Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-06 / 1. szám

14 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, de a melyből egyet sem lehetett tisztán kivenni. A kavarodás pedig oly nagy lőn, hogy egész poríelleg kerekedék belőle ; a porfelleg végre valódi felleggé vált sűrűségével, ugy hogy eltakarta szemem elől az egész jelenséget. Verejtékben ébredtem föl. Az uj év napja sütött be ablakomon. Feleségem hajolt felém s megcsókolta homlokomat. De én még álmom nyűgében, remegtem, mintha az a súlyos oszlopfő minden rajta levőkkel együtt, vállaimon nehezednék s kezeimet tördelve csak azt tudtam rebegni: ,,Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár !•' Budapest, 1884. január 1 -én, Szász Károly. TARCA. Uj évkor 1884. Itt vagy uj név alatt; pedig az ablakod, A min beköszöntél, a régi. Alakod Színe sem változott. Csakhogy szökő levél. De ilyenek voltak Minden elődeid, kik ujulva holtak. Jót egyik sein hozott. Jót, olyat, mi elébb már rég nem lett volna, Jót, mit, ó után az uj el nem rabolna, A mit adtak egygyel, Elvették két kézzel. Mint a tolvaj méhe, Éltünk viráginak tudták hol a méze, Orozva vitték el. Elvitték erőnket, el élettüziinket, Aztán behintették búsongó fejünket Hamvval, utóbb hóval. Kevés víg percekre bánatból bőséget, Pohárnyi örömhez a keserűséget Öntötték akóval. Oh, légy te szökő év jobb mint elődeid, Kiket sirva találsz, töröld le könnyeit, A fájdalmasoknak. Az ifjú szívnek, mely rád várt reménykedve, Hozd meg, a mit óhajt. Hadd teljék be kedve A hajadonoknak, Hozz uj erőt minden iparos osztálynak. Tört tenyerű munkás szolgának, gazdának, Ha ezt megteszed és Hogy uj lendületet, uj virágzást nyerjen Hazánk gazdászata, közel és távol helyen, És a kereskedés. Hogy ifjainkból jó pár, jó család váljon, Hegyre-vÖlgyre jó termékenység szálljon. Aztán szökjél tova. Ugy lehet, hogy elébb megszököm én tőled, S ó korodra mitsem tudhatok felőled. * Elvisz Mihály lova. Edes Albert. BELFÖLD A bács-szerémi ev. egyházmegye. D'un petit gland sourd (provientj un grand chene. Mimes de Baíf fol. 9. XVI-e siécle. Hogy lesz a kis makkból terebélyes tölgyfa, arra nézve nálunk gyönyörű egy példa a bács-szerémi ev. egyházmegye fejlődésének története. Egyaránt érdekelheti ez a történészt, egyháztörténészt, politikust, nemzetgazdát és ethnographust. Mert ezen egyházmegye története páratlan hűséggel adja vissza a délmagyarországi ujabbkori telepítések történetét en miniatűré. Bács-Szerém múltjában lapozgatva, szemünk előtt látjuk a fajok csendes, de szakadatlan harcát. Látjuk, mikép szorítja ki a tehetségesebb és szorgalmasabb német és tót a munka piacán vele szemben megállni képtelen, mert tehetetlen és tunya szerbet. Ebben a harcban vér helyett verejtékkel áldoznak, kard helyett az ekeszarvát forgatják. Különböző fajok és vallásfelekezetek, különböző világnézlettel és szokásokkal kelnek küzdelemre egymással. S magunk előtt látjuk a nagy eredményt : a csata egész vonalán győz a német és tót protestáns, a rác görögkeletiekkel szemben. Oka e tüneménynek ép oly világos mint maga az eredmény. A rác még ma is, a munka korszakában, henyélés meg dinomdánomban, mig a német és tót a munkában keresi megnyugvását, megfogadva s hűn követve Wernicke bölcs tanácsát: Such in der Arbeit deine Ruh, Nachdem du emsiglich den Ilimmel angefleht, Die Arbeit kömmt der Welt. dem Ilimmel das Gebet, Der Miissigang der Hölle zu. Még 1770 előtt, a bács szerémi áldott Kanahán jelenlegi prot. lakosainak elődei közül egy lélek sem lakott e vidéken. Azt a két vármegyét a török-uralom úgyszólván Saharává tette, melyben csak itt ott maradt egy-egy oázis, hirdetőjeül a tartomány hajdani szép napjainak. Maga Újvidék, mely az ujabb időben rohamléptekben kiizdte föl magát európaias színű nagyobb provinciális városaink közé: még Rióban mindössze egy háromszögletű kis várda volt, külső palánkjain »Raizenstatt* és »Croatendorf* név alatt zsugorgó néhány rongyos viskóval.*) III. Károly uralkodása végső éveiben, levéltári forrásaim nyomán, mindössze Petrovácon találok néhány ev. lakost, kik 1770—80-ig ujabb, a fe'ső megyékből jövő tótokkal szaporodnak. E szorgalmas hornyákok alapítják Petrovácot, Bajsát Bácskában, és O Pazuát vagy Pázovát a péterváradi Határőrvidéken. Nyomban ezek után, 1784—1789 ig József császár telepítvényesei, jobbára elzászi, rajnai palatinátusi és würtembergi németek jönnek ide. Letelepitésök a kamarai pusztákra két millióba került, s merem állítani, hogy soha az állam nagyobb uzsorára nem adta ki pénzét, mint e gyarmatosítás alkalmával. Az a száz esztendővel ezelőtt kiadott két millió, azóta kamatok kamataival százszorosan is megtérült az országnak ! József korából való a bács-szerémi esperesség gyülekezeteinek zöme. Ez időben alakult Cservenka, Torzsa, LT

j-Yerbász, Szeghegy, Kis Kér, Bulkesz, Járek, Sóvé és Uj-Pazua német egyháza, Kiszács, Kulpin, Bács-Újfalu (Selenca), Pivnica tót gyülekezete. *) Grundriss der Bataille zwischen Peterwardein u. Carlowitz, so den 5. August 1716. von Ihro Hoch Fürstl. Durchl. Printz Eugenio gegen die Türcken befochten worden. Egykorú rézmetszvény gyűjteményemben.