Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-12 / 32. szám

a mi Romeo- és Júliáink minden érzelmei együtt véve sem nyújtanak oly szerelmet, csodálatot és költészetet, mint az egyetlen Énekek Éneke. Szereted Lochlin leá­nyát fájdalom-dalával, az ősi bárdokat ködös homályos énekökkel? csak Sión leánya, csak Babylon szomorú fü­zének hárfái múlják azt felül. Szereted a nagyot s az istenit? Homer legistenibb magassága oly alant marad a zsoltárok költészetétől, mint az ember szelleme az Is­ten szellemétől. Mondja La Harpe. A zsoltár-költészet múltban és jelenben, gyönyörben és keservben, szabad­ságban és rabfájdalomban, fényben és homályban, menny­ben és pokolban felülmúl minden emberit, eddig meg­érti még a kisded is, s megisteníti a lángelméket is. Im egy indoka az embermilliók azon hitének, mely sze­rint e költemények szerzője nem emberi erő, hanem isteni Lélek. írói az emberiség legelső látnók al, költői, királyai. Legtöbbjét Dávid irta. Minden századok s mű­velt nemzetek óhajtják saját költészetöknek megszerezni. Ós izrael halhatatlan büszkesége, Róma rítusának leg­drágább gyöngyszeme, az uj reformationak páratlan ékessége. Leghíresebb, legmagasztosabb mű, mely a szá­zadok folyamában, a nemzetek költészetében valaha meg­jelenhet. Hazánk s költészetünk ezredéves oltárainál ki nem óhajtaná az öröklét e költészetét birni s látn; , mint kelnek föl négyezredéves árnyaikból az őskor lelkei, lát­nokai, félistenei, hogy költészetünk ifjabb Geniusával ke­zet szorítsanak. Fönt jelzett mű, Dávid király neve alatt összegyűjtött mind a százötven zsoltár magyar fordítása, a m. tud. akadémia f. é. febr. h. szépirodalmi osztály -gyűlésén kifejezett óhaj szerint sajtó alá rendeztetvén, legközelebb meg fog jelenni. Nem idézhetem szerényte­lenség nélkül bírálóm magasztalásait, csak röviden uta­lok a kitüntetésre, melyben fordításomat egy Greguss Ágost, Gyulai Pál, Szász Károly, Tárkányi Béla, Tumor Ferenc, legjelesebb kritikusaink, szépészeink, műfordító­ink, szakavatottak, egyesek és társulatok, élükön maga a magy. tud. akadémia részesiték. Ezredévi ünnepünk előtt mint ünnepi áldozatot fogadd hát nyájas olvasóm, a költészet első és négyezredéves forrásából az örökké­valót. Hogy pedig e mű mielőbb mint ünnepi, már mint újévi ajándék megjelenhessen, a megrendelést mielőbb, a gyüjtőiveket f. é. szeptember hó végéig, s a kb. 20 ivnyi kötet árát, 2 frtot a könyv utánvételével kérem beküldeni. Gyűjtőknek tiz után tiszteletpéldány küldetik D.-Adony, Fehér megye. 1883. aug. havában. Kálmán Károly. A Franklin-tarsulat kiadásában megjelenő Olcsó-Könyvtárból legújabban a 156—164. füzet került ki a sajtó alól. Ezek a következők : A pártütők, vígjáték 3 felvonásban, Kisfaludy Károlytól. Ára 20 kr. — Szi­lágyi és Hajmási; költői beszély Gyulai Páltól. Ára 20 kr. — Pál és Virginia. Irta Bernardin de Saint-Pierre, franciából fordította Ács Zsigmond. Ára 30 kr. — Élet és irodalom, Kemény Zsigmondtól. Ára 30. — Petőfi Sándor beszélyei. Ara 30 kr. — A sánta ördög. Irta Le Sage Alain René. Franciából fordította Varga Bá­lint. Ara 60 kr. — Dugonics András följegyzései. Ára 30 kr. — Árulás. Regény, irta Gréville Henrik : Franciá­ból fordította Huszár Imre. Ára 80 kr. — Wallenstein halála, szomorújáték 5 ielvonásban. Irta Schiller Frigyes, németből fordította Hegedűs István. Ára 40 kr. Gyásztisztelet nagyernyei Kelemen Benő koporsó­jánál SZUCÍágban, 1883. jun. 5-én tartotta Ferencz Jó­zsef unitárius püspök. 14 lapra terjedő hangulatteljes, a szerző szónoki hírnevéhez méltő becses halotti beszéd ez, azon áldozatkész férfiú fölött, kiről találóan mondja a szerző, hogy »ha Jákób fiai között Benjámin a leg­kedvesebb volt: úgy nekünk is felette kedves volt a mi Benjáminunk. Egy egyszerű unit. pap fia, mint Augus­tinovics Pál, egyházunknak szintén halhatatlan nagy jóltevője ; egy égyszerű unit. pap fia, ki egy húszassal ment az iskolába, alig többel lépett ki abból, egy hosszú pályát becsülettel megfutott, szerzett magának vagyont tisztességgel, alapított szép családot, kivívta magának a közelismerést, áldozott sokat és célosan s most mindnyájunktól: gyászoló családjától, e községtől, rokonaitól és barátaitól, ismerőseitől és tisztelőitől, az egész egyháztól megsiratva, de egyszersmnid mint hal­hatatlan üdvözölve, távozik körünkből.« KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Lapunknak írjak, hogy a hód­mező-vásárhelyi ref. főgymnázium tanári pályázatok és választások eredménye az lett, hogy a presbyterium e hó 7-kén vallástanárnak 27 pályázó közül Bányai Lajos kő­ros-tarcsai segédlelkészt, — latin- és görög tanárnak pedig Sinlca Sándor nagy-szalontai gymn. okleveles tanárt vá­lasztotta meg. — FleiscJihaclcer Mór, az ágfalvi ev. lel­kész és főesperes derék fia, ki tavaly csurgói ref. gym­náziumi tanárból a soproni állami főreáliskolához helyet­tes tanárul neveztetett ki, ez állomásán mint rendes ta­nár véglegesittetett. — Holuby József nemes-podhrágyi ev. lelkész és trencséni alesperes, m. hó 16-án 14 sza­vazatból 12-vel a trencséni ev. egyházmegye főesperesévé választatott. — A földmivelés-, ipar és kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter Bakay Péter ocsovai ev. lelkészt, Zólyommegye nagyszalatnyai járására nézve, Veres Ferenc bágyi ref. lelkészt Udvarhelymegye homoródi járására nezve, az állandó gazdasági tudósitói tiszttel bizta meg. — Berzsenyi Dezső újonnan választott kemenesaljai ev. esperességi felügyelő, jul. 18-án Hegyes-Kis-Somlyón, az egyházmegye közgyűlésén, ünnepélyesen beiktattatott hivatalába. Elődeihez méltó fényes eredmény koszorúzza az uj felügyelő munkásságát! * A nógrádi Lapok Balassa-Gyarmat végleges megmagyarositásáról érdekes vezércikket közöl, mely minket protestánsokat közelebbről érdekel. »Senki sem vonhatja kétségbe, — úgymond, hogy Nógrádmegye székvárosa, mely 7000 lelket számlál, a magyarosodás érdekében igen sokat tett. Állított kisdedóvót, polgári iskolát ; van jól berendezett állami elemi róm. kath. hit­felekezeti, s izraelita iskolája. Ezen iskolákban kizárólag magyar nyelven tanítanak, s igy azon másnyelvű nö­vendékek, kik ezen iskolákba bevezettetnek, egy év alatt elsajátítják a magyar nyelvet. Ennek azon Örvendetes következménye van, hogy a hajdan német és tót ipa­rosokból kolonizált város egy évtized alatt annyira ma­gyar lett, hogy csakis a földészek között lehet tót beszé­det hallani. B.-Gyarmaton tehát csak a földészek, kiknek száma pedig ez utóbbi időkben nagyon leapadt, tótnyel­vüek. Ézeknek a megmagyarositásáról volna szó, hogy Nógrádmegye székvárosa tiszta magyar város legyen. Ennek következménye természetesen az is lenne, hogy az ev. tót egyház is ezáltal magyar egyházzá változnék át. Az egyház és a modern nevelést nélkülöző evang. hitfelekezeti iskola, mely a leg-szánalmasabb hely­zetben van, — gyengék ezen hivatásra, s altalában nem felelhetnek meg sem az itteni tót földészek erkölcsi életének javítására, sem pedig arra, hogy ezen tót oázt megniagyarositsák. Tekintsünk be

Next

/
Oldalképek
Tartalom