Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-02 / 35. szám

drágaságával összhangzásban, melynek következménye az, hogy gyakran legjobb tanáraink tanügyünk hátrányára az állami tanodákban keresnek elhelyezést. Közelebbi időben sz.-keresztúri tanodánk iránti óhajtás annyiban teljesült, hogy ott egy tanári állomás szerveztetett, de a mennyiben ezen tanoda népesiti be a kolozsvári főtanodánkat, ennnek fejlesztése egyházközönségiink általános érdeke, sőt mondhatom kötelessége. A középtanodák szervezésére és az állami felügyeleti jog gyakorlására vonatkozó törvény, mely élénk érdklődés mellett az autonómia iránti féltékenységet nem kis mérvben költötte fel, közelebb életbe fog léptettetni. (Vége köv.) R ÉGISÉ GEK Bornemisza Péter énekes könyve. — Detrekő. 15S2. — E nevezetes XVI. százi gyűjtemény ismertetésénél is azon bevett eljárásomat fogom követni, mely szerint bemutatom a t. közönségnek a tartalmat, hogy ki-ki meggyőződhessék róla, miszerint megjegyzéseim, következtetéseim nem a magam fejéből kikerült hypothesisek, vagy tekintélyek után állított vélemények, hanem magából a könyv tartalmából merített igazságok, miket elmagyarázni se nem lehet, se nem szabad. Vizsgáltam e könyvet ez év május 21. s köv. napa;

n, Budapesten a m. kir. egyetemi ktárban, s hogy most ismertetését adom, nem mulasztom el, legbensőbb köszönetemet fejezni ki Szilágyi Sándor és id. Szinnyei József uraknak, kik fáradságos kutatásaimban a legelőzékenyebb szívességgel fogadtak s istápoltak ! Teljes cime ez: (az olvasásnál méltóztassék a v és 0 betűk fölé e-t képzelni, leginkább igy van az ü és ö az akkori typus szokása szerént adva.) »Enekek három rendbe: kvlomb kvlomb felek. 1. Elsőbe Rövid diczeretek vadnak. Kiknek szamoc CXCV111. kic kozul, soc Praedicatioe melle valoc. II. Masikba, Iloszabbac vadnao az szent Iras intesi es magyarazati szerint. Kic Praedectioe gyarant oktatnac. Kiknec szamok aproual elegy LX. 111 Harmadikba : Az Biblianac kivalogatot fo fo XVIII. Históriaiból valoc. Rendeltettec BORNEMISZA PETER altal. Psalm. 103. Algyatoc az Urat minden 0 seregi. Detrekoe varaba. Anno. MDLXXXII. Nyomatott Detrekő varabe, Sz. Jüan hauanac XXIII. napian : Ennyi Esztendőben M. D. L. XXXII. kiből dicsertessec az Ur Is- \ tennek Neue. Ámen. Az egész könyv 334. levél 4-r, elől ajánlás 4, végén regestrom 5> sztlm. lev. ktán száma nincs. I. rész. Karácsonyi, vizkereszti, n.-pénteki, húsvéti, áldozói, pinkesdi énekeket tartalmaz, ugyanazokat, melyeket a 10 évvel később megjelent (1592.) Göncziben is találhatni. Szerzők (részint kiirva, részint a versfőkben) Sztárai, Melius, Batizi, Huszár, Luther, Szegedi Gergely. A ker. hit, ágazataival, fG.-ben) Luther. Sz. háromságnak való könyörgés, Luther. Bűnről vállástétel, Sztárai : Mennyi sokat szól az isten embernek, Véget vetne sokféle bűneinek stb. Egészen a Tinódy rythmusán (coriambus — molosussal párosítva.) Ez ének Göncziben nincs meg. A balogi Cantionalében (Debreceni coll. ktár R. 535. sz. a.) láttam először (1659.) s leirtani egészen a »Debreczeni Prot. Ui<) - \\u, \ ist - iiéj, HjO - üy. Lap« 1882. é: f. 13. sz. A »Zengedező Menyeikar-ba Ács Mihály (1696.) átvette. Miatyánk, Úrvacsora, Prédikdczio után, Bálvány imádók ellen. Adjunk hálát mindnyájan, Dávid F. Ezek mind ugy, mint Göncziben habár más sorrenddel. Ezek után különösebb alkalmi énekek. 62. levél. »Emlékkezzél mi történik uram mi rajtunk® a Jeremiás próféta siralmas panaszából. Ez ének dallamáról azt mondja Mátray Gábor „Történeti és bibliai magyar énekek dallamai a XVI. századból Pest, 1859.« c. műve 40. és 42. lapján: »Az itt közlött felséges dallam egyike a XVI. századból fennmaradt magyar énekek legbecsesebb gyöngyeinek,«*) „nem lehet eléggé sajnálkozni, hogy e szép dallam szerzője nem hagyá fenn számunkra sem örök tiszteletre méltó nevét sem a szerzés évszámát. E dalzene, mely gyászos meneteivel oly pontosan megfelel a szövegnek a mostani században is koszorúra méltatná szerzőjét: annyival inkább mondhatjuk, hogy azzal a XVI. századik szerző, megbecsülhetlen kincset hagyott számunkra.**) Pedig ez éneknek, ez a megdicsért (és méltán megdicsért) dallam, nem volt eredeti dallama, bizonyítja az, hogy fölibe ez van irva : „Nótája: Magyar nyelven Mátyás vala az Prédikátor®, ez pedig Dévai Biró Mátyás tiszteletére rót diszköltemény volt 1 I I s e dallamot az »Emlékezzél*-re csak rászabták. Gondolja-e már most Bogisich úr, hogy a XVI. 'századi pápisták irtak volna Dévai Biró Mátyásra dicséneket ? 1 E valóban kitűnő, reformátiokori magyar gyöngyöt Benedek Mihályék szinte (az alkalmatlan szöveg miá) kihagyták ; de mi azon fogunk törekedni, hogy több ének is írassék rá, s visszatétessék áz uj énekesbe. Én már Írattam is egy »Szárazsághozi éneket reá, Nagy Ignáccal, melynek egyik verse igy van : Ne vedd el a szántó-vető drága reményét, Oltalmazd meg nagy ínségtől szegény földnépét. Ne törd el a kenyér botját, adj bő harmatot, Ne sújts tovább szárazsággal embert, állatot! Sorszám 13, beosztás 44-4+4+ k prosodia : coriambus, fél spondeussal. Ez alakzat él mind e mai napig a magyar költészetben, stb. Az én rózsám igen beteg, csakhogy meg nem hal. 66. lev. Dávid könyörgése, mikor a zsidó nemzet tartatnék Babyloniában. 68. Az Antichristusnak háborgatása idein való könyörgés : Halgasd meg mostan felséges isten, menynek és földnek sz. teremtője, a mi könyörgésünket stb. 73. 1. A pogányok kegyetlensége ellen : Kegyelmes ur istez tehozzád folyamunk, (mind ilyen pompás rythmusában : Virágos kenderem elázott a tóban, vagy: Az urnák irgalmát örökké éneklem stb. A 79. levél hátlapján kezdődnek a magyar Zsoltárok, de több mint Göncziben. Bizonyosan ezekből formálta el Illyés István a maga Zsoltárait, a XVII. száz utolján ! A 127. lev. háti. kezdődik a 143. Psalmus; ,Minden állat dicsér ur tsten tégedet,4

a Cyrup éneke nótájára. kérdés: micsoda nóta ez- mert az 1593-iki bártfai lutheránus énekekben is ezen a nótán van ez a Zsol*) Tehát ez és a többi ily nemű „gyöngyök" bizony nem is hangzottak ám a róm. kath. templomokban, mint Bogisich úr szeretné állítani. F. **) Mátray, i. h. ez éneket mint valami nagy ritkaságot közli, természetesen épen nem birván tudomásával annak, hogy a reformátusok ezt egész 1808-ig énekelték, a régi énekesben 272. sz. a, K. F. 70•