Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-23 / 51. szám

összeggel az országos domestikához járulni; tudván azt, hogy ilynemű eljárásnál fogva rajtam fog a legnagyobb teher lenni, s csakugyan úgy is lőn. Egy vasárnap délelőtti istenitiszteleten felolvastam a hivatalos szózatot egy kis buzdító beszéd kíséretében, azt gondolván, hogy a családfők némelyike ennek folytán mindjárt a kővetkező napokban önkénytesen meg fog a papi lakban jelenni; azonban senki sem jelent meg, ?em a második vasárnap után, bár ezen ujolag ilynemű felhívást intéztem hozzájuk. Nem maradt hát más hátra, mint sorba berendelni az egyes családfőket a paplakba: de aztán volt is ára bajom majd minden második egyénnel, azt felvilágosítani a dolog hasznossága felől. Első nap délig a sok beszéd folytán csaknem elrekedtem, s így folyt a bevétel a 2-ik és 3 ik napon is sok rábeszéléssel. Többen a berendeltek közül meg nem jelentek; nehánynyal az utcán talalkoztam, és sikerrel rábiriam adományaik letevésére, néhányhoz személyesen mentem el s fáradozasomat siker koronázta, a mennyiben a reményit 50—60 frt helyett 115 frt 20 kr. jött össze az országos közalapra. S ehhez 3-an járultak 6 frttal, egy gazda 3 frttal, ií en 2—2 frttal, 32 1 - 1 frttal. Egyetlenegy gazda volt olyan, a kit exekutióval kellett rabirni 70 krnyi illetékének lefizetésére. Ha meggondoljuk, hogy a mintegy 200 főből álló eg> hazamban a családfőknek fele úgyszólván napszámosokból áll, s valami igen gazdag lakos egy sincs az egyházban, ennélfogva elengedőnek tekinthető a domesztikára összegyűjtött összeg. Ugy hiszem, hogy ref. német egyházainkban a proportió szerént egyikben sem jött az országos közalapra annyi össze, mint az ujverbászi ref. egyházban. Kármán József A budapesti magyar vasárnapi iskolák karácsonyi ünnepélye. Az ur Jézus Krisztus azt mondá egykor »Ha anynyi hitetek van, mint egy mustármag, hegyeket mozdíthattok ki helyéből.® S valóban, ha visszagondolunk arra, mennyi akadály gördült a szép ünnnepély megtartása elé, csak hálával omolhatunk le a kegyelmes Isten trónja elé, ki Szent Lelke által hitet adott mind azokba, kik a nehézségeket leküzdve, közreműködtek az ünnepély'minden várakozáson felül való sikerülésére. Mikor tartsuk az ünnepélyt ? ez volt az első kérdés. Hiszen a theologusok, kik a vasárnapi iskolákban a kis gyermekeket Krisztushoz vezérelni törekszenek, az ünnepek alatt ellátogatnak az egyes gyülekezetekbe, hogy ifjú tűzzel és szent lelkesedéssel hirdessék a nagy örömöt, az üdvezitő születését. A kérdésre az lett a felelet, hogy, ha az Úr akarandja és élünk, megtartjuk az ünnepélyt, az utolsóelőtti Adventben. A már majd 19 száz év előtt született megváltóról meglehet, "sőt meg kell emlékezni akkor is, a karácsonyfa gyönyörű lehet néhány nappal karácsony előtt is. Csakhogy a karácsonyfa felállításához sok minden kell ám. Kell először egy roppant nagy terem, mely a körülbelül harmadfélöles fához illjék; melybe egy jókora gyermekseregen kívül mégaz érdeklődők nagy sokasága is eltérjen. Az egyes iskolákban kerestünk először alkalmas helyiséget. Hat iskola közül egyben sem találtunk. Istennek legyen hála, annyi gyermekünk van, hogy azoknak fele sem fért volna az iskolák legnagyobb termébe sem. A templom elég nagy, de ha kemény tél lesz, gondoltuk, a kis gyermekek megfázhatnak. Mi is azt mondtuk tehát, hogy az , Isten gondoskodik/ mint egykor a kegyes s hiterős patriarcha Ábrahám, Egy buzgó keresztyénnek, ki az ügyvéd címet méltán viseli, sikerült is felkeresni az alkalmatos helyiséget, a „nemzeti tornacsarnok4

