Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-23 / 51. szám

volt egy bizalmú levele, melyben megkér, hogy ne irkáljak ilyen gunyverseket; ha irni akarok, irjak komolyan s azontúl irtam komolyan, s a miket azontúl ittam alairom ma is. Szeme azonban rajtam volt, tudta minden léptemet, honnan ? 1 megintett, feddett atyailag sokszor, de örökké szeretettel ; a politikai korteskedéstől óvott, de ugy benne voltam, hogy nem hagyhattam, még akkor félbe. Sokszor polemizált velem levelében s nem vette rossz néven, ha feleltem a szokott hangon ; több is lehetett olyan kivel igy levelezett s talán ily uton jutott mindennek tudomására, a mi kerületében történt. Sokszor püspöki jelentésében egész passusokra ismertem levelemből, midőn az állapotokat rajzolta. Az volt a szokása, hogy a más egyházkerületek száműzöttek szívesen alkalmazta, nem félt a zavargó elméktől se, ő megtudta nyerni valamennyit, s azt tartotta, hogy az olyan elemben mindenütt van valami capacitás is, csak jó irányt kell neki adni! s ő bizony tudott is, adott is 1 1 Egyszer fönt voltam az egyházkerületen mint megyém képviselője ; rögtön magához kivatott s azt mondta »Ön sokat foglalkozott a papválasztási visszaélésekkel, most irjon egy papválasztási törvényjavaslatot, de okosat!* En megijedtem a megtiszteltetéstől, de ő azzal vigasztalt, hogy megbeszélte velem s azzal bocsátott el, hogy délután négy órára legyen kész. Én elvittem a javaslatot a bizottságba, melynek ő volt az elnöke, át nézte, megtette rá észrevételeit s visszaadta, hogy codificáljam. Másnap reggelre kész lett a codex, az egyházkerület elfogadta, a candidáló bizottságokat kipróbáltuk, jó lett a gyakorlatban, s ezt fogadta eltörvényül a zsinat is. Tehát büszke vagyok rá, hogy azt a törvényt, mely az öt kerület pápválasztási töivénye, én irtam főpásztorom parancsára 1 Utoljára akkor voltam nála, mikor mentünk Debrebrecenbe a zsinatra, én mint műkedvelő. Soká beszélgeteltt velem, nem bocsátott, kételyeit hordta elő, sehogy se akarta a zsinatot, látnokilag jövendölte a bajokat, melyek származhatnak a hirteleni, készület nélküli zsinatolásból, végre azt is mondta, hogy bizony beteljesedik az egyszeri poéta szava, hogy s

Isztok, esztek, veszekesztek, Bolond fővel törvényt tesztek.® En meghökkenve állottam előtte, ez az én egykori bolondos versem volt s ő kedélyesen elnevette magát s megrázta kezemet, ez volt utolsó találkozásom vele az életben. A kinek életutát az ő jószive igy megigazította, a ki mindent a mivel az életben bir, neki köszönhet, ha halával és kegyelettel emlékezik róla, s szivében fel van emelve emlékoszlopa már régen, attól senki sem veheti rossz néven, ha elsőnek mer felszólalni, hogy az ő nagylelkéhez méltó emlék állitassék neki. Nagyon kérem azért a t. olvasó közönséget, bocsássa meg nekem, hogy igénytelenségemről mertem irni ; ne vegye szerénytelenségnek, hanem kegyeletnek. Nagyon kérem a főt. emlékbizottságot vegye figyelembe az én alázatos indítványomat. Végre nagyon kérem azon dunántúli nt. urakat, kik talán még élnek — kik sorsomra befolyást gyakoroltak abban az időben, — hogy a nekik okozott bántalmakért bocsássanak meg nekem, a mint én a nekem okozott keserűségért megbocsátottam, most nézve a dolgot, ugylátom, hogy talán nekik is igazuk lehetett. A versekért megkaptam a honoráriumot tőlük is, boldogemlékü püspökömtől is. Az elsőt tudom, hogy megérdemlettem, a másodikat már csak szívességből kaptam. Jól volt ugy a hogy volt, most már régóta őszinte hálát érzek azok iránt is, a kik elűztek, jómra lett nékem, hogy megalázatlak. Az én istenem vezérelte az én utamat. Szép egyenes köre el fel helyeztette az én labaimat. Megtudok már lenni egy olyan superintendentiában, a hol esperesek vannak. Vessünk fátyolt a multakra. Béke velünk 1 Nagy Ignác, külkedi ref. lelkész, BELFÖLD Válasz az ,,egy néhány szóra." Tegze L. ur a márm.-ugocsai egyh. m. közgyűlés séről adott tudósításom alkalmából egy választ intéz hozzám, melyben azt vitatja és állítja, hogy a gyűlés törvényellenesen járt el, midőn az esperes-választásnál a leányegyházaknak címzett egyh. községek szavazatat is számitasba vette. Mindenek előtt megjegyzem, hogy én mint gyűlési tudósitó csak azokat mondhattam, a mik e tárgyban felhozattak, s indokul szolgáltak a választás helybenhagyására, külömben nem adtam volna hű tudósítást. És hogy e hiszemben helyesen jártam el, abból is kitűnik, hogy Tegze ur tudósításomat, mint ilyet, egy hiányzó pont kivételével, melyre alabb rátérek nem kifogásolja, hanem a megerősítés alapját képező okok miatt harcol ellenem. De miért ellenem ? ki csak gyű ési tudósitó, legfeljebb az egyh. megyének egy tagja vagyok. Talán, hogy egy ujabb cikkben ismét azon meggyőződésre jusson: »hogy az igazságot nem jó uton, s nem jó helyen kereste/ Hogy nem helyes uton kereste most sem, azt látom ; de hogy nem jó helyen keresi ez úttal is, azt, mivel provokált s a gyűléssel együtt gondolkodom, igyekezni fogok bebizonyítani. Tegze ur ezen egyházak szavazati jogát azon alapon kifogásolja, hogy a leányegyházak szavazattal nem birnak. S ennek bebizonyítására egyh. kerületi végzéseket, concrét eseteket egyre másra idéz. Én meghajlok ezen idézetek előtt s elismerem azt is — a mi kétségbe soha senki által nem hozatott, — hogy a leányegyházak szavazattal nem birnak, csak azt nem hiszem, a mit Tegze ur ezekből helytelenül következtet, hogy t. i. a kérdéses egyházak leányegyházak volnának. Mert nem arról van szó s nem az a kérdés lényege : birnak-e szavazattal a leányegyházak r hanem ez: leány egyházak e valóban, törvény szerint a Tegze ur által kifogásolt egyh. községek ? A zsinati törvények 11 §-a a leányegyházakra vonatkozólag igy szól: „Leány egyházközségek azok, amelyek önálló rendes lelkészi hivatal fentartására képesek nem lévén, valamely anya egyházközséghez vannak csatolva s iskolájuk és tanítójuk van; a leányegyházközségek alakulására nézve pedig a 12 §. azt mondja: hogy az »az egyh. megyei s az egyh. kerületi hatóság helybenhagyása által történhetik.K

Igy volt ez a zsinati törvények életbeléptetése előtt is, mint erre példa a rozsályi egyház 1873 a tiszánt. egyh. ker. gyűlés 294 sz. végzésével történt affiliatiója. Nézetem szerint amaz egyházak ezen kategóriába nem sorozhatok, mert önálló lelkészi hivatallal birnak, s nincsenek sem egyik, sem másik egyh. községhez csatolva oly értelemben, mint ezt ily esetekben a zsinati