Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-02 / 35. szám

drágaságával összhangzásban, melynek következménye az, hogy gyakran legjobb tanáraink tanügyünk hátrányára az állami tanodákban keresnek elhelyezést. Közelebbi időben sz.-keresztúri tanodánk iránti óhaj­tás annyiban teljesült, hogy ott egy tanári állomás szer­veztetett, de a mennyiben ezen tanoda népesiti be a kolozsvári főtanodánkat, ennnek fejlesztése egyházközön­ségiink általános érdeke, sőt mondhatom kötelessége. A középtanodák szervezésére és az állami felügyeleti jog gyakorlására vonatkozó törvény, mely élénk érdklődés mellett az autonómia iránti féltékenységet nem kis mérv­ben költötte fel, közelebb életbe fog léptettetni. (Vége köv.) R ÉGISÉ GEK Bornemisza Péter énekes könyve. — Detrekő. 15S2. — E nevezetes XVI. százi gyűjtemény ismertetésé­nél is azon bevett eljárásomat fogom követni, mely sze­rint bemutatom a t. közönségnek a tartalmat, hogy ki-ki meggyőződhessék róla, miszerint megjegyzéseim, követ­keztetéseim nem a magam fejéből kikerült hypothesisek, vagy tekintélyek után állított vélemények, hanem ma­gából a könyv tartalmából merített igazságok, miket elmagyarázni se nem lehet, se nem szabad. Vizsgáltam e könyvet ez év május 21. s köv. nap­a; n, Budapesten a m. kir. egyetemi ktárban, s hogy most ismertetését adom, nem mulasztom el, legbensőbb köszönetemet fejezni ki Szilágyi Sándor és id. Szinnyei József uraknak, kik fáradságos kutatásaimban a legelő­zékenyebb szívességgel fogadtak s istápoltak ! Teljes cime ez: (az olvasásnál méltóztassék a v és 0 betűk fölé e-t képzelni, leginkább igy van az ü és ö az akkori typus szokása szerént adva.) »Enekek három rendbe: kvlomb kvlomb felek. 1. Elsőbe Rövid diczeretek vadnak. Kiknek szamoc CXCV111. kic kozul, soc Prae­dicatioe melle valoc. II. Masikba, Iloszabbac vadnao az szent Iras intesi es magyarazati szerint. Kic Praedectioe gyarant oktatnac. Kiknec szamok aproual elegy LX. 111 Harmadikba : Az Biblianac kivalogatot fo fo XVIII. His­tóriaiból valoc. Rendeltettec BORNEMISZA PETER altal. Psalm. 103. Algyatoc az Urat minden 0 seregi. Detrekoe varaba. Anno. MDLXXXII. Nyomatott Detrekő varabe, Sz. Jüan hauanac XXIII. napian : Ennyi Esz­tendőben M. D. L. XXXII. kiből dicsertessec az Ur Is- \ tennek Neue. Ámen. Az egész könyv 334. levél 4-r, elől ajánlás 4, vé­gén regestrom 5> sztlm. lev. ktán száma nincs. I. rész. Karácsonyi, vizkereszti, n.-pénteki, húsvéti, áldozói, pinkesdi énekeket tartalmaz, ugyanazokat, me­lyeket a 10 évvel később megjelent (1592.) Göncziben is találhatni. Szerzők (részint kiirva, részint a versfők­ben) Sztárai, Melius, Batizi, Huszár, Luther, Szegedi Gergely. A ker. hit, ágazataival, fG.-ben) Luther. Sz. háromságnak való könyörgés, Luther. Bűnről vállástétel, Sztárai : Mennyi sokat szól az isten embernek, Véget vetne sokféle bűneinek stb. Egé­szen a Tinódy rythmusán (coriambus — molosussal pá­rosítva.) Ez ének Göncziben nincs meg. A balogi Can­tionalében (Debreceni coll. ktár R. 535. sz. a.) láttam először (1659.) s leirtani egészen a »Debreczeni Prot. Ui<) - \\u, \ ist - iiéj, HjO - üy. Lap« 1882. é: f. 13. sz. A »Zengedező Menyeikar-ba Ács Mihály (1696.) átvette. Miatyánk, Úrvacsora, Prédikdczio után, Bálvány imádók ellen. Adjunk hálát mindnyájan, Dávid F. Ezek mind ugy, mint Göncziben habár más sor­renddel. Ezek után különösebb alkalmi énekek. 62. levél. »Emlékkezzél mi történik uram mi raj­tunk® a Jeremiás próféta siralmas panaszából. Ez ének dallamáról azt mondja Mátray Gábor „Történeti és bib­liai magyar énekek dallamai a XVI. századból Pest, 1859.« c. műve 40. és 42. lapján: »Az itt közlött fel­séges dallam egyike a XVI. századból fennmaradt ma­gyar énekek legbecsesebb gyöngyeinek,«*) „nem lehet eléggé sajnálkozni, hogy e szép dallam szerzője nem hagyá fenn számunkra sem örök tiszteletre méltó nevét sem a szerzés évszámát. E dalzene, mely gyászos me­neteivel oly pontosan megfelel a szövegnek a mostani században is koszorúra méltatná szerzőjét: annyival in­kább mondhatjuk, hogy azzal a XVI. századik szerző, megbecsülhetlen kincset hagyott számunkra.**) Pedig ez éneknek, ez a megdicsért (és méltán meg­dicsért) dallam, nem volt eredeti dallama, bizonyítja az, hogy fölibe ez van irva : „Nótája: Magyar nyelven Má­tyás vala az Prédikátor®, ez pedig Dévai Biró Má­tyás tiszteletére rót diszköltemény volt 1 I I s e dal­lamot az »Emlékezzél*-re csak rászabták. Gondolja-e már most Bogisich úr, hogy a XVI. 'századi pápisták irtak volna Dévai Biró Mátyásra dicséneket ? 1 E valóban kitűnő, reformátiokori magyar gyön­gyöt Benedek Mihályék szinte (az alkalmatlan szöveg miá) kihagyták ; de mi azon fogunk törekedni, hogy több ének is írassék rá, s visszatétessék áz uj énekesbe. Én már Írattam is egy »Szárazsághozi éneket reá, Nagy Ignáccal, melynek egyik verse igy van : Ne vedd el a szántó-vető drága reményét, Oltalmazd meg nagy ínségtől szegény földnépét. Ne törd el a kenyér botját, adj bő harmatot, Ne sújts tovább szárazsággal embert, állatot! Sorszám 13, beosztás 44-4+4+ k prosodia : cori­ambus, fél spondeussal. Ez alakzat él mind e mai napig a magyar költé­szetben, stb. Az én rózsám igen beteg, csakhogy meg nem hal. 66. lev. Dávid könyörgése, mikor a zsidó nemzet tartatnék Babyloniában. 68. Az Antichristusnak háborgatása idein való kö­nyörgés : Halgasd meg mostan felséges isten, menynek és földnek sz. teremtője, a mi könyörgésünket stb. 73. 1. A pogányok kegyetlensége ellen : Kegyel­mes ur istez tehozzád folyamunk, (mind ilyen pompás rythmusában : Virágos kenderem elázott a tóban, vagy: Az urnák irgalmát örökké éneklem stb. A 79. levél hátlapján kezdődnek a magyar Zsol­tárok, de több mint Göncziben. Bizonyosan ezekből for­málta el Illyés István a maga Zsoltárait, a XVII. száz utolján ! A 127. lev. háti. kezdődik a 143. Psalmus; ,Min­den állat dicsér ur tsten tégedet,4 a Cyrup éneke nótá­jára. kérdés: micsoda nóta ez- mert az 1593-iki bártfai lutheránus énekekben is ezen a nótán van ez a Zsol­*) Tehát ez és a többi ily nemű „gyöngyök" bizony nem is hang­zottak ám a róm. kath. templomokban, mint Bogisich úr szeretné ál­lítani. F. **) Mátray, i. h. ez éneket mint valami nagy ritkaságot közli, természetesen épen nem birván tudomásával annak, hogy a reformá­tusok ezt egész 1808-ig énekelték, a régi énekesben 272. sz. a, K. F. 70•

Next

/
Oldalképek
Tartalom