nigy termét, melyet az igazgatóválasztmány az ügybuzgó művezető ajánlatára készséggel át is engedett. Mig így a hely és idő meg lett határozva, más tekintetben is folytak a készülődések. Tulajdonképen a theologusok működése egy folytonos előkészület volt a karácsonyi szent ünnep tárgyára, így tehát a mi ünnepélyünkre is. Visszaszallva az évezredek homályába, a Szent írás világánál megmutattuk azt az első kegyelmes ígéretet, meiy, ha enyhítő balzsam volt az első bűnbe esett emberpárnak, úgy annak fenséges beteljesedése az üdvösség érzetével töltheti el a mi lelkünket. Azután tovább vezéreltük a kis csemetéket az ur szeretetének megismerésében. Noéval s a többi kegyes Istenemberrel együtt vártuk azt, »a kiben megaldattnak a földnek minden népei/ E mellett a közös éneklés és imádkozás, valamint a Szent írás életadó vizéből való merítés altal iparkodtunk a kis sereg szívét hő vágygyal eltölteni a teljes igazságnak befogadasára s készíteni az utat az Úr előtt. De az Úr is egye gette a mi működésünk előtt az ösvényeket, mert a kezdetben kicsiny sereg megkétszereződött s az alrtat, a buzgalom mind nagyobb lett. Nemcsak nekünk okozott gyönyörűséget az Isten magasságos do'gait, a megváltó előhírnökének csodás születését s végül a bethlemi kisded világra jöttét hirdetni, hanem a kis gyermekek is kiváló örömmel énekelték az angyal énekét s zengették együtt a mennyei seregekkel „Dicsőség magasságban az Istennek, békesség e földön s az emberekhez jóakarat.* Hogy .azonban az Úr kicsinyeinek öröme állandó legyen s egy szivet-lelket emelő ünnepély, egy gyönyörű látvány által megerősödjék, az Isten után azoknak az áldozatkész keresztyén férfiaknak és nőknek köszönhetjük, kik sok vitázgató s bölcselkedő kerdésre feleltek meg, mikor megmutatták az ő „szeretetben munkás hitöket. * Az azután a csudálatos, hogy mennyi külömböző foglalkozásban forgolódók egyesültek az Údvezitő bölcsejénél. Az első magyar takarékpénztár 60 frtot adományozott, mely szép ajándék a többi kegyes adakozásokat mintegy 170 frtra emelte. Az osztrák államvasút mérnökei ékes, de egyszerű táblákra felrajzolták azon utcák neveit, hol az egyes iskolák vannak s a melyek a következők : Érsek u., Stáció uv

Nyul u., Mester 11., Medve utca, Hermina-út. A tornacsarnok derék művezetője fáradhatatlan volt a rendezésben, igazgatásban. Mindezeket tudva, lehetetlen nem gondolnunk ama keleti bölcsekre, kiket a csillag oly messziről elvezetett a „zsidók királyának keresésére.4 Hanem hát, ha kisebb arányokban is, messziről jöttek össze a mi ünnepélyünkre a gyermekek. De megjöttek. Dec. 16-át ugy is epedve várták, mert azelőtt való vasárnap tanítóik értesítették őket, hogy valami szép dolgot fognak majd látni. Ugyancsak a tanítók mentek el a kis gyermekekért s hozták el őket, meg azután vissza is vezették. Egy csoport Budáról jött, másik a városligetből. Hanem a szép karácsonyfát megnézték mindnyájan s alig teltek be látásával. Volt is azon mit látni, de még a fölött is. A magasból egy gázvilagitó csüngött alá, melyen vízszintes