Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-02 / 9. szám

283 PROTESTÁNS EGYHÁ A szászok igazsága. Mottó: Ha a ti igazságtok feljebb nem bővölködendik az Írástudók s farizeusok igazságánál ; semmiképen nem mehettek be a mennyeknek országába. Máté 5 : 20. A szászoknak a magyar kormány és nemzetiség ellen intézett támadásai, valamint a hazafiatlanság vádja ellen való védekezései, ugy memorandumokban mint hírlapi cikkekben vagy gyűlési szónoklatokban rendesen olyan mázzal vaunak bevonva, hogy őket az igazság és jog martyriomot szenvedő bajnokaiként tüntetik fel. Még a jSiebenbiirger Deutsches Tageblatt* is, melynek szerkesztője Wolf igazán érthetlen gyűlölettel viseltetik minden iránt a mi magyar, még ez is váltig erősiti, hogy a „deutscher Muth* csak is a kormány és közegei törvény ellenes eljárása ellen, minőt a „deutsche Treue* soha sem követne el — emeli fel tiltakozó szavat. Állítását ügyesen választott s elferdítve előadott esetek által bizonyítja, ugy hogy a távolból szemlélő német honi közönség nem csoda, ha rokonszenvvel kiséri a magukat vértanukká feltolóknak igazságtalan küzdelmeit. A ki azonban megfigyeli ezen népnek eljárását saját otthonában, az csak hamar észreveszi, hogy a szászok igazsága semmivel nem bővölködik feljebb a farizeusok és Írástudók igazságánál, mert a mily loyalis és törvénytisztelő képet mutatnak kifelé, oly annyira kíméletlenek és erőszakoskodók azon alárendeltjeik iránt, a kik rokonszenvüket nem birják, Ezen kíméletlenségük és erőszakoskodásuk által idézték fel azon, az evang. egyház életében eddig páratlan mozgalmat, a melynek következtében 1874-ben az erdélyi magyar evang. ekklézsiak az engedelmességet formaliter felmondták, és egy nm. Trefort miniszter úrhoz intézett kérvényben a szász egyházi felsőség igazságtalan intézkedéseit felsorolván, valamely magyarországi evang. püspökséghez való csatlakozásra engedélyt kértek. A nm. miniszter ur, miután a sérelmeket Szász Károly miniszteri biztos által megvizsgáltatta, a panaszokat alaposoknak találván, a szász főconsistoriumot egy külön magyar esperesség alakítása iránt való intézkedésre utasította. A „Prot. Egyházi és Iskolai lap* az 1882. évfolyamának 11—13 és 28—37. számában közölte a miirszter ur és a szász főconsistorium által ez ügyben váltott iratokat, a melyekből az olvasók meggyőződhettek, mily rafinériával akart a főconsistorium a Molnár Viktor altal szemeközé szórt vádak alól kibújni. Ámde a minisz- j ter ur nem hagyta magát tévútra vezettetni, s hogy az egész mozgalom eredménytelen vala, nem az ő hibája : a főconsistorium feliratában ta'álható állitások s a valósag közt létező nagy különbséget azonban csak az ismeri igazán, a ki a dolog folyását közvetlenül szemléli. A magyar evang. egyházközségek 1874 sept: kelt feliratában a panaszos pontok egyike a papválasztásra vonatkozik s azt mondja : ,az egyházi törvényeknek a papválasztásról szóló szakasza szorosabb vizsgálat mellett reánk nézve épenséggel alázó, sőt veszélyes*.*) Ezen állítás igazságát az 1874. évi nov. 12-én 29635. szám alatt kelt leiratában a nm. vall. és közokt. miniszter ur is elismerte.**) Azonban a szászoknak igazsága, mely semmivel sem bővelkedik feljebb a farizeusok és Írástudók igazságánál, még ezen a magyar evang. egy*) Lásd »Prot. Egyházi és Iskolai lap* 1882. évfoly. ix. szám 336 lap. **) Lásd: >Prot. Egyházi és Iskolai lap* 1882. évfoly. 12. szám 378 lap. ?A ÉS ISKOLAI LAP. 284 házközségekre nézve ,alázó sőt veszélyes* törvényeket sem restelli elcsűrni-csavarni, sőt egyenesen megszegni, a hol azt nemzetiségi érdekek kívánják. — Igy történt ez legközelebb Kis-Kapuson, Nagy-Küküllőmegyében, hol a magyar evang. papi állomás mult év őszén megürült. A szász consistorium a választási szabályok értelmében pályázatot hirdetett a >Siebenbürger Deutshes Tageblatt »-ban, a melyet az erdélyi magyarok közül senki se olvas, a magyarországiak közül, pedig senki még csak híréből se ismer. Ma holnap megérjük, hogy a magyar papiállomásokra hirdetett pályázatokat a ,Petersburgske Widomostie« cimü orosz, lapba fogják beküldeni kedves szász testvéreink. Ez állomásra három magyarországi segédlelkész és két erdélyi tanitó pályázott. Ekkor fogja magát a consistorium és a 3 segédlelkészt, a kik a magyarországi theologiai intézetekben tanulmányaikat jelesen végezték és a külföldi egyetemeken is több évet töltöttek — kizárja a pályázók közül azon indokolással, hogy a ki nem az erdélyi evang. egyházkerületben szolgál, az itt pályázatra nem bocsátható. Hasoniitsuk már most össze ezen eljárást az erdélyi egyházi törvények 212. §-val, a mely igy szól: ,az erdélyi evangelikus egyház magyar hitközségeire nézve egy magyar ágostai hitvallású hittani fakultás látogatása ós ott a szabályok értelmében megfelelő sikerrel letett vizsga, az ezen határozatok alapján valamely papi állomás elnyerése alkalmas akadémiai jelöltnek jogait szintén megadja«. Hasonlítsuk össze továbbá a szász főconsistoriumnak a vall. és közokt. ügyi miniszter úrhoz 1875 jul. 30-án intézett védekezésével, a melyben a többek között azt mondja: „Ezen határozat általa választhatóság köre egyszerre az ág. hit. ev. hittudományoknak az egész magyar birodalom területén levő jeleitjeire kiterjesztetett*.*) Első tekintetre szembeszökik a szász perfidia. Jól mondotta nt. Ballagi ur az ,Egyházi és iskolai lapok* 1882. évf. 37. számában, a hol ezen védekezés közlését befejezi (1176 lap): , Midőn az erdélyi ev. egyházi főtanács hosszadalmas vádiratának közlését most befejezzük, ki kell nyilvánítanunk, hogy e memorandumnak legtöbb állítását nem tartjuk eléggé megbízhatónak*. De menjünk tovább. A képesített papok kizáratván, a candidátióba felvették a két tanítót, a kik közül az egyik, a ki aztán folyó évi január 26-án meg is lett választva, a Vl-dik gymnásíális osztályból maradt ki, képezdét csak messziről látott s eleinte református tanitó volt, mígnem egy evangelikus tanítói állomás mégüresedésekor meggyőződvén az augustana confessiónak a helvéticá-énál nagyobb igazságáról, áttért az ág. evangelikus vallásra, elnyerte az evang. tanítói állomást, nőül vett egy szász leányt és az irodalmi térre lépett, irván az 1882-dik évi .Egyetértés* 175. számábn a szászok védelmére egy ivekre terjedő fulmináns cikket, a melyet aztán a »Sieb. Deutsches Tageblatt*, az 1882 évi egyik számában németre fordítva nagy győzelemittasan kiadott ,deutschem Muthe und deutscher Treue zum Trost*. Tudom, hogy a magyarországi és általában a müveit olvasók csudálkozni fognak azon, hogy a szászok tanítóknak, sőt hatodik osztályból kimaradt diákoknak is előnyt adnak végzett papok felett. Hogy is ne volna ez csudálatos ? Ámde a szász consistorium tudja mit csinál. Avagy nem olvassuk e a történelemben, hogy Julián pogány császár a keresztyénséget meg akarván *) Lásd : >Prot. Egyh. és Isk. lap.* 1882. évf. 34. szám 1072 lap legalól.