Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-12 / 32. szám

1608-ban, az országgyűlés mindkét felekezetű, augsburgi és svájci hittételt követőknek saját superintendenseik megválasztását engedélyezvén, Thurzó György nádor 1609 elején fölhívta Hontmegyének nagyrészben ágostai felekezetű rendeit, hogy a superintendens fizetéséhez némi összeggel járuljanak. Ennek Liptai Imre és Kasza Pál világi urak, Ruber Pál és Bibor János prépostok ellene mondanak. 3,1609. ápril 25. Tisztelendő Ádámi Imre báti parochus, superintendens ur némi propositiót előterjesztvén, kéri, hogy a vármegye fogadja el azokat. Podári Benedek az esztergomi érsek — Forgács F'erenc — nevében, Turcsányí György az esztergomi káptalan, Egegi Albert, a sági prépost, Aszaki Márton: nagyságos Borsicki István nevében, és Liptai Imre, a superintendens minden pontjainak ellene mondanak, s protestatiójokról a vármegyétől bizonyítványt kéret Bakó Ferenc alispán, a pápisták — contra pontificios — ellen protestál, hogy a háti pap propositioit tárgyalni nem akarják. Litasi István, maga és társai nevében megtagadja a vármegye pöcséte alatti bizonyítvány kiadasát. Ugyanazon báti pap protestál Fáncsi Ferenc ellen, hogy a maga parochiáján megtűri az erkölcstelen papot.4 „Deliberaturn est a föntebbi articulusokra nézve, hogy a nemesek és mágnások szolgáinak többnyire nem lévén informátiójok ezen articulusok felől, hanem majd a jövő congregatión fognak elővétetni. A báti pap is protestál, hogy semmi köze a pápistákkal.« (D. protocoll. 97. lap.) 1610-ben a Thurzó György nádor által Zsolnán tartott zsinaton, az ágostai vallástételtartók, három superintendentiára oszlottak; ebben Hont, Nógrád, Zólyom és Túróc, Melik Sámuel alatt egy superintendentiát alkottak. A pap-kinevezési jogot az evang. földesurak is, valamint a katholikusok, magoknak tartották fön. A papi dézsmát, az evang. papok is követelték híveiktől 1614-ben a megye a kis-honti jobbágyokat kétszeres birság alatt kötelezte erre. 1614-ben a nádor — Thurzó — a fővégeknek — a végházak várkapitányainak — meghagyja, hogy idegen papokat a városokba be ne bocsássanak-, s a prédikátoroknak segitséggel legyenek. Az 1626-ki adólajstromban az evang. papok parochus,— a katholikusok: plebanus, licentiatus, frátereimmel fordulnak elő. IV. Az evangelikusolc üldöztetése 1630-tól 1672-ig. A megyei jegyzőkönyvek 1541-től 1711-ig, a meddig átnézhetém, az iménti pár adaton kivűl, a politikai és magánügyek között vallásfelekezetit nem említenek. A levéltárban két evang. templom erőszakos elfoglalása miatti panasz találtatik. 1629-ben Jakoffi Ferenc panaszolja, hogy Szultán, Kis-Hontban, az evang. papot a parochiából kilökdösfék, ruháit megtépték, a parochiát, templomot elfoglaltak a katholikusok. — 1630-ból : Léva városának augustana confession levő ekklézsiájának hallgatói, kicsinytől fogva nagyig panaszoljak, hogy míg ők elhalt lelkipásztoruk Iváncsi Mihálynak temetésén mindnyájan a temetőben voltak, azalatt Pestvármegyei András és Egeresi György páterek, 1630. jan. 4-én 30 muskatérossal a várból kijöttek, templomukat lepöcsételték, s midőn panaszlók ennek okát kérdezték, hogy ők ámbár ő felségének hű jobbágyai, kik vérökkel, éltökkel készekszolgálni őfelségének a királynak, mivel érdemiették ezt ? a páterek mutassák elő a mandatumot: mire azok kevélyen : nos sumus viva mandata 1 Hijába volt a sok disputatio, protestatio; a páterek és muskatérosok a várba visszatértek; a templom lepöcsételve maradt. Ez esetet az országgyűlésre sérelmül bejelentik. E két esetet megelőzőleg (Franki Vilmos : Pázmán Péter és kora, I. k. 45. 1.) 1619. az országgyűlési sérelmek közt, György leszenyei plébánus, a földesurat törvényszék elé idézte, mivel az, egy asszonyt, kit a plebánus a temetőben három napon át vonakodott eltemetni: maga temetett el. 1638. után elfoglalt hontmegyei templomok névjegyzéke : Felső-Almás, melyet gróf Csáki László, Pecsenáchoz, a sági prépostság parochiájához csatolt. Viszoka, templomát, parochiáját, s Ielső-Tót-Baka evang. papjától az alsó-tót-bakai bor- s gabona-dézmát szintén Csáki László foglalta el. Kohári István, a prancsfalusi evang. papot elűzvén, minden javadalmát lefoglalta. Ezen panaszpontok, a többi megyékbeli evangélikusok hasonló panaszai közé foglalva 1646. dec. 5-én, tehát a linci békekötés után nyújtattak be III. Ferdinánd királynak, a kath. statusnak e pontokra adott válaszával együtt. Ezek folytán, az 1647. 6. tc. az országban 90 templom visszaadatását rendelte el, melyekből négy hontmegyei, u. m. Báth, Füzes-Gyarmat, Prancsfalu, Viszoka. Ezekből a két első kath. kézen még épen áll, a két utóbbi már elpusztult. A kath. status informatiója igy kezdődik: Vastam querelarum silvam, et confertam gravaminum farraginem per evangelicos exhibitam, intellexerunt catholici etc. Az informatióban különösen kiemelik: hogy a kath. urak saját faluikban, s jószágaikon, a templomokat a parasztok ellenére elfoglalják most, épen oly joggal teszik, mint ennek előtte azon mágnások és nemesek tették, kik a kath. vallást elhagyván, s Luther és Kálvin újításait fogadván el, a kath. papokat, a parasztok ellenzése dacára, minden jószágaikból elűzték, s újított hitet valló prédikátorokat állítottak helyükbe. Igy cselekvének a Battyányi, Nádasdi, Zrínyi, Homonnai, Szécsi, Balassi, Prényi, Dersfi, Illésházi, Thurzó s egyéb mágnások ősei. Ember Pálnak, Lampe által 1728-ban Utrechtben, a magyar ref. ekklézsiák históriájában, a dunáninneni superintendentiában, a XVII. század első felében öt esperességet, u. m. a savaarjait, komjátit, komáromit, barsit és nógrádit, s az ezekben levő egyházközségeket sorolja föl. A honti ref ekklák a barsiak és nógrádiak közt ekként oszlanak föl: a barsi esperességben van 30 ekkla ; ezek közt hontiak: Csank, 1693-ban evangélikussá, a magyar nép tóttá lett ; Varsány, Ius-Kér, ez most kath., Füzes-Gyarmat, Fegyvernek, Peszek, Kis-Salló, ezekhez jönnek ma: Bori, Kis-Olved, Tergenye, Zalaba. Hoke Lajos. (Folytatása köv.) IRODALOM. A költészet kedvelőinek. A világirodalom kritikája szerint, a nemzetek legnagyobb költői sem képesek utolérni, sőt még csak meg sem közelíteni a zsoltárköltészetet. A ránk maradt költemények e legrégibb gyűjteménye, a költészet legelső forrása 1 Örökké üde forrás, kimerithetetlen kincse életünknek, gyógyerejű balzsamos kö'és, sebeinkre legalkalmasabb; költészet, melyben a kellem és fönség elsőségért vetélkedik; könyv, melynek olvasásával más könyvé föl nem ér. De hol a szó és hasonlat, mely méltán megismertesse azt. Szereted a Petőfiek merész szabadságdalait ? a világköltészet legvakmerőbb szabadsághymnusai gyönge gyermeksirás e költemények mellett. Szereted a szerelmes lyrát, nem veted meg a Petrarkákat ? tekintsd a Pátriárkák korát,