Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-24 / 8. szám

125 PROTESTÁNS ZI megsemmisülés . . . Úgy van ! a ki ifjú évei alatt soha igazán el nem fáradt; igazan meg nem éhezett ; soha szorongató, veszedelmes körülmények között nem volt, annak mihelyt egy kis életgond környékezi, mihelyt nem jő helyébe az alkalom s az öreg leendő principális ruganyos ülésu négy lovas batáron : mindjárt kétségbe­ejtő a jővő ! . .. O tempóra 1 O móres ! . . . Igy lesz aztán, hogy mig a küzdelemben edzett lelket és acélozott izmokkal biró tagokat az élet bajai, viszontagságai, a megélhetés gondjai, sőt az élet vészei s csapásai erősítik, képessé teszik a létért való küz­delem harcanak megvívására: addig a gyenge, elsat­nyult, próbáitatások nélkül nőtt modern nevelésű és életmódhoz szoktatott ifjak, ez üvegházi növények az élet egy erősebb szelének érintésére menten összeros­kadnak, megsemmisülnek, önnön kezeikkel vetnek véget életüknek. Es ezeket latva bátran kérdezhetjük s felel­hetünk is rá a költővel : ,mi a magyar most?.. . rút sybairta vaz!' . . . íme az ifjúság ily nevelési rendszerében és élet módjaban keresem és vélem én feltalálni az öngyilkossá­gok okát és forrását 1 No meg még azt is hozza kell adnom, hogy mig régen, az öngyilkos megvetés targya volt: ma az igv kimúltak nevét dicsfénynyel, nymbusz­szal veszik körül s vezércikkeket irnak az apró élhetet­lenek gyáva tettének, az öngyilkosság bűnének magasz­talasára. Jó, hogy még gyászkeretbe nem teszik ki nevét! Es ez olcsó martyromság aztán csábitólag is hat s a példa vonz !... kivált ha még bűnbakot is találhatunk a kaplántarto papok és a végzett ifjakról nem gondoskodó egyházkerületi kormányzók személyében ... Es meg­halnak gyáván, másokra hárítván élhetetlenség és gyá- j vaságból elkövetett bűneiknek okat. . . Azután — más oldalról én, akármilyen mélyen elitéljem is az efféle kishitüségból eredő öngyilkossági tényeket, mégis nem szeretem kutatni az okokat, de ki is tudná azt megmon­dani specifice, hogy e vagy amaz öngyilkosságnak mi volt különösen az oka ?. . . Jobb is nem feszegetni! . . . Hanem altalánossagban, szerintem más oka nem lehet az öngyilkosságnak ifjaknál, mint a lélek és test gyengesége, a megélhetéstől való aggodalom ; a mi ifjú embereknél nem jogosult aggodalom ! Mert a »heverést* ilyen ok gyanánt, részemről el nem fogadhatom. Régen is voltak »heverő« diákok Debrecenben is, Patakon is. Hevertek bennt az iskolában néha éveken at is s várták nem a kényelmes, gondtalan életmódot nyújtó káplániát, hanem előbb csak a két vagy három éves rektoriát... Amaz elvégzése után sokszor még is­mét „heverés4 következett a kápláni vizsga letehetéíéig és pedig gyakran megint az iskolaban . . . Ugy jött aztán, a kinek hamarjában jött, de nem mindig jött hamar, a szerény káplánság 20—40 frttal. Ma pedig allilólag — feltéve, de meg nem engedve — felévi vagy hat egy évi heverés kétségbeejt ! öngyil­kosságra kényszerit ! . . . O tempóra I O móres ! . . . Ma a kecsegtető 300 frtos káplánia ís kicsiny, csak gúny targya! Hát a 600 frtos rendes papság hogyne volna az ! ?. . . Ifjú barátim ! kik igy beszéltek, ne lépjetek a sze­rény protest. papi palyara! . . . A szerény, szegényes kalvinista papi hivatal s munkássági kör nem kecsegtet, csak kivételesen, gondtalan életmóddal ;de nem szem nem látott, fül nem hallott eldorádói boldogsággal ma sem, csakúgy, mint régenten . . . t Tegyetek le az ilyen re­ménységről !* .. . De hat csakugyan oly rettentően kinos állapot ÉS ISKOLAI LAP. 12C> volna az a káplánság ?! Én általánosságban azt sem fogadom el; hanem állítom, hogy azt sokszor, talán legtöbbször az egyéniségek véralkata, a főnök és káp­lán egymás iránt való rokon- vagy ellenszenve határozza ... Végre is, magam is voltam (hogy a Sz. I. kifejzései mellett maradjunk) száraz káplán is közel egy évig. Azután népes egyházban káplánkodtam, nehéz termé­szetű öreg ember mellett, ellátás s évi 40 frtért s áldot­tam sorsomat, hálát adtam az Istennek, hogy állomáson lehettem ; mert még akkor voltak káplántársaim abból az időből is, midőn Felső-Szabolcsban 36 káplán volt; tehát sokan csak névleg voltak káplánok. — Es én kápláni éveimet igy is életem legszebb napjai közé szá­mítom. . . Rendeztessék a káplánok állapota — én is óhaj­tom. De ki kívánhatná azt jó lélekkel, hogy a 6—800 frtos állomáson levő lelkész istentudja milyen brillians fize­tést adjon, ha még 300 frt sem elegendő?! — Ha igy beszélünk : akkor azon kell lennünk, hogy rendeztessenek először a szerény jövedelmű papi állomások! De azt is könnyebb mondani, odavetni, mint keresztülvinni .. . S végre is a lelkészre nézve káplantartás épenugy nem cél, mint nem cél a fiatal emberre nézve a káplánkodás. A pap első sorban él hivatásának, azután családjáért, mert a ki az övéiről nem gondoskodik, a hitetlennél alább­való. A kaplántartás — legtöbb esetben — szükségben segitő eszköz ; legalabb ma és ott, hol kápláni állomá­sok rendszeresítve nincsenek. De azért káplán éhen so­hasem halt. Ha helyzete brillians nem volt is, legtöbb esetben könnyebb volt, mint sok protestáns papé, kik­nek szerény jövedelemből kellett tisztességesen élni, gyermeket taniitatni sat. mig egy fiatal embernek mi gondja sincs ruházkodásán felül ... Es végre ís az a káplánia, legrosszabb esetben is, csak rövid ideig tart, ha szinte nélkülözni volna is kénytelen ; de nem olyan helyzet az sehol, hogy az attól való félelem miatt az ifjú önkezével oltsa ki életét . . . Hát még el sem indult a fiatal ember a bizonnyal szép, de göröngyös, fénnyel, méltósággal nem biztató papi pályán s mar sirba vágy ? ... Vagy talán sohasem tanulta volna Krisztustól: »a ki követni akar engemet: vegye fel az ő keresztjét* .. . Hát aztán! az ifjak közt csak a ref. kaplánoknak jut ily s rettenetes és bizonytalan sors ?..'«. Nézzük! . . Találunk mindjárt képzett, oklevéllel biró tanárokat— állás nélkül... Oklevéllel biró tanítókat — állás nélkül.. . Végzett jogászokat, alkalmazás nélkül. Sőt diplomatikus, doktoratust tett ügyvédek patvaris­táskodnak, vagy mint más ügyvédnek irodavezetői mű­ködnek, csekély díjért, éveken át ... Azután diplomati­kus, jogvégzett emberek, mint járásbirósági, törvényszéki jegyzők éveken át kínlódnak, sőt sok esetben nyomo­rognak évi 600 frt fizetés mellett, jobb jövő reményében, családostól.. . Ügyvédek vannak — per nélkül. Orvosok patiens, praxis nélkül ... De igy van ez napjainkban minden pályán; mivel — kivált a tudós palyákra — nálunk ma özönlik a fiatalság. Nagy a concurrentia, a torlódás minden pályán ... Ha a minisztérium valamely ál­lomásra pályázatot hirdet: özönlik az ember. Persze ! csak egy nyerhet . . . Hat ennek már ki az oka ? Végre is csak azt mondom én, hogy a ki fényes jövőről, kénye­lemről álmodozik: ne lépjen az igénytelen, szerény prot. papi pályára; hanem ha tehetsége, erős akarata és ki­tartása v n s fényes jövőről álmodik: menjen a birói, mérnöki, vasúti stb. pályákra, hol hatalom, kitüntetés és nagy vagyonra tehet szert. — Mig a papi pályán, ezek csak elvétve jőnek elő. Utoljára is oda megy ki minden okoskodásunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom