Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-16 / 11. szám

344 ben; de fájdalom némelyek azonazuton vannak, melyen mindenféle vallást félretesznek, vagy a mi még rosszabb, világias célokért profanáinak. Különben pedig Ítélje meg bárki, hogy olyan embereket, minők nálunk az unitár iz­musra átlépés végett jelentkeztek, kiknek nagy része nevét sem tudja leírni s az unitárius szót ki sem tudja mondani és sem egyik sem másik vallás alaptanairól megközelítő fogalommal sem bir, kik magok határozot­tan kijelentették, hogy azért térnek ki, mert sokalják nálunk az egyházi adót: vezethette-e ezen eljárásukban a ,felvilágosodás4 , a »korszellem4 és az unitárius vallás akármi egyébb igényelt elsősége? — »Lelkiismereti sza­badság* után vágyik a »néps ? Hiszen egyházunk kebelén ezt teljes mértékben élvezheti s ha egyszer, mint szereti Istent és embertársait — Jézus példájára ! Ennek a sza­badságnak épen a református magyarok voltak százado­kon át legkitartóbb és legerősebb védői és képviselői, kik ha Bocskai, Bethlen és a Rákóciak zászlaik alatt nem küzdöttek volna a protestáns — tehát az unitárius vallás jogai sőt a magyar nemzet alkotmánya érdekében: ezek aligha teljesen el nem töröltettek volna e haza föl­déről 1 Egyházunk e lelkiismereti szabadságot ujabb idő­ben is megadta minden tagjának, miről épen igénytelen­ségem tehet legközelebbről bizonyságot, ki, bár lelkészi működésemben az egyház tanait és szokásait mindenkor tiszteletben tartottam, a szabad vizsgálódás jogát irodalmi téren is nyilvánosan háborítatlanul gyakoroltam. Hasonló­kép tesznek több protestáns sőt az unitárius egyházi irók is saját hitcikkeikkel, melyekre s tudományos to­vábbfejlesztés szintúgy rájok fér, mert hiszen azok hiva­talos formulázása csaknem egyidőben történt a reformá­tus hittételekkel. — »Nemes egyszerűség* után vonzódik népünk? Tudnivaló, hogy példabeszéddé vált a ,kálvi­nista egyszerüség«, melynek nem egy formáját, kissebbités nélkül legyen mondva, az erdélyi unitáriusok is épen a reformátusoktól vették át. — A ^reform elmaradt* ami egyházunkban? De hát a többiben megvalósult-e? Olyan reform keresztülviteléhez nem 13 esztendő kell. Hivatolt értekezésemben én idevonatkozólag azt mondám : »Még csak az előkészü'et és a várakozás idejét éljük. Ugy látszik, hogy a lelkeknek még több sivársággal is meg kell küzdeniök s a sziveknek nagyobb próbára tétetniük: — hogy az üdv utáni vágy élénksége bennök fokoztas­sék. Az idő teljessége még nem jött el, midőn az eszme hust és csontokat fog ölteni magára4 . — Egyébaránt dicsekvés nélkül mondom, hogy a 13 év mégsem mult el tőlünk hiába. A Protestáns Egylet azalatt, vallásos néplapját nem is emlitve, annyi egyház irodalmi művet készíttetett és adott ki, hogy az ma már egy kis könyv­tart képez. A rövid vallásos népies füzetek irodalma az utóbbi években egy ref. lelkésztársam kezében szerencsé­sen felvirult. Maga az országos reformált egyház rendbe szedte, betetőzte és királyi szentesítéssel láttatta el al­kotmányát, országos segélypénztárt állított a szegény hitsorsosok rendszeres gyámolitására s — hogy már ezt is megemlítsem, épen csekélységem indítványára a biblia fordítás revisióját és a liturgia rendezését elhatározta. Hasonló előhaladást látok vásárhelyi egyházamban s láthat mindenki, a ki a tények előtt szemeit be nem hunyja, — minek bizonyságára elég legyen fölemlítenem csak annyit, hogy ez idő alatt régibb adósságok törlesz­tésére és iskolai építkezésekre, melyeknek gondját hosz­szu időkre elvetettük, önerőnkből több mint százezer frtot költöttünk ; alapítványi tőkéinket csaknem megkét­szereztük s a gyülekezeti szegények számára legújabban segélypénztárt létesítettünk — még mielőtt ,az unitárius vallás erősbülő szelleme* városunkban fellépett volna 1 Ugy hogy ezek szerint bízvást meg lehet elégednünk a 13 éves B stagnálással de nekem reményem van ahhoz, hogy még többre is fogunk idővel jutni és annak, a mit Pesten sürgettem, szintén eljövend egykor a maga kor­szaka. Addig is pedig: kicsoda állja útját annak, hogy egyházunkban bárki is legjobb meggyőződése szerint ne szolgáljon a jó Istennek? »Megmondotta néked az Isten, oh ember, mi légyen a jó és mit kíván az Ur tetőled egyebet, hanem hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmassagot és hogy megalazzad magadat és hogy a te Isteneddel alázatosan járj«. (Mikeás 6, 8). A mi vallásunk alaptanai a folytonos tökélyesbülést mindenkitől minden részben egyenesen megkívánják. Én hittani alap­elveink szerint tényleg azt hirdethetem és hirdetem mint lelkész, a minek igazságáról és a hívekre üdvös hatásá­ról meg vagyok győződve. — A református hit egye­zőleg azzal, a mit 13 év előtt »proklamáltam4 , valóban nem tanítja az embereket egymás ellen türelmetlenségre és gyűlöletre, nem átkozódik a más nézetűek ellen: ha­nem inkább a kölcsönös szeretetre lelkesít, s bárki légy, bármily elvettetett és elitélt, megvilágosítani és megál­dani téged kész leend«. Bajos megérteni, hogy ennek a hitnek kedveért miért kell menni az unitáriusokhoz : holott azt épen én, a református lelkész, »proklamáltam4 . A ki köztünk él és a történteket figyelemmel kiséri, bizonyságot tehet róla, hogy mi nem csak igy beszélünk, hanem igy is cselekszünk. Nem lakozott szivünkben »hi­degség 4 az itteni unitáriusok iránt sem, minek bizonysága az, hogy magunk közül éveken át lelkészt s kántort engedtünk nekik egyházi szertartásaik teljesítésére. S csak midőn némelyek közülök elkövették azt a támadást egyházunk békéje és határai ellen, a mi az Ujabb szó­zatban földerittetik; mikor megzavartatott áltáluk a mi nyugalmunk: akkor kényszerültünk ellenökben az önvé­delem jogosult fegyvereihez nyúlni. Egyébiránt szivemből óhajtom és remélem is, hogy a különböző felekezetbeliek közt nemsokára ismét helyre álla korábbi békesség. A kik nálunk kitérés végett jelent­keztek, kiábrándulva — egy részben — már is vissza­jöttek hozzánk ; visszatértek önként leikök sugallatából az édes anya keblére s ott örömmel fogadtattak. Ezek és a kik még nincsenek közöttünk, mint emlitém, egé­szen más okát adták tőlünk els akadásuknak s távolról sem azt, a mit a , Válasz4 fejteget. S/.ives készséggel vesszük tudomásul, hogy a tényleges okot az unitáriusok vezetői most egy tisztességes és nemes indokkal kívánják helyettesíteni; ebből látjuk, hogy a használt térítési esz­közöket a józanabbak magok sem helyeslik. Igy, — az ügyhöz illő eljárást követve, egyenes és békés érzelem után indulva, kölcsönös méltánylást gyakorolva — re­mélni lehet, hogy köztünk ismét megujul a testvéries viszony, a felizgatott kedélyek lassanként lehiggadnak és kiengesztelődnek s a dolgok régi természetes rende köztünk ismét helyre áll. Addig is pedig kérem az én szeretett egyházam tagjait, ide értve azokat is, kik külsőkép tőlünk elváltak, de leikökben a tőlünk vett hitet, remélem, megtartották, — hogy a mi atyáink rendelése szerint imádjak az Is­tent s meg ne törjék a frigyet, melyet a mi vérszerinti és hitbeli atyánkfiaival eddig fentartottak, — hogy az apostol szerint: s hamar a ti értelmetekből ki ne álljatok, se pedig meg ne háboríttassatok, se lélek áltál, se be­széd által, se levél által.4 (2. Thess. 2, 2.) Hód-Mező-Vásárhelyen, 1884. feb. 22-én. Szeremlei Sámuel, reform, lelkipásztor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom