Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-16 / 37. szám

papjait s terjesztette annak elveit. Az ének tárgya 11. Máz. 2- V. Móz. 34. van véve, s szerző azon évben irta, melyben Sylvester, Nádasdy pártfogása folytán már a bécsi egyetemen nyert tanszéket. Szeremlyéni születéshelye a Baja mellett eső mai Szeremle község lehetett, mivel régi oklevelekben ennek nevét találjuk Zeremlyan, Zeremlen-nek írva, s később még a XVII. százban is Szeremiénnek (lásd Szilády Á. i. m. II. k. 462. 1.) irták. 281. hal. Mózes és Józsue hadáról az Amelek ellen. vf. Georgio Kadas Andrias Dasigraci amadeo per Dominum Jesum Kristum. vég. 1550. 284. Sámsonról, vf. Samsomi história de libro ju dicum themate dempto per Petrum Kakoni in Sedles mense februariö facta vereris. Kákonyi Péter emlékét három ének tartotta fenn : Asverus királyról a Hester históriája, (alabb következik), ez a Sámson és a História Astiayis regis. O szintén egyike volt az első reformátoroknak. Születése helyéről semmi tudomásunk, Somogy, Zala és Pestben, ma is találunk Kákonya és Kákonyszállás nevű pusztát, de semmi alapunk sinc-;, hogy egyiket vagy másikat szülőföldének mondhassuk. Tanulása helyéről sincs felvilágosítás. Halasi Bálint laskói ref. pap és baranyai püspöknek 1647, aug. 16-án kelt s P. l'atai Sámuelhez intézett leveléből tudjuk, hogy Kákonyi 15 50. előtt Ilercegszollősi pap volt, (Lampe 665. 1.) Halasi ezen tudósításának hiteles voltat iga/.o!ja az Asvérusról szóló ének vége ; Ez éneket szerzé veszteg ültében, Az Kákonyi Péter neves Szőilősben, Ezerötszáz negyvennégy esztendőben, Csötörtökön az farsangnak végében. A Sámsonról való históriát szintén ott (Sztdlesen), de nem tudhatjuk melyik évben irta. Meghalt 1549. tájban. Halasi megnevezi azt, ki Kákonyi helyére ment papul, de nem mondja meg hogy ő, valahol más helyen folytatta volna hivatalát. (Szilády Á, i. m, II. kötet 472. 1.) 289. htl. Dávid a mint a Góliáttal megvivt. vég : Tinódi Sebestyén 1549 böjtben, nagy-hétben. 301. hal. Az igaz keresztyének kevés számukról. vég : 1549. Sztárai Mihály szerzé a papokkal való nagy ütközetiben. — Machabeasokról : Andreas Dési 1549. 304. Levita feleségéről: Andreas Dési 1549. 307. Holofernes és Judith asszony históriája. Régi nagy időben. vég: 1552. Sztárai Mihály pap rendelte énekbe. 313- Hester históriája. vf. Regina Vasti repudiatur Hester inter alias virgines amabilis piacet Ausvero Aman pendet Mardocheus sublimatur, 317. htl. Izsák házasságáról', vég: Batizi András 1546, 320. Tóbiás házasságáról. vf. M moris lobiae connubium : Andreas Dési Djo volente in Debrecen transscripsit. 325. Susánna históriája, vég: Batizi András irta és az bibliából magyar.a fordította betegségében 1541. 327. htl. Szent Jobról. vég : Nagy Tolnai György. Nevét 1525-ben a bécsi tanulók közt találjuk igy: Georgius de Tolna. Ez éneke az 1541— 1 550 ig- íratott énekek közt foglalván helyet, bizton következtethetjük, hogy Tolnai is e korban irta. A Nagy előnévvel, ugy látszik, nem családi nevét kívánta tudomásunkra juttatni, hanem szülő városa iránt érzett becsülését akarta kifejezni, mely kö" zönségesen nem szokott Nagy-Tolná-nak íratni.*) Több T. Györgyről nincs tudomásunk, azért csak ennek tulajdonithatjuk. 331. htl. Jónás históriája. vég. Ezt Batizi András szerzötte énekben, A keresztyénekért ő nagy szerelmében, Ezerötszáznegyven és egy esztendőben, Kiből dicsürtessék a mennyei isten. Vége. Regestrum. Pár irott ének, ezek után nyomtatott. Poenitencziára intő história, szerző, év szám nincs, igy van a Hoffgreff gyűjt. X. iv, 3. lev. hátlapján is. Végül egy ének : Hálaadásra való intés. Igy ismervén már e könyv tartalmát, láthatjuk, hogy ez nem csupán templomi énekes könyv, (mely a Graduál mellett a templomba szokott vitetni) volt, hanem egyszersmind a házi ájtatosság nevelése s táplálására rendeltetett igen becses könyv is volt abban az időben, a mint a benne található sok bibliai tárgyú ének és história bizonyítják. Bornemisza Péter, Balassa János és Sulyok Anna főúri házastársak udvari papja volt már 1567-ben, (sőt talán már az előtt is), hihetőleg ő volt az, ki az 1551-ben született Bálintot az irodalom terére vezeté. Majdnem 1400. nyomatott ívre terjedő irodalmi munkássága, nem csak roppant tudományáról, de arról is bőségben tanúskodik, hogy nemzetének költői irodalmát nála jobban azon korban aligha ismerte valaki, sőt hogy maga is az egyh. költészet mívelői közé tartozott. Művei: 1. Tragoedia Sophokles Elektrájából. Bécs. 1558-2. Postilla I. rész. Komjáthi és Sempte 1573. H-r. Sempte 1574. III. r. Sempte 1575. IV. r. Sempte 1578. V. r. Sempte és Detrekő 1579. 3 Ördögi kísértetekről. Sempte 1578. 4. Négy könyvecske a ker. hitnek tudományáról. Sempte 1577. 5. Fejtegetés (hely nélkül, tán Sempte.) 1577-6. Prédikáció az isten iigalmasságáról. Sempte I 57^-7. Énekes könyv. Detrekő 1582. 8. Prédikációk egész esztendőre. Detrekő és Rárbok. 1584. 9. Enek sz. János látásáról. Debrecen év sz. nélkül. Született Pesten, magyarul Postilláinak I. kiadásán »Pesflfi«-nek irja magát, később püspök korában ő is laliniza'ta nevét, s igy irta: »Petrus Abstemius Pannonius de Pest.1

1 Kálmán Farkas. KÜLFÖLD. A német protestáns egylet XIV. közgyűlése. Ez évi közgyűlését a német protestáns egylet máj. hó 16. és 17 én Neustadtban a Pfalzban tartotta. Jelenvoltak a vezéiférfiak közül: Schröder, Lisco, Neszler és Richter Berlinből, Holtzmann és Holsten egyet, theol. tanárok Straszburgból és Heidelbergából, Zittel dékán Karlsruheből, Klapp Hamburgból, s számos schweízi, hollandi és angolországi képviselő. A feldíszített tem*) Lehet különben, hogy vezeték neve Nagy volt, mert volt több litteratus is e korból, péld. az énekszerző 7'holnai Razoris vagy Borbély Bálint, ezen kivöl Dávid, Dénes, több Ferenc, Gergely, Imre, István, János, Lukács, Mátyás, Miklós, Tamás, Vince, mind a Tolnai nevet viselték. K, F.