Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-02 / 9. szám

28 2 jelen volt a vdradi disputátión. A vesztes félre nem kérek ugyan olyan büntetést, mint Sámbár szenvedett Matkó Istvánnal szemben, hanem részemről ,gtya oqkov oiiovf-tai' ezennel fogadom, hogyha Rácz ur lesz nyertes fél, én többé egyháztörténelmi ügyekről egy betűt sem irok. Es ennek, kérem, fele se tréfa ! IV. Ki is volt hát a bihari pap ? Rácz ur legújabb művében (A reformáció bölcseimi története 1882. 81-ik lap) még szintén azt tanította, hogy »Turi inkább elhagyta azon (t. i. a fel-) vidéket s elment Biharra, majd Szántóra, mintsem a kálvini iránynyal szakítson* Most azonban már azt >meri állítani, hogy Turi Pál bihari lelkész nem volt soha egy óráig se*. Hát szép dolog az a merészség, azonban nem mindig nyer, aki mer. Csakugyan nagy merészség ilyet állítani oly alapokon, amilyeneket Rácz ur állítása igazolására felhoz. »Ugy látszik'-ra, »talán«-ra, »kék irónos bejegyzésekre* azonban, részemről legalább mit sem adok; tehát érveihez bővebben nem is szólok. Bírna a valószínűség némi látszatával Rácz ur állítása, ha Turi bihari papságáról csakis Lampe s az utána dolgozók tennének említést. Ekkor ha betudnók bizonyítani, hogy Lámpénál a 248. lapon levő t

Sajószentpéteriensis« hiteles s ugyanitt a ditroriens — bihoriensis, de a 170. lapon a bihoriensis nem bihoriensis : igenis kétségbe lehetne vonni Turi bihari papságát. Azonban ezek bebizonyításától távol van Rácz ur. De van egy más forrásunk is, mely e tárgyban egészen független Lampetól. Es ez nem más, mint Klein, ki ismeretes , Nachrichten * cimü munkájában (I, 343 és 344.) a többek közt igy ír : ,P. Thurius.... wurde 1563 von Gábriel Pcreny.... nach Wittenberg und Leipzig geschickt. Bekannte síeli öffentlich nach seiner Zurückkunft zur Lehre des Zwinglis. Gerieth dieszfalls wegen einiger unbescheidenen Ausdrüke íast in Lebensi(jefahr; um der zu entgehen, versprach er Gehorsam, um nur nach Hause glüklich kommen zu können. Als er da ankam, machte er sich bald darauf unsichtbar, und flüchtete nach Bihar, allwo er Prediger geworden. Túrinak tehát Sajó-szentpéterröl menekülni kellett, az kétségtelen. Bizonyítja ezt még azon levél is, melyet 1 566 január 24-én a gönci zsinaton egybegyűlt atyák a tiszántúli atyafiakhoz irtak. (Lampe 135 —138 lap; magyarul Kis Áron, XVI. századi zsinatok 445—448.) E fontos levélben a többek közt ez is olvasható : Melius enim esse judicarunt Paulum Thurinum clam discedere, quam vei ad mortem redire, vei nefariam panem usurpare.« Ugyancsak e levél utolsó kikezdéséből, azt is lehet következtetni, hogy Turi Pál ekkor Méliuszékkal, a tiszántúliakkal volt folytonos közelségben és egybeköttetésben. Jól van — mondhatja minderre Rácz ur — de hátha 1566 után megint visszament Turi Sajó-szentpéterre, s igy az 1569. október 10-ki aláírás, illetőleg a Lampe szövege (248 lap : VII. Paulus Thurius S. St. Peteriensis Pastor) csakugyan hiteles ? 1 Azonban e feltevés is megbukik, ha meggondoljuk. 1) azt, hogy mit keres Turi Pál, ha csakugyan sajószentpéteri pap, a második gyulafehérvári vitán (1568 március), hol csakis erdélyi és tiszántúli papok vannak jelen, mig felső-magyarországi egy sincs ; de viszont 2) hogy nincsen ott Turi Pál, ha csakugyan'sajó-szentpéteri pap, a kassai zsinat (1568 január) hitvallásának aláírói között, holott e zsinaton 45 felső-magyarországi pap és tanár, köztük Hilarius, Balsaráti, Szikszai Kovács Bazil, Czeglédi Ferenc, volt jelen. Hogy Tehát Turi Pálnak 1564 után Sajó-szentpétertől menekülni kellett, az tény ; hogy a második fehérvári vitán s a váradi disputáción jelen volt, az is tény, hogy a kassai zsinaton nem volt ott, ez is tény ; — végeredmény: Túrinak a tiszántúli vidéken kellett megvonni magát s mindezideig semmi, de semmi okunk nines rá, hogy Lampe és Klein bizonyságtételében kételkedve történeti tényképen bihari papságát el ne fogadjuk. Mindezekből ismét az következik, hogy Turi 1569-ki aláírása mellett a »$. St. Peteriensis« valami tévedés eredménye s hogy Rácz urnák a Ditroriens-re adott, typographice tökéletesen helyes correcturája historicocriticai szempontból el nem fogadható. Nálunk pedig ez dönt! * Bemutattam, tisztelt olvasóim, négyes kis tükrömet, melyben a történelmi igazságot igyekeztem feltüntetni. Isten látja lelkemet, hogy tükrömmel senki érdemeit tulragyogni, senki szemébe kellemetlen, szúró fényt vetni nem akartam. Egyetlen szándékom — ismétlem — az volt, hogy tükrömmel délfelé is vetítvén a történelmi igazság ragyogó fényét, ne legyen többé , egyházunk történetében oly egyiptomi sötétség', mely miatt most >a tiszántúli egyházkerület kotorászó kis lábujja* egy éles kőbe igen sajnálatraméltólag beleütközvén, érzékenyen megsértette magát. Ennyit irtam meg s küldtem fel febr. 20-án ; tárgyhalmaz miatt azonban nem jöhetett ki cikkem a 24-iki szambán, amint az a „szerkesztői mondanivalókban* jelezve is volt. Ma (február 26-án) kapom nagyt. Péterfi Dénes kolozsvári unitárius lelkész és tanár úr becses levelét, melyben e hó 21-én kelt levelemre válaszolva, szíveskedik értesíteni, hogy a gyulafehérvári második hitvitáról, ugyanazon évben, azaz 1568 ban Kolozsvárott, Heltai által kiadott ily című munkában: „ Disputatio in causa sacrosanctae et benedictae Trinitatis .... per decem dies Albac Juliae in Transylvania habita .... Claudiopoli A Caspare Helto .... Anno Bomini 1568*. a V. ív 2-ik levelének első lapján ez áll: Paulus Turius, Pastor Ecclesiac Biharién*.*) Ugyanez olvasható az idézett munkának egy uj előszóval megbővitett, különben változatlan 1570-ki második kiadásában, szintén a V. iv 2. lapjának első levelén. írja pedig ezeket nagyt. Péterfi úr a kolozsvári unitárius kollégium könyvtárában levő eredeti példányokból. Midőn ezen fontos adatot, mely Turi Pál bihar papságának kérdését véglegesen eldönti s a cikkem IV. szakaszában pusztán a történelmi adatok összevetéséből kivont állításomat fényesen igazolja, sietek közrebocsátani, — nem mulaszthatom el, hogy e helyen is ne nyilvánítsam őszinte köszönetemet nagyt. Péterfi úr szives és gyors tudósitásáért. Bévész Kálmán. *) Turi többször felszólalt e vita folyamán; azon beszédét, mely az itt idézett felirat után van közölve, a vita hatodik napján, március 13-án tartotta. A váradi disputáció alatt, az 1569-iki idevonatkozó munka szerint, csak egyszer szólalt fel. Lásd »A nagyváradi disputátió< (Kolozsvár 1870). 54-ik lap. íS*