Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-23 / 51. szám

törvény 13. §-a kívánja. Azért hogy olykor-olykor s.-lelkészük van, — mint jelenben N.-Tarna és Nevetlenfalunak, — nem szűnt meg azokban a lelkészi hivatal, hiszen akkor N.-Szőllős, sőt Budapest is leányegyházak lennének; azt sem fogadom el argumentum gyanánt, hogy ezen s. lelkészek tanítanak is, mert a csepei egyh. lelkésze is tanit, s volt rá eset, hogy valamely nehéz körülmények által sújtott egyházban a két hivatali állás egyidőre egyesittetett, a nélkül, hogy e miatt az anyaegyházak sorábol kitöröltetett volna. Igaz, hogy ezen egyházak lelkészi jövedelme annyira csekély, hogy gyakran s. lelkészek foglalják el, kik aztán megszerzik a rendes lelkészi qualificatiót; de azért mindaddig, mig a lelkészi fizetési minimum általánosan kimondva s életbeléptetve nincsen, — mely csak a domestika megerősödése után várható, — a csekély fizetés nem lehet irányadó a rendes lelkészi állomások mérlegelésénél, mivel sokszor magasabb, például nemzetiségi tekintetek határoznak. Annál fogva, ha egyh. megyénk, ezen magasabb tekintetek előtt meghajolva, néha beleegyezett is abba, hogy ezen egyhazakba rendes lelkész hiányában, — a szomszéd lelkész felügyelete alatt — egyidőre s. lelkészek alkalmaztassanak: nem kivánta azokat végleg affiliálni, a minthogy — tudtommal — ilynemű felterjesztés az egyh. kerületre nem is történt, de nem is történhettett. Es ha már ezen egyházak az egyh. kerület — e tekintetben legfelsőbb fórum által—affiliálva nincsenek, pedig nincsenek, önként következik, hogy azok a törvény értelmében nem leányegyházak', s igy volt és van joguk esperest, gondnokot stb. választani. Es itt befejezhetném válaszomat, ha Tegze ur oly érveket is nem használna, miket bizonyára nem fontolt meg eléggé. Azt mondja ugyanis: »hogy a márm.-ugocsai egyházmegye leányegyházainak szavazatai elfogadtattak, t. i. az egyh. kerületen, azon tévedésen alapul, hogy a bizottság egyh. megyénk elnökeitől nem értesíttetett arról, hogy ott leányegyházak szavazatai is vannak/ Ezt a feltevését Tegze urnák, — mely legszelídebb kifejezéssel élve is, szándékos félrevezetése az egyh. kerülétnek, — hajlandó vagyok ugyan a mindenáron bizonyítani akarás meggondolatlan következményének tekinteni, de ha tudva tette papírra, akkor mint az egyh. megyének egyik régebbi tagja, ki éveken át figyelemmel kisértem és kisérem ugy a megboldogult esperes, mint a közszeretetben álló gondnok működését — visszautasítom ; — s kérdem Tegze úrtól a lelkészföl-. illik-e valakit halála után gyanúsítani? Aztán ki a §-ok, egyh. ker. határozatok tömkelegében annyira jártas, azt is tudhatná, hogy ily dolgokban az egyh. ker. nem az egyh. megyék elnökei, hanem saját jegyzőkönyvei által világosittatja fel magát, s annyira figyelemmel kiséri a leányositásokat, hogy például az 1875 apr. gyűlés 121 száma szerint, a jegyzőkönyvből kimaradt matyusi leányegyháznak a t.-kerecsenyi anyaegyházhoz kapcsolását a jegyzőkönyvbe bevezetni rendeli. Azt is mondja Tegze ur : „hogy a tavasszal tartott egyh. m gyűléskor ezen leányegyházak szavazatai elfogadtattak, azon oknál fogva tqrtént, mivel az esperes és e. m. gondnok egyhangúlag választattak a gondnokra beérkezett szavazatoknak egy kivételévela mivel az van mondva, hogy a többséget nem alterálták. Én azt hiszem, hogy ha a kérdéses egyházak szavazata törvénytelen most, törvénytelen volt a múltkori választásnál is ; az nem változtat a dolgon, s a törvénytelenséget nem törvenyesiti, hogy akkor a többséggel szaváztak. Mert ha az állana, akkor Tegze úr ezen az alapon is beosmerheti, hogy az egyh. m. helyesen járt el mikor a választást helybenhagyta, mivel elnökileg volt enunciálva, hogy ezen egyházak szavazatai a többségre nem voltak befolyással. S ha mégis nem ösmeri be, akkor feljogosítva érzem magamat azon következtetésre, hogy Tegze urnák nem a választás, hanem a választók ellen van kifogása. Még csak pár szót azon észrevételre, hogy tudositásomból kihagytam azon körülményt, miszerint a gyűlés kimondotta, hogy ezen egyházak tovabbra is bírjanak szavazattal. Valóban kihagytam, és pedig azért, mert nem tartottam oly fontosnak, mint a közlötteket, s cikkemet hosszabbra nyújtani nem akartam. Hogy jogosan mondatott-e ki ? a fentebbiek után felesleges lenne vitatnom; de hogy annyi tájékozatlansággal szemben szükséges volt kimondani, arról, Tegze urnák cikkéből, még inkább meggyőződtem. —y-—s

A közaiap ügye H.-Nánáson. Azon reményben, hogy lelkipásztortársaim a hírlapoknak a közalapról hozott tudósításait, a körül felmerült eszméket oly érdeklődéssel kisérik, mint én, elmondom annak H.-Nánáson miként életbeléptetése történetét. A közalap-ügy először sept. 25-én Nádudvaron tartott lelkészértekezletünkben tétetett eszme csere, megbeszélés tárgyává ; hol egyhangúlag kimondatott és elfogadtatott azon nézet, hogy az egyházi törvényeknek, az évi járulékot meghatározó 219. §-a, —mely szerint a csalad fenntartására igényelt évi összegnek ezredrésze legyen a minimalis kötelezett rész, — működésünknek alapja nem lehet; mert határozatlan, bizonytalan. Valóban az, egy olyan kulcs az, mely minden zárba bemegy, minden zárban forog, de keveset nyit ki ; s bocsáson meg a nagytehetségű alkotó, lett légyen bár ez eszméjének és indítványának oka a politikában, vagy másutt, ismert gyakorlati ügyességét itt nem szerencsésen alkalmazta. Nagy kára van ebből a szent célnak ; mert látom az eddig megjelent tudósitásokból, hogy az évi járulék maximális és minimális összege 21 — 21

/2

kr. közt ingadozik. Oka az ily előfordult és fordulandó különbségeknek az indeterminalis kulcs. Szerencséje a közalapnak, szerencsénk nekünk is, kik positiv, bizonyos s előnyös bázisra álltunk, hogy e §-t ellenünk nem fordították. A gondos szemlész, ki a törvény javítandó hiányait gyűjtögeti, e §-t bátran felveheti, — vegye fel, — jegyzékébe. Eszmetársitásnal fogva ide sorolom a 223. §, harmadik pontját is, melyet nemcsak László János, bajomi lelkész-barátom, én se tudok eldönteni. Lelkész-értekezletünk minden kívülről jött informatio nélkül épen azon kulcsban állapodott meg, melyet Szalontán Széli Kálmán barátom alkalmazott s e lapok hasábjain közlött. Továbbá sokszorosittatta s 10 kros rovattal szaporittatta a gyüjtőiveket, s nagy súlyt fektetvén arra, hogy minden egyháztag, mielőtt hozzájárulásra felszólittatnék, e szent intézkedés célját, fontosságát, horderejét megértse, megbízta derék esperesünket, hogy mivel a konventi szózat különben is oly szép, hogy azt egyszeri hallásra egyszerű földmiveseink meg nem értik, irjon és nyomasson elegendő számban ezek felfogásához mért magyarázó és buzdító felszólítást, mely előre házanként szétosztassák. O ennek derakasan meg is felelt. Presbytereink, képviselőink és egyháztagjaink a mezei munkától csak november közepén térvén tűzhelyeik-