Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-23 / 51. szám

irányban, közben égett 40—50 láng s fényes koronát látszott alkotni, ráragyogva a fényben uszó karácsonyfára. E fényt a rajta levő körülbelül 300 gyertya árasztotta, melyek szép rendben voltak a többi diszitményekkel együtt felrakva. Buzgó ker. hölgyek szeretete a legfinomabb Ízléssel párosulva olyan szép művet alkotott, mely igazán sokat tett az ünnepély hatásának, díszének és fényének emelésére. Mennyi szorgalom és készség kellett, mig a temérdek kis papiros virágot, rózsát, kameliát összeállították, s a sok apró csecsebecsét, almát, narancsot, aranyozott diót, bibliai versekkel beirt csillagocskákat összeszerezték s arányosan, ékesen elrendezték. Az a változatosság, melyben a legkülönfélébb díszítések egymás mellé voltak helyezve, az a bőkezű gazdagság, melyet a fára rakott ékességek képeztek, az a remek tarkaság, mely oly kellemes ellentétet képezett a fa zöldjével s mindezek által előidézett harmónia bizonyára magára vont minden szemet, mely a szépben gyönyörködni tud. De mig mi a fát nézegetjük, azalatt a díszes s mintegy 400—500 lelket számláló közönség is összegyűlt. Pedig ha a karácsonyfán van mit szépet látni, a közönség tagjaitól van mit hallani. Kinek köszönhetjük ezt a sok szép mindent? kérdék a szülők. „A jó Istennek, ki magát az ő Szent Fiában az ur Jézusban kijelentette,4 feleli egy-egy komoly theologus. AItalaban mindenkinek ajkán a csodálkozás és bámulat, az elragadtatás hangjai. Pedig a kiktől e hangok jöttek, nemcsak a szülők és testvérek voltak, hanem a díszes közönség azon tagjai j is voltak, kiket egyedül az üdvözitő s a gyermekek iránti szeretet vezethetett oda s a kik közt voltak: Gönczy Pálné, Vizsolyi Gusztávné, dr. Ballagi Mór, Szász Káio'y, Baló Mihály kúriai biró családjával, Szilassy Aladár ügyvéd nejével, Ugrón Jánosné sz. br. Győrfty Ágnes urnő leányával, Biberauer Tivadar osztr. államvasuti főfelügyelő csaladjával, Baló Géza ügyvéd családjával, Canyuga József muzeumőr családjával, Bockelberg Ernő, a tornacsarnok művezetője, Szőts Farkas theol. igazgató nejével, Petii Elek tanár nejével, Farkas József theol. tanár családjával, Kovács Albert theol. tanár, dr. Kiss Aton nővérével, Pudlin J. leányával, a német ref. egyház két lelkésze, König, Rudolf és Moody t., a bethesdai diakonissa-intézet főnöknője, Zsófia nővér, Vámossy Mihály gymn. igazgató családjával, a gymn. tanárok közül: Kovács Miklós leányává', Laky Dániel, Dúzs Sándor családjával, dr. Bihari Péter nejével, Molnár Sándor, Baráth Ferenc, az orsz. nőképző-intézet kálvinista növendékei, a skót missió iskolájának tanítói és tanítónői, Bayer Karolin intézetének növendékei stb. Mindezek szeme odafordult a 6 vasárnapi iskola növendékei felé s bizonyára a legtöbbeknek szive hálaadólag emelkedett fel Istenhez, míg sokak szeméből a meghatottság és állítat könnyei hullottak alá, midőn a kis gyermekek a theologusok vezetése mellett énekeltek az Istennek szent angyaláról, ki a mennyekből alájőve, hirdette azt a nagy örömet, mely már azóta oly sokké- ; sergő léleknek változtatta bánatát vigságra. Az ének elhangoztával Petri Elek theol. tanár kérte Istennek szent lelkét, mely bizonyára az ott levők lelkét meg is szentelte. Emelkedett imájában hálát adott Istennek a természetben közlött jótéteményeiért, de különösen a vallás, az evangelium vigasztaló áldásaiért, melyeket Istennek szent Fia hozott le az égből az idők teljességében. Midőn még Istent arra kérte, hogy készítse el lelkünket a közelgő szent napok igazi megünneplésére, erőteljes hangon felolvasta a karácsonyi evangéliumot Lukács evaogelista II. rész 1 —14 versei szerint. Lelkünk elmerült a szentirás magasztos igazságaib3 s azokból megláthattuk Isten hatalmát, melylyel a büszke császár gondolatait igazgatja, Isten szeretetét és irgalmát, mely üdvezitőt ad a bűnben gyötrődő világnak. Midőn a mennyei seregek dicsőítő éneke s békességet hirdető zengése is elhangzott, a theologusok, ha más szavakkal is, de nagy lelkesültséggel és tiszta örömmel dicsőitették Istent, a kit a bölcs lángesze fel nem ér, de azért nagy kezeinek alkotását minden hirdeti. Berzsenyi hymnusát hallva, csak megerősödtünk azon meggyőződésünkben, hogy a magyar nép, melynek fia s ihletett költője fel tud emelkedni Istenéhez, le tud omolni annak dicső szine előtt, el tud merülni annak magasztalásába, fogékony szívvel bír a legfenségesebb, mert igazi boldogságot adó igazságok befogadására csak a meglevő tüzet lángra kell nala gyújtani. Ilyenforma hