Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-11 / 6. szám

február 4-éről kelt nagyérdekü nyilatkozatukban önérzetesen hivatkozva a két prot. egyház múlt­jára alapított azon meggyőződésükre, hogy az evang. egyházak, ezek tanügyi közmivelődési cél­jait, érdekeit és törekvéseit tekintve, a közös haza céljaival és közoktatásügyi érdekeivel min­denkor azonosak voltak, ezentúlra nézve is ki­mondják, hogy a két prot. egyház a hazánk al­kotmányos törvényeiben biztosított és a protes­tantismus tanszabadságával és elveivel lényegegy­ségileg összeforrott iskolai autonómiájuk fenntar­tása mellett, — midőn magukat arra kötelezik, hogy a törvény által megszabott tananyagra nézve az állam által kitűzött tancélnak megfelel­nek, de ennek eszközlésére nézve a módok és eszközök megválasztása és alkalmazása iránt sza­bad intézkedésüket, mozgásukat és ténykedésü­ket megtartani kívánják; az ő egyházi elveik szerint létrehozott és fenntartott iskoláikkal úgy hiszik, mint eddig, úgy ezentúl is az állam okta­tásügyének hasznos és szükségpotló szolgálatot fognak teljesíteni. A történeti hűség érdekében is a szó alatt levő miniszteri törvényjavaslatról megjegyzem, hogy az katholikus részről is ellenha­tásra talált és mielőtt országgyűlési tárgyalásra került, ismét visszavétetett és ekép ezen egyhá­zunkat közoktatási ügyére nézve mélyen érdeklő ügy megnyugtatásunkra a törvényhozás által ezúttal megoldva nem lett. 4. Tovább menve evang. vallású honpolgá­roknak és hitfeleinknek kath. egyházi célokra országos törvényeink ellenére történt erőszakos megadóztatása iránt támadt sérelmes ügyünkre nézve, mely a mult évben az ország minden vi­dékein rendszeresen fellépett eseteivel egyházunk­ban nagymérvű visszatetszést és aggodalmat keltett, e mai nap felhozhatom, hogy Trefort miniszter ur ő nagyméltósága egy országgyűlési nyilatkozatában kijelentvén, miszerint eltért azon előbbi felfogásától, mely szerint a kath. canonica visitatió által jegyzőkönyvbe vett egyházi járan­dóságok és illetékek a földtelkeken nyugvó dologi terheket, nem pedig csak személyes kötelezett­séget képeznének, — ezen a minisztériumban érvényre jutott elv kimondása óta hasonló sé­relmi esetek nem ismétlődtek, ami, — ha a jö­vőre nézve egyházunknak némi megnyugtatására szolgálhatna is, de a múltra nézve a szenvedett sérelmek iránt sebeinket nem orvosolja, a meny­nyiben a minden jog és törvény ellenére megká­rosított ev. hivek és egyházak ezen sérelmük iránt tudtommal sehol kárpótlást nem nyertek. Nagy örömömre és megelégedésemre, szolgál mégis, midőn e tárgygyal kapcsolatosan a so­mogymegyei hácsi ilynemű sérelmi esetre vonat­kozólag, melyet tavali jelentésembe felvettem, mostan jelenthetem, hogy a vall. és közokt., mi­niszter a telterjesztett esetre hozott rendeletével a somogymegyei közigazgatási közegek végre­hajtási eljárását helytelenítette, illetőleg azt fel­oldotta és a sérelmet szenvedett hácsi ev. val­lású híveket a rajtuk illetéktelenül megvett 126 frt 44 krnyi összeg jogosan megkövetelhető megtérítése iránt a rendes bírósághoz utasította. 5. Végre nem mellőzhetem, hogy említésbe ne bozzam azon mozgalmat, mely legközelebb hazánk minden téréit bejárta, mely látszólag csupán a polit. téren játszott ugyan és egyházun­kat egyenesen nem érintette, de a viszonyok egymásra ható kapcsolatánál és combinatiójánál fogva épen a mi magyarországi ev. egyházunkra és különösen ís nagyobb részt német eredetű és nyelvű híveket számláló tolna-baranya-somogyi egyházmegyénkre nézve nagy fontosságánál fogva egyházi érdekeink szempontjából is figyelmet ér­demel. Ugyanis a Magyarország integritása ellen támadt nemzetiségi izgalmak és a tisztán politi­kai motivumokból indult és vezetett nyelvi és nemzetiségi harc — nem találván itthon elég tért és talajt ereje kifejtésére, üzelmei harcterét Németországba játszotta át, ahol is a magyarhoni viszonyok téves és tévútra vezető ismertetésével ellenünk a némethoni közszellemet megveszte­getve és felingerelve, legközelebb különösen a D. A. Schulverein által zúdította hazánk ellen mér­ges támadásait, melyekkel világgá bocsátott rá­galmai és nem igaz alapokon és adatokon nyugvó brochurái utján Magyarországot és ennek intéző közegeit azon váddal illette, hogy az a nemzeti­ségek és különösen ebben a kultur elemet ké­pező német nemzetiség, német nyelv es né­met míveltség ellen irtó háborút folytat. Miután pedig ezen vád köztudomásunk, de hiva­talos tapasztalatom szerint is nem felel meg a valóságnak, de különben is ezen hazánkból szét­hangzó panaszok és feljajdulások a mi soknyelvű és nemzetiségű ev. egyházunkat, mint a magyar állam ellen táplált conspiratiók és elégedetlensé­gek tűzhelyét folyton compromittálják, másrész­ről pedig nyilván arra vannak számitva, hogy a mi magyarhoni ev. egyházunkat vallásos elveink ellenére tisztán a nemzetiségi erőlködések és po­litikai üzelmek sivár küzdterévé tegyék és az ál­tal azt históriai alapjáról letaszítva, vallásos intéz­ményi egyházi jellegétől megfosztva, valláserkölcsi erejében és hatásában meggyöngítsék, zsibbadás­ban tartsák; mindezeknél fogva úgy magyar hazánknak, mint egyházunknak is közös érdekei­ben indíttatva éreztem magamat, hogy a Schul­vereinnak csak zavart okozó, de meg egyébként is indokolatlan és hívatlan akadékoskodása és ügyeinkbe való hívatlan beavatkozása ellen ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom