Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-23 / 51. szám

hez, e hó 15-én tartottuk a tárgyaló gyűlést; melyben a nálunk nagy számban és igen súlyos anyagi körülmények közt élő kis birtokosokra való tekintetből az évi járadék kulcsa következőkép állapíttatott meg. Állami adó: 0-5 írtig. Közalapi illeték: 10 kr., 5—20-ig 20 kr., 20—40-ig 30 kr , 40 -/O-ig 50 kr., 70 — 100-ig 70 kr., IOO—150-ig I frt, 150— 250-ig 2 frt, 250—400-ig 4 frt, 400 600-ig 6 frt, 600—800-ig 8 frt. Ekkor már készen volt nálunk a »Kalauz®, mely minden egyháztagnak állami adóját s ennek alapján kirótt közalapi járulékát foglalta magában. November 17-én az esperesi felhivókból a presbyterekhez, képviselőkhöz, nagybirtokosokhoz küldtünk egyegy példányt, az iskolás gyermekek utján szétterjesztettünk 2200-at. November 18-án tartottam a felhívó, buzdító papi szónoklatot. Nem érzelegtem, nem lamentáltam, hanem Zsolt.: CXXYII. 5. 6, v. alapján beszéltem érthető és erőteljes nyelven az igaz hazaszeretetről, hazafiúi kötelességről ; kimutattam egyházunknak és vallásunknak ebből kivívott oroszlánrészét, jelenben és jövőben nemzetiségünk fenntartásában, fejlesztésében fontos missióját, búsongva mutattam az elvesztett positiókra, aggódva a betelepített csángókra, tüzelve e nagy érdekek által követelt hazafiúi kötelességekre. — Ott kopogtattam a magyar ember szivén, a hol az még melegebben lüktet. Talán mondanom sem kell, mit értünk vele el ? . . . Leirom. Szószékből lejövén, tiszttársam felolvasta a conventi szózatot, megmagyarázta, érvelt buzdítást csatolt hozzá. Kijövet minden templomban volt egyháztag kapott egy példányt az emiitett esperesi szózatból. Templom után tiszttársammal az egyház gyüléstermébe hívtunk be 17 oly presbytert és egyh. képviselőt, kik a politikai és más közügyek élén is szó-vivők szoktak lenni, kiknek a népre gyakorlott nagy befolyásuknál fogva a közügyre positiv vagy negatív irányban döntő szavuk szokott lenni. Rövid magyarázat és ismert hazafiúi buzgoságukhoz intézett apellata után felhívtuk az aláírások eszközlésére. Eredmény az lett, hogy a feloszlott rovatos iveket, — egy rész örömmel, más rész hallgatagon, de vonakodás nélkül, készséggel, — mind elfogadta.' A csata félig meg volt nyerve. — Küldötteink következő utasítást kaptak. Bemenvén minden házba, szólítsák fel a családfőt évi járuléka nyilvánítására, ha megtagadtatnék, kevéseltetnék, vegyék elő a kezökben levő »Kalauzt« 's a presbyterium és a törvény nevében mutassák ki a már kiirott évi járulékot; s míg a remonstrálókat a folyton ülésező felszólamló bizottsághoz utasítják, a fizetni akaróktól vegyék fel az ajánlott vagy kirótt összeget, egyebeket pedig egy havi idő alatti befizetésre szólítsanak fel. A munka egy hét alatt szép csendesen bevégeztetett, s végeredmény az, hogy 3155 adózó egyháztag járul a közalaphoz húszszoros befizetés utján 20 frt 20 krral, 1883. évre 707 frt 05 kr. évi járulékkal, — fejenként több mint 22 krral. Ebből az aláiratok beszedtek 4^3 frtot, a kint maradtakért most hordják az egyházfiak a kész nyugtákat, melyeknek igen kielégítő keletjök van. Itt bezárnám levelemet, ha folytatásra nem késztetne a közelebbi napokban két egyház kéregetőinek — nyíltan kimondom — kedvetlenséget és viszatetszést szült megjelenése. Most, midőn épen a csata tüzében vagyunk most midőn a kígyói okosság, galambi szelídség, a pastorális prudentia minden fegyverét elő kell szednünk, elleneink támadó szórlövegeit szaporítani, minket azkonak jobban kitenni, e szegény küldötteket a csatatűz célpontjába állítani, vagy épen önként oda állani, ez Uraim ! legalább is nagy tapintatlanság; s karczagi, szoboszlói, '/ tetétleni, szatmári, szt.-mihályi, t. löki lelkésztársaim e tárgy ban hozzám érkezett panaszához csatlakozva, kérve kérem ít. püspökeinket és szegény egyházainkat, hogy szüntessék meg rögtön, szüntessék meg végleg, de a közelebbi évekre mindenesetre a házanként kéregettetést, mert az erősen conpromittálja papi szavunkat, tekintélyünket, erkölcsi alapunkat. Katona Endre. KÜLFÖLD. Protestáns gondolatok a Luther-ünnepélyek után. Az evangy. protestánsok örömünnepe a refurmátió áldása iránti egyetemes hálaünneppé vált Luther Márton 400-0S születése emléknapján. É'énk érdeklődéssel a reformátió s a mi attól elválaszthatatlan— Luther élettörténete iránt járult minden igazi protestáns a Luther-jubiláumi ünnepély magasztosságának emeléséhez. Történelmi diszmenetek, élő képek, drámai felvonások, ünnepi játékok Jénában és Wormsban, egyetemi, magyar hazai, s mind meg annyi Luther-ünnepélyek dicsőitették Luther hagyatékát, mely meghozta a békét, az örök boldogságot és üdvöt a megkötött lelkiismeretnek. Lélekemelő dolog volt Játni az egyetemi ifjúságot a templomban, a tudomány hódolatát a reformátió evangy. eszméi előtt, s szakkülönbség nélkül méltatni a nagy reformátor sokoldalú érdemeit. Valóban az erfurti Lutherünnepély, melyen 50 ezer, a wittenbergi, melyen 25000 s az eislebeni, melyen 30 ezer ünnepivendég dicsőitette az evangy. protestántismus hatalmas hymnusában az egek Urát, a legmélyebb benyomást gyakorolta az öszszes evangy. prot. népre! Azt véltük, hogy legalább nov. 10. és 11-én tűnik el a hamburgi »Gottliehlevelelc* s a »Jansen-féle történ, objektivitást fanatikus aerája. Csalódtunk! Eltekintve a „békeszerető® Xlll-ik Leopápa álláspontjáról az evangy. keresztyénséghez s tört. érzékéről bizonyára tanúskodó »Documenta Lutlierana8

c. pápista gyűjteménytől, melyben a mennyire azt a berlini » Germátiiá'-ban közzétett próbafejezetekből ismerve megítélhetjük, semmi sincs, a mi előttünk a reformátió történetéből már ismeretes nem volna,, s a mi élénken megvilágítja a Krisztus földi helytartójának abbeli igyekeze tét: »Luther kihallgatását Wormsban lehetőleg meghiúsítani, a császárt a kiátkozó bulla feltétlen foganatosítására indítani, s a német nép Luther iránti általános rokonszenvét Aleander pápai követ tudósítása alapján hamis színben feltüntetni— itt csak az igazi katholicismus ellen halálharcot índitó ultramontanizmus azon papalis tüntetéséről akarok megemlékezni, mely az általános prot. örömünnepet nov. 10. és 11-én ellensúlyozni s áldásos hatásában megbénitani kívánta. A jezsuita német Canisiusegylet a Luther-ünnepélyekkel szemben pápai patronátus mellett általános imaegyletet alakított, Áusztria és Németország többi Loyolitái pedig nov. 10. és II én egy általános engesztelő communiót és áhitatnapot tartott azon nagy fajdalmak kifejezésére, hogy a reformátió a népek s a hit egységét fölbontotta, s kérik a megváltót, ne tekintsen azon rágalmazásra, melyet a protestántismus szent szeretete ellen elkövet s nyíltan hirdet. Még a német centrumpárti Májunké is fölkiáltott: „A nagy napon, Istennek hála!