Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-24 / 8. szám

283 PROTESTÁNS EGYHÁ ?A ÉS ISKOLAI LAP. 254 mint a Jézus Krisztus, az ő szent igéje és egyházunk java. — Ha erre hallgatunk: akkor találjuk fel boldogságunkat. Ha jó reformátusok vagy kálvinisták maradunk: ugy lesz lelkünk nyugodt, mert igy leszünk méltó utódai a .mi atyáinknak, kik itt e várost újra alapították, e földet számunkra fenntartották és itt, habár sok szenvedés és elnyomatás alatt éltek is, de elégedettebbek, tisztességesebbek és boldo-gabbak voltak, mint a mai kor nyugtalan természetű emberei. Szeretett atyánkfiai! Forduljatok el azért megvetéssel az ámitóktól, kik elég lelketlenek voltak egyházunk határaiba törni be, hogy itt bujtogalásaikkal szakadást okozzanak. Ne higgyetek azoknak, kik benneteket szentegyházunktól elakarnak szakítani s kik felteszik a szegényekről, hogy ők anyagi könnyebbségért áruba dobják hitöket is. Hamis próféták ezek, mert olyat Ígérnek a mit teljesíteni nem tudnak s a mi a dolog természetével ellenkezik. A közterhek alól sehol sem lehet kibúni, s nincs olyan egyház, mely a másik felekezet szökevényeit folyvást kitarthatná. Minden felekezetnek templomra, lelkészre, lelkészi lakra és fi/.etésre s egyébb egyházi tisztviselőre stb van szükége: mert ezek nélkül egyházközségnek el sem ismertetik. Azt pedig az országos népiskolai törvény rendeli, hogy iskolák és iskolatanifók is legyenek, s hogy a szülők, gyermekeiket „életidejök 6-ik évének betöltésétől egé^z 12 ik, illetőleg 15-ik év betöltéseig nyilvános iskolába járassák4

. (1868. XXXVIII. t. cikk I. §.) Ha a hitehagyottak nem akarnak maguk iskolát építeni: majd szorítja őket erre a törvény,vagy állíttat számukra községi iskolát a város ; de ennek költségét nem fogják fizetni a régi felekezet tagjai, mert arra törvény szerint nem kötelezhetők, minthogy ők maguk számárá már tartanak iskolákat. — Ismételve intünk azért titeket szeretett Atyánkfiai ! ne higgyetek az ámitóknak, kik értelmetleneknek és belátás nélküli embereknek tartanak bennünket, fel teszik rólatok hogy ingyenélők szeretnétek lenni, kiknek terheit mások hordozzák. Űzzétek el küszöbötökről és házatok tájékáról is őket, kik felőletek ily aljasságot tesznek fel s kik a valásszabadság örve alatt elég lelketlenek, hogy veletek legszentebb meggyőződéstökre, hitetekre megalkudjanak. Reméljük, hogy azok is, kik már az izgatók hálójába estek, nem sokára befogják látni, hogy őket rútul rászedtek s balgatag módra cselekedtek akkor, midőn ősi hitöket meggondolatlanul s leikökkel számot nem vetve elhagyták. Mert szégyen és gyalázat, hogy értelmes református ember saját vallásukhoz hütelenné lett ily ámítók által engedvén magát elcsábítani, s a helyett, hogy büszke volna a maga hitére és oly szép előhaladást mutató egyházára, azok után indul, a kiknek foglalkozásuk az örökös zenebonaszerzés s kenyerök a népámitás, a kik maguk a becsületes munkát kerülik s dolgozni nem ' szeretvén, zavarcsinálásból élnek. Egyébiránt a vásárhelyi református egyház, ha megtisztul a hozzá hűtelenektől, uj erőben fenn fog maradni és virágozni; és mi, kik ez idő szerint az egyházi kormányt a nép megbízásából kezeljük, nem fogjuk azt prédául odaengedni a nyáj körül ólálkodó tarkasoknak. »Az ó hitök, nem a mi hitünk, s utaik nem a mi utaink«, s merőben hibás az a többeknél tapasztalt gondolkozás, hogy ők az unitáriusokhoz átmennek ugyan, de megtartják eddigi református vallási fogalmaikat. Hibás, mert ez az őszinte és becsületes jellemmel össze nem fér, s mert a kétfelé sántálókra is illik az, hogy „Senki nem szolgálhat két urnák*. Azért Atyánkfiai : „Senki tőletek a pálmát el ne csalja tettetes alázatosság által.4

(Koloss. II. 18.) „A nálatok letett ajándékot megőrizzétek s eltávoztassátok a haszontalan újságokat és a hamis nevü tudomány ellenvetését !4

(1. Timóth. VI 20,) Róluk mondja a szentírás, hogy: „ Az utolsó rapokon lesznek az emberek maguknak szeretői, fösvények, dicsekedők, kevélyek, szidalmazók, szüleiknek engedetlenek, háládatlanok, tisztátlanok, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, gyönyörűségnek szeretői inkább, hogy nem mint istennek szeretői; kik az isteni . szolgálatnak képét mutatják, de annak erejét megtagadják, ezeket azért eltávoztassad ! Mert ezek közül valók azok, kik az emberek cselédei közé beszinlik magukat; (2. Timóth. III. 1—6) Hallgassatokily körülmények közt a nagy apostol, Szent Pál amaz intésére: „Ha valaki különböző tudományt taníts nem enged a mi Urunk Jézus Krisztus jó beszédeinek és annak a tudománynak, mely az isteni tiszteletről vagyon : az olyan kevély semmit nem tud, hanem kérdésekben és beszédekben való tusakodásban bolondoskodik. melyekből támad irigység, versengés, káromlások, gonosz gyanuság- Megveszett elméjű embereknek hiábavaló harsolódásuk s kik az igazságtól megfosztattak, kik azt állítják, hogy az istenszolgálat külső kereskedés. — Azoktól kik ilyenek, eltávozzál!4

(1. Timóth. VI. 3- - 5-) Kelt H.-M. Vásárhelyen, az 1884 febr. 4-én tartott egyhá/.tanácsi gyűlésünkben. A református presbitérium tagjai egyenként és összesen. Nyilatkozat. T. Morvái Ferencz úr e becses lapok folyó évi 6-ik számában, „egy pár észrevétel, egy ultramontán figyelmébe ajánlva4

című cikkében egyebek közt ezt irja: „Bár a buzgó pénztárnok úr — az 1877. nov. kgy. jk. 22—23 lapjain — szilárd számítás eredményéül állítja föl, s biztosít róla, hogy a szabályzat alapján nem csak évenként fizethetők az özvegyek 50 frt segélylyel, sőt a mellett 20 év alatt e százalékos intézmény 10 ezer frt főalapot is növel, s e számítását minden kétséget kizárónak mondja: íme, már 1880-ban — mint ezt ultramontán is jelzi — módosítást nyújt be, a melyben két nagy elvet dönt meg, u. m. a) az általános kötelezettség elvét, a midőn az alól kivételnek enged helyet, b) az 50 frtos fix segély elvét, a midőn kimondja, hogy az egyelőre 29 frt 3 krra szálíttatik le.4 Hogy szilárd számítás eredményéül én állítottam volna, s én biztosítottam volna minden kétséget kizárólag az özvegyeknek a százalékos pénztárból 50 frttal lehető segélyezését, cikkíró úr ezen állítását határozottan tagadom, sot egyenesen valótlanságnak nyilvánítom. Az 1877. nov. kgy. jk. 22—23 lapjain olvasható tervezetet, s kiszámítási munkálatot néhai B. G. volt e. megyei papi tanácsbiró, s az egyházmegye által kiküldött hét tagú bizottság elnöke készített, s ajánlólag terjesztette a bizottság elé. En a bizottságban a kiszámítás teljessége iránt kételyemnek adtam kifejezést, főleg azon indokból, mert a megelőző 10 évi lelkészi halálozási esetek, melyek e. megyénkben előfordultak, jóval felül multák a kiszámítás alapjául felvett halálozások számat. A javaslatkészilő elnök azonban erősen ragaszkodott a kiszámítás helyességéhez, s a bizottsági tárgyalás eredménye az lőn, hogy a B. G.-féle kiszámítási tervezet el fogadtatott ugyan, én azonban önmagam megnyugtatása