Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-16 / 11. szám

339 magamhoz jővén, elég erősnek éreztem magam arra, hogy Kovács Józsefnéhez közel leüljek s vele néhány szót váltsak. Sürgetésemre elbeszélte 12 éves özvegységének szivrázóan szomorú történetét. Elmondta, hogy férje halála után azonnal Világosra ment Bohus János ur házához kulcsúménak. Három évig volt ott. »Áldottam a gondviselést — monda bizalmas hangon — hogy e nagy uri házhoz vezérelt, mert itt teljes ellátáson kivül 12 forintot kaptam hónaponként s ebből két tanuló fiamnak jutott tiszteségesen*. Miért nem maradt ott tovább ? — kérdém fokozott érdeklődéssel. Azért — feleié — mert Amália leányom meghalt s ennek 2 teljesen vagyontalan árváját kellett magamboz vennem. Tehát, akinek magának is szegény árvái voltak, az ő árváinál is árvább unokáit is magához vette. Elment Szalontára s ott Gizella leányával s 2 kis unokájával együtt varrásból éldegéltek. Majd áttette lakásat Árpádra s ott is varrásból tengették nyomorult életüket, mignem a mult évben, a sok éjjel-nappali varrás általi megerőltetés közel juttatta a vég megvakuláshoz. Ekkor irta nagytiszteletii esperesünk a Rácz Károly ur által egész terjedelmében közölt azon meleghangú felhívást, mely a Kovács Józsefné nyomorának igaz és hű tolmácsa volt. (Lásd a mult évi 43-ik számot.) Mi lett e felhívás eredménye ? — Szégyenérzet fog el, midőn ezt köztudomásra hozom 1 De az igazságot itt sem hallgathatom el. Nagy Dániel esperes ur küldött 3 frtot, Rácz Károly ur 5 frtot, Osváth Imre nyugalomra lépett esperes ur 2 frtot, Böszörményi Károly ur 2 frtot, Nagy Sándor — ágyai — 2 frtot, Szél Kálmán ur 1 frtot, s Márk Ferenc ur is 1 frtot. Kapott tehát a szerencsétlen özvegy papné egyházmegyéink lelkészeitől 16 frtot. Egy magát meg nem nevezett orvos küldött Losoncról IO frtot. 26 frtból kellett volna tehát szemét operáltatnia. Igy maradt továbbra is Árpádon s jött onnan a mult hónapban testvéréhez a nadabi malomba. Még nem vakult meg egészen, de ha nem operáltatja szemét, nem marad más szeme fénye, mint az ő kedv es Dániel fia. Ez a fia a protestáns árvaházban neveltetett 12 éves koráig. Aztán az anyja taníttatta Szalontán és Debrecenben. Itt a mult évben fényes eredménynyel tette le az érettségi vizsgát. Jelenleg Kolozsvárt a m. kir. Ferencz József tud. egyetemben folytatja tanulmányait és pedig dicséretes szorgalommal és sikerrel, amint ezt a kezeim közt levő dr. Szilasi Gergely e. i. dékán ur az édes anya kérésére kiállított bizonyítvány igazolja. Hogyan kerülhetett ez a szegény fiu Kolozsvárra ? — megmondom azt is. Kovács Józsefné egyházmegyénk lelkészi gyámintézetétől osztalékul a mult évben 60 frtot kapott. Ezt az összeget ő még augusztus hónapban felkölcsönözte egy szives emberbaráttól, (mert ő azt az egylettől csak december végén kaphatta meg) — oda adta Dániel fiának, hogy menjen el azzal Kolozsvárra és legyen ott egyetemi tanuló. De hát, az Istenért 1 — mondám neki, — ebből a pénzből miért nem inkább a szemét operáltatta? »Kedves tiszteletes ur! — mondá ő elérzékenyülve — fiam Debrecenben e 60 frt nélkül is lehetett volna theologus deák, de ő nem pap, hanem tanár szeretne lenni. Inkább szenvedjek s nélkülözzek tehát én a látás hiánya miatt, -mint az én fiam, ki nekem szemem fénye, nemes szándékában s törekvésében elő ne menjen4

! Vájjon egy ilyen édes anya, nem megérdemelné-e tőlünk lelkészektől, még ha lelkész özvegye nem volna is, hogy adjunk neki annyit, amennyiből szemét operáltathatja? — hogy majd mikor Kolozsvárról megjön a tanári oklevéllel az ő jó Dániel fia, szinről-szinre láthassa azt és elmondhassa: most már örömmel halok meg, mert látták az én szemeim az én szemem fényét 1 De hát adjon a Domestica 1 — mondják talán lelkésztársaim? — Igenis, adjon! — azt mondom én is. Csakhogy az ez idő szerint, nem ad, nem adhat. Itt pedig nagyon is sürgős eset forog fenn. A törvény értelmében nem az a Domestica célja, hogy az özvegy papnékat közvetlen segélyezze, hanem az, ho<7y számunkra egy nyugdíjintézet alkotását előmozdítsa. A Domestica végrehajtó bizottsága épen azért nem ad utasítást az özvegy papnék segélykérvényére nézve. Ugy vagyok meggyőződve, hogy Kovács Józsefné nem folyamodhatik a Domestika végrehajtó bizottságához segélyért. Bár folyamodhatna! — Én imám meg azt a folyamodást s érzékeny szivem vérébe mártanám a tollat, amelylyel azt írnám. De igy csak hozzátok fordulok lelkésztársak, tinektek kiáltok: adjatok Kovács József volt lelkésztársunk özvegyének, amit adhattok 1... Vajha kiáltásom ne lenne pusztában elhaló szó!! Agya, március 6. 1884. Nagy Sándor, ref. lelkész. Szives tudomásul — a n.-körösi t. presbyteriumnak. —A t. presbyterium azon közleményben, melyet kettős szavazata érdekében szétbocsátott, onnét kezdi deriválni kettős szavazatát, „hogy — úgymond — a bodrog-kereszturi értekezés idejéig, 1734-ig úgy a generális, mint a partialis synodusokon, vagy az egyházkerületi és eqyházmegyei gyűléseken, az egyh. és vallási ügyek elintézésébe az egyházközségek csupán lelkészeik és tanitóik által folytak be; s minden lelkész és a scholae rektorok tagjai lévén az ily gyűléseknek : akár senioroknak, akár superintendenseknek választásánál, a mi azon régi időkben gyűléseken ejtetett meg, mindenik egyházközség közvetve sajátképen annyi szavazattal folyt be, a hány lelkésze és scholae rectora volt s jelent meg a gyűlésen"-. Csak épen az a megjegyzésem van ez állításra, hogy a t. presbyterium, olyan formát látszik kifejezni, mint ha minden egyház tanítója scholae rector lett volna, pedig nem volt. — Abban az időben kétféle tanitók valának, u. m : a scholae rectorok, kiket az ecclák kérésére a professoratus bocsátott ki, ezek papi pályát végzett ifjak voltak, s hogy mit kellett tanitaniok, meg van irva a komjáthi Canonokban (Cl. IV. Can. I.), ugy a geleji Canonokban (XC. IV. IV. I.), masikféle tanitók voltak a ludimoderatorok, a kiket a papok fogadtak meg és bocsátottak el (Komjáth. IV : 2,) s ezeknek mint a theologiai tudományokban teljesen járatlan embereknek, bizony semmi helyük s szavuk nem volt, sem a generális sem a partialis synodusokon. — Polgár Mihály nyilván mondja (1836. évi almanak), hogy a nagyobb iskolák tanitói tartoztak megjelenni a gyűléseken, azért, hogy ott tudományos készültségüket bemutassák, a disputációkban részt vegyenek, de hogy ott voxoljanak is! vagy hogy ott pláne a ludimoderatorok is megjelenjenek ! arra egyetlen példa sem található a magyar ref. egyháztörténelemben ! Hogy történt akkor a voxolás ? aláirás által. — Akármi intézkedést hoztak vagy tettek, a jelen levők aláirtak. — Talán ha elvétve egy-egy scholae rectort találni is az ily aláírók között, de ludimoderátort (mestert) egyetlent se tálálhatni. Ha tehát a nevezett t. presbyterium az elmultakból akarja okadatolni kettős szavazatát, kissé nagyobb egyháztörténelmi apparatussal lépjen elő ! Vigil.