Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-17 / 7. szám

100 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. IfiÖ tüntettek fel, azt épen nem lehet mondani. Eleget keresték a kákán is a csomót s bizonyították a fehérre is, hogy tekete. Természetes, hogy ebből a kezdettől fogva legerősebb párt jelöltjének jutott legbővebben. Még papi képesítettsége is kétségbe vonatott! A fiillentést ugyan senki sem hitte, de hát valamit csak kellett addig is mondani, míg egyébbel lehetett gyanúsítani. Volt azután hiúságnak, büszkeségnek emlegetése s ezen a jogon érdemetlenség a püspökségre. Erre a felelet: III érvényes szavazat. Ma a mikor már Nagy-Kőrösön is tudják, hogy a ^Szász* is szavatartó magyar ember; újra kezdhető a zsennyegés. Az a III, illetőleg 113 szavazó gyülekezet, melyek egyike sem duplázta meg szavazatát, előre is tudta, hogy jelöltje azt fogja tenni, a mit mondott s az iránt sem volt kétségben, hogy nyilatkozata nem hiúságból származott. Mindenik ismerős a közélet szokásaival s különbséget tud tenni a polgári és egyházi hivatalos állások s az utóbbiak közt különösen a püspöki hivatal természete között, megértette ezt Szász Károlynak december 5-én adott nyilatkozatából s vele egyetértve adta s fogja ismét reá adni szavazatát. Püspököt választunk, nem pedig szolgabírót. Életfogytig választunk, nem pedig három vagy hat esztendőre. Az, aki csakhogy püspök lehessen és azok akik, csakhogy püspökük legyen, jó, sőt egyedül célra vezető módnak tekinthetik a szűkebb választást, conclavét. A ki azonban püspöki székünkbe nem akárhogyan is, hanem csak önként nyilvánulható bizalom folytán óhajt feljutni s akik abba természetes úton előállott többséggel kívánják jelöltjüket beültetni; azok nem félnek a kényelmes kisegítő eszköz mellőzésétől. A kit 1 oda nem a többség szeretete és bizalma, hanem kénytelen kelletlensége fog emelni, könnyen arra kényszerülhet, hogy szeretet nélkül kormányozzon. Céljai, szándékai bizalommal nem igen fognak találkozni, kísérletei, jóravaló törekvései pusztában kiáltó szavak maradhatnak s egyházunk hajója iránytű nélkül vesztegel vagy válik a habok játékává. Ilyen időtöltés végzetessé válhatnék egyházunkra nézve, melynek szellemi és anyagi emelkedhetése mostani választásunktól függ. Vagy az alkotások kora következik, vagy a hanyatlásé. Amaz, elevenítő lélek nélkül nem képzelhető, ez a formák legszigorúbb megtartása mellett sem kerülhető el. A kit püspökünkké teszünk, necsak maga emelkedjék, hanem azt a színvonalat is tudja emelni, a melyen a tiszteletes tudós cím a papság helyét jelöli. Hogy az új választás így üssön ki, arra a 1 13 szavazathoz még 12 gyülekezet szava kell. Van-e, lesz-e, kikeriil-e ennyi a 8 traktusból? a következő szavazás mutatja meg. Szilády Arov. Legújabb politikai divat. 1. Ez a cime Timoleon röpiratának, mely a közelebbi napokban látott napvilágot, s mely valóságos lázba hozta ugy a sajtót, mint a társadalmat. Pedig az egész munka sem eszmékben nem valami gazdag, sem az épen szőnyegen forgó politikai és szociális kérdések megítélésében nem valami eredeti. Erdeme mindössze is abban áll, hogy a közvélemény végzetessé válható tévedéseit kíméletlenül föltárja, a legújabb politikai divatot érdeme szerint pellengérre állítja, s régi igazságok, mindenki által ismert történeti tények fölelevenitésével eszére igyekszik téríteni a megtévelyedettek seregét. A politika is alá van vetve a divat változásainak. Csak a legutóbbi szász évben is többször változtatták az emberek politikai vezérelveiket, mint ruhájukat. Poroszországban Roscher, a híres nemzetgazda, még ma is találkozik parasztemberrel, akinek tagjait Nagy Frigyes korabeli katonaköpeny borítja; de azt hiszem vajmi kevés olyan emberre akadna, aki a Nagy Frigyes traditióit követné. A román népek különösen excellálnak a divathajhászás terén. Franciaországban még az államforma ís alá van vetve a divat változásainak. Ma a respublikába veti a francia nép reményeinek horgonyát; Sedan előtt boldognak érezte magát a demokratikus császárság védszárnyai alatt. A magyar fajról azt szokták mondani, hogy természeténél fogva konservativ, a régihez ragaszkodó. Hát én ezt nem vonom kétségbe. A magyar ember ragaszkodik szokásaihoz, viseletéhez, életmódjához ; a magyar földműves ma is majdnem ugy műveli a földjét, mint ahogy a szépapja művelte, e század első felében pedig a ritkaságok közé tartoztak s gúny tárgyai voltak a József nádorok, Appelek, Wittmannok, Klauzálok, a kik az okszerű gazdálkodás elveinek gyakorlati alkalmazását megkisérlették. De határozottan kétségbe vonom, hogy a magyar faj politikai téren is érvényesítené — legalább napjainkban — konzervativizmusát. 48 előtt igenis a magyar földbirtokos nemesség volt legfőbb és legkonokabb ellenzője nemcsak a gazdasági, de a politikai reformoknak ís; ez akarta mindenáron fenntartani a földbirtok szabadságát s ezzel együtt a közszabadságot korlátozó intézményeket: a robotot, dézsmát stb. Mióta azonban a rendi alkotmány átváltozott képviseletivé; mióta a politikai jogok gyakorlásában nemes és nem-