Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-23 / 51. szám

helyre igazított, s én a jó Amadé schemáját megtalálom a 89. zsoltár eme soraiban : Mert mondom, hogy | megáll | mindörökké irgalma, Melyet úgy meg | épit | hogy megálljon | mindenha .... Bár ne tudtam | volna | mi légyen a | szeretet Mért született | engem | a ki engem | született . . . e sorokat Arany is mindig Amadé neve alatt idézi, én is többször idéztem már (O utánna !), mig nem épen most rájöttem, hogy nem Amadé, hanem 1. Balassa Bálint irta, ott van nála a 162. lapon, a » Virág énekek* közt XIII. sz. a. Mindegy azonban akárki irta, csakhogy ez alakzatot, nem lehet (mint Toldy) olasz, vagy francia gyanánt venni, mert Amadé előtt már használta Szenczi M. A., ő előtte használta I. Balassa, Balassa előtt pedig Szegedi Gergely ez énekében : Szánja az ur ] isten | híveinek | romlását,. .. tehát nyilvánvaló, hogy magyar schema volt ez már a XVI. százban. Ne mondja tehát rólam senki, hogy én a zsoltárok iránt elfogult, vagy ábrándozó vagyok. Nem! sőt az a nagyon is reális oldal, melyről vizsgáltam őket, nagyon is kizár minden ábrándozást. En nem mint költői mű darabokat egészben, vizsgáltam őket, (bár — mint mondám — a bennök levő örök szépséget mindenkor elismerém) hanem inkább, és csakis, egyes részeikben, t. i. a sorokban, s ez a vizsgálat vezetett engem arra a meggyőződésre, hogy zsoltáraink teljes magyar méreten vannak írva. Foglalkozott-e igy velők valaha valaki a magyar irodalomban, nem tudom, mert nem olvastam róla. A nagytudományu Hetényi János, a dunántúli ref. e ker. 1883. évi Almanakjában található. ,Rövid egyházi értekezés« ében, valamint Toldy Ferencz, a ,magyar költészet kézikönyvé*-ben (115. 1.) inkább a költői tartalmat méltányolják s tüntetik ki bennük. Toldy szól az alakzatról is, s bár Szenczi M. Albertet, ,Balassa után a lyrai formák leghatásosabb fejlesztőjének* mondja, de ezen lyrai formák analysisébe nem bocsátkozik be, sőt egészen helytelen és ferde uton jár, midőn ezt mondja: , Molnár, noha csak mint fordító lépett fel költészetünkben, de valódi költő'i fordító volt. Zsoltárai, melyeket Beza és Marót után francia schemák szerént dolgozott, tartalmasság és mély vallásos érzés kifejezésével jeleskednek ; alaki tekintetben pedig, u. m. a schemák különféleségére, a dallamosságra, rímre és nyelvbeli előadásra nézve időszakot alkottak.* Tehát francia schemák szerént? (Schema, Baliagi szerént = külme, alak, alakzat; elörajz, minta, terv.) Igen. Mert neki a scheman változtatni nem lehetett a dallam miatt, még a rimelésnél is megtette azt, a mit Lobwasser az eredeti franciából tisztán átvett, neki annyi szótagot kellett egy sorba tenni, a hányat a dallam kívánt, sőt parancsolt; de ám látszik, hogy Toldy sohse foglalkozott a zsoltárokkal, a magyar nemzeti vers idom szerént, mint például a III. és XLII. zsoltárokat közli, ez utóbbit természetesen coriambusban, holott, ha sorszám szerént vizsgálódik, maga, az egyes sorokban rejlő magyar rythmus ki-kiáltott volna, hogy dactylikus méret van benne! Igy voltak a zsoltárokkal mindazon poéták, kik az tajabb időben átíratásokat eszközöltek, egyetlenegy sem larálkozott, ki, midőn valamely zsoltárt átdolgozott, iparkodott volna elébb Sz. M. Albertnek az egyes sorokban uejlő magyar rythmusát kifürkészni, s átdolgozását igy magyar nemzeti vers-idom szerént alakítani, ezért nem volt az első zsoltár-átdolgozásokban semmi rythmus, sőt egynémely annyira élvezhetlen volt, hogy énekelni épen nem, még felolvasni is csak nehezen és akadozva lehetett, holott az éneklésre szánt versben, benne kell lenni a rythmusnak, hogy a szöveg könnyen és hajlékonyan énekelhető legyen. Sz. M. Albertnél ez mindenütt feltalálható, azontúl az egyes dallamokban foglalt érzelem kifejezések szerént, tudott ő a szövegnek olyan metrikát adni, hogy a sorok prozodiája a dallam kifejezéseinek mindenkor híven megfelelt, a bánatos zengésű XLII. zsoltárt például a világért se irta coriambuson, hanem választott neki olyan méretet, mely a magyar érzés kifejezése szerént arra legalkalmasabb; holott Lobwasserben coriambus, az eredetiben jámbus állott előtte, ím: A francia szöveg : (énekelve). Komra ün szerf alteré brame Apré le kúrán de zó, Enszi szupire mon áme Szenyőr apré te rujiszó EH a szoáf du Győ viván, Et székri, án lö szüjiváu, Mon Győ, mon győ kán szera«ze Kő mé zső verron te fásze? A francia embernek ez igen szépen gördülő jambicus vers ! Lolwasser szövege igy van : Wie nach einer Wasserquelle Ein Hirsch schreit mit Begier, Allso auch mein' arme Seele Ruft und schreit Herr Gott zu dir : Nach dir lebendigen Gott Sie Durst und Veilangen hat: Ach wenn soll es denn geschehen, Dass ich dein Antlitz mag sehen. A német embernek ez igen szépen gördülő coriambus, melyen egész buzgósággal s nemzeti Ízléssel s kifejezéssel énekelheti ezt a bus-bánatos zsoltárt. De már édes lelkeim, magyar poétáim! hogy énekelhet magyarember bus-bánatos zsoltárt coriambuson ? a nélkül, hogy valami olyan vers-lábbal ne párosíttassék, mely a coriambus víg szökelését moderálja, nem csak, hanem megadja annak a kesergő kifejezést ? ! például molossussal ? ! Ámde miután e zsoltár rövid sorokon van irva, a molossust itt használni nem lehetvén, adott a nagy művész e zsoltárnak dactylicus kifejezést, mely a kesergést igen szépen karakterizálja, igy: Mint a szép | hives | patakra A szarvas j kivánko- | zik, Lelkem ugy | óhajt | uramra Es hozzá | fohászko- | dik, Te hozzád | én iste- | nem Szomjuho- | zik én lel- | kem : Vájjon szined | eleiben Mikor jutok | élő isten ? Mert hát kérem csak gondolkozzunk kissé. Lehet-e nekünk magyaroknál, e bus-bánatos kesergő zsoltárt azon a német coriambicus víg méreten énekelni, a melyen énekeljük péld. a Luther örvendező karácsonyi énekét: Mennyből jövök | most hozzátok ? O U U I u o <J a cori. Vl-ik | a cori. VlI-ik kifejezése, (melyet Bogisich ur sajátjául vindikálván, azt mondta róla az akadémia előtt, — lásd székfoglalóját, — hogy az ős kath. hymnus !!!??? risum teneatis Academici!)