakorolt azok vallása.* Ily összefüggésben és ily körülmények közt mondatván el a Válaszban felhordott idézetek, a dologhoz értők látni fogják szavaim vonatkozásait. Nem lehet azokból olyasmit kiolvasni, mintha én az unitárius vallásnak előnyt tulajdonítottam volna a magunké felett, vagy mintha a „felvilágosodott kornak" az unitárizmus felé kellene közelednie. Sőt ellenkezőleg abból indultam ki, hogy minden létező felekezeteknek a tökélyesbülésre van szükségök. Magok a hozzánk csatlakozott unitáriusok is szükségesnek ismerték saját egyházukra néz.ve a bajok orvoslását s épen azért léptek be az egyletbe, mely nagyobb részben reformátusókból állott. Igy péld. Nagy Lajos kolozsvári unitárius pap mondá az alakuló gyűlésen, hogy „a felekezetek kölcsönösen tanulhatnak egymástól* ; Símén Domokos unitárius hittanár pedig előre óvást tett a „proselyta csinálás" ellen. (A „Magyar Protestáns Egylet Evkönyve* I. köt. 71. és 80. II.) Nyilt őszinteséggel tártuk fel mindannyian a közös bajokat oly célból, hogy azokon segítsünk és senkiben sem volt az az alattomos szándék, hogy ez őszinteséget más egyház megrontásával kizárólagosan a maga felekezete előnyére fogja kizsákmányolni, s bizonyosnak vehető, hogy a köztünk jelen volt unitáriusok ily lépre csalási terveket magok sem szőttek elle. nünkben. Annál meglepőbb rám nézve, midőn a mi vásárhelyi »unitáriusaink" most azt állítják, hogy mivel az általam óhajtott egyházi reform elmaradt, a nép pedig időközben „előre haladt," »lelkiismereti szabadság" és vallásbeli »nemes egyszerűség* felé óhajtozik : — mél tán hagyja el a „stagnáló* református egyházat! Ünnepélyesen kijelentem, hogy ezt az okoskodást s az erre épített elszakadást nem helyeslem, méltánytalannak, indokolatlannak s merőben tévelygőnek tekintem. Nem hiszem és nem tapasztalom, hogy a legközelebbi 13 év alatt a korszellem és a mi vásárhelyi népünk annyira „előhaladt" volna, hogy egyházunktól már épenséggel el kellene fordulni; a vallásos igazságok utáni szomjúságot, a szent élet utáni törekvést a mi egyházunk még igen ki tudná elégíteni, csak láthatnók a vallásosság és szent élet utáni vágyat nagyobb mérték-22