Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-16 / 11. szám

344 ben; de fájdalom némelyek azonazuton vannak, melyen mindenféle vallást félretesznek, vagy a mi még rosszabb, világias célokért profanáinak. Különben pedig Ítélje meg bárki, hogy olyan embereket, minők nálunk az unitár izmusra átlépés végett jelentkeztek, kiknek nagy része nevét sem tudja leírni s az unitárius szót ki sem tudja mondani és sem egyik sem másik vallás alaptanairól megközelítő fogalommal sem bir, kik magok határozottan kijelentették, hogy azért térnek ki, mert sokalják nálunk az egyházi adót: vezethette-e ezen eljárásukban a ,felvilágosodás4

, a »korszellem4

és az unitárius vallás akármi egyébb igényelt elsősége? — »Lelkiismereti szabadság* után vágyik a »néps

? Hiszen egyházunk kebelén ezt teljes mértékben élvezheti s ha egyszer, mint szereti Istent és embertársait — Jézus példájára ! Ennek a szabadságnak épen a református magyarok voltak századokon át legkitartóbb és legerősebb védői és képviselői, kik ha Bocskai, Bethlen és a Rákóciak zászlaik alatt nem küzdöttek volna a protestáns — tehát az unitárius vallás jogai sőt a magyar nemzet alkotmánya érdekében: ezek aligha teljesen el nem töröltettek volna e haza földéről 1 Egyházunk e lelkiismereti szabadságot ujabb időben is megadta minden tagjának, miről épen igénytelenségem tehet legközelebbről bizonyságot, ki, bár lelkészi működésemben az egyház tanait és szokásait mindenkor tiszteletben tartottam, a szabad vizsgálódás jogát irodalmi téren is nyilvánosan háborítatlanul gyakoroltam. Hasonlókép tesznek több protestáns sőt az unitárius egyházi irók is saját hitcikkeikkel, melyekre s tudományos továbbfejlesztés szintúgy rájok fér, mert hiszen azok hivatalos formulázása csaknem egyidőben történt a református hittételekkel. — »Nemes egyszerűség* után vonzódik népünk? Tudnivaló, hogy példabeszéddé vált a ,kálvinista egyszerüség«, melynek nem egy formáját, kissebbités nélkül legyen mondva, az erdélyi unitáriusok is épen a reformátusoktól vették át. — A ^reform elmaradt* ami egyházunkban? De hát a többiben megvalósult-e? Olyan reform keresztülviteléhez nem 13 esztendő kell. Hivatolt értekezésemben én idevonatkozólag azt mondám : »Még csak az előkészü'et és a várakozás idejét éljük. Ugy látszik, hogy a lelkeknek még több sivársággal is meg kell küzdeniök s a sziveknek nagyobb próbára tétetniük: — hogy az üdv utáni vágy élénksége bennök fokoztassék. Az idő teljessége még nem jött el, midőn az eszme hust és csontokat fog ölteni magára4

. — Egyébaránt dicsekvés nélkül mondom, hogy a 13 év mégsem mult el tőlünk hiába. A Protestáns Egylet azalatt, vallásos néplapját nem is emlitve, annyi egyház irodalmi művet készíttetett és adott ki, hogy az ma már egy kis könyvtart képez. A rövid vallásos népies füzetek irodalma az utóbbi években egy ref. lelkésztársam kezében szerencsésen felvirult. Maga az országos reformált egyház rendbe szedte, betetőzte és királyi szentesítéssel láttatta el alkotmányát, országos segélypénztárt állított a szegény hitsorsosok rendszeres gyámolitására s — hogy már ezt is megemlítsem, épen csekélységem indítványára a biblia fordítás revisióját és a liturgia rendezését elhatározta. Hasonló előhaladást látok vásárhelyi egyházamban s láthat mindenki, a ki a tények előtt szemeit be nem hunyja, — minek bizonyságára elég legyen fölemlítenem csak annyit, hogy ez idő alatt régibb adósságok törlesztésére és iskolai építkezésekre, melyeknek gondját hoszszu időkre elvetettük, önerőnkből több mint százezer frtot költöttünk ; alapítványi tőkéinket csaknem megkétszereztük s a gyülekezeti szegények számára legújabban segélypénztárt létesítettünk — még mielőtt ,az unitárius vallás erősbülő szelleme* városunkban fellépett volna 1 Ugy hogy ezek szerint bízvást meg lehet elégednünk a 13 éves B

stagnálással de nekem reményem van ahhoz, hogy még többre is fogunk idővel jutni és annak, a mit Pesten sürgettem, szintén eljövend egykor a maga korszaka. Addig is pedig: kicsoda állja útját annak, hogy egyházunkban bárki is legjobb meggyőződése szerint ne szolgáljon a jó Istennek? »Megmondotta néked az Isten, oh ember, mi légyen a jó és mit kíván az Ur tetőled egyebet, hanem hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmassagot és hogy megalazzad magadat és hogy a te Isteneddel alázatosan járj«. (Mikeás 6, 8). A mi vallásunk alaptanai a folytonos tökélyesbülést mindenkitől minden részben egyenesen megkívánják. Én hittani alapelveink szerint tényleg azt hirdethetem és hirdetem mint lelkész, a minek igazságáról és a hívekre üdvös hatásáról meg vagyok győződve. — A református hit egyezőleg azzal, a mit 13 év előtt »proklamáltam4

, valóban nem tanítja az embereket egymás ellen türelmetlenségre és gyűlöletre, nem átkozódik a más nézetűek ellen: hanem inkább a kölcsönös szeretetre lelkesít, s bárki légy, bármily elvettetett és elitélt, megvilágosítani és megáldani téged kész leend«. Bajos megérteni, hogy ennek a hitnek kedveért miért kell menni az unitáriusokhoz : holott azt épen én, a református lelkész, »proklamáltam4

. A ki köztünk él és a történteket figyelemmel kiséri, bizonyságot tehet róla, hogy mi nem csak igy beszélünk, hanem igy is cselekszünk. Nem lakozott szivünkben »hidegség 4

az itteni unitáriusok iránt sem, minek bizonysága az, hogy magunk közül éveken át lelkészt s kántort engedtünk nekik egyházi szertartásaik teljesítésére. S csak midőn némelyek közülök elkövették azt a támadást egyházunk békéje és határai ellen, a mi az Ujabb szózatban földerittetik; mikor megzavartatott áltáluk a mi nyugalmunk: akkor kényszerültünk ellenökben az önvédelem jogosult fegyvereihez nyúlni. Egyébiránt szivemből óhajtom és remélem is, hogy a különböző felekezetbeliek közt nemsokára ismét helyre álla korábbi békesség. A kik nálunk kitérés végett jelentkeztek, kiábrándulva — egy részben — már is visszajöttek hozzánk ; visszatértek önként leikök sugallatából az édes anya keblére s ott örömmel fogadtattak. Ezek és a kik még nincsenek közöttünk, mint emlitém, egészen más okát adták tőlünk els akadásuknak s távolról sem azt, a mit a , Válasz4

fejteget. S/.ives készséggel vesszük tudomásul, hogy a tényleges okot az unitáriusok vezetői most egy tisztességes és nemes indokkal kívánják helyettesíteni; ebből látjuk, hogy a használt térítési eszközöket a józanabbak magok sem helyeslik. Igy, — az ügyhöz illő eljárást követve, egyenes és békés érzelem után indulva, kölcsönös méltánylást gyakorolva — remélni lehet, hogy köztünk ismét megujul a testvéries viszony, a felizgatott kedélyek lassanként lehiggadnak és kiengesztelődnek s a dolgok régi természetes rende köztünk ismét helyre áll. Addig is pedig kérem az én szeretett egyházam tagjait, ide értve azokat is, kik külsőkép tőlünk elváltak, de leikökben a tőlünk vett hitet, remélem, megtartották, — hogy a mi atyáink rendelése szerint imádjak az Istent s meg ne törjék a frigyet, melyet a mi vérszerinti és hitbeli atyánkfiaival eddig fentartottak, — hogy az apostol szerint: s

hamar a ti értelmetekből ki ne álljatok, se pedig meg ne háboríttassatok, se lélek áltál, se beszéd által, se levél által.4

(2. Thess. 2, 2.) Hód-Mező-Vásárhelyen, 1884. feb. 22-én. Szeremlei Sámuel, reform, lelkipásztor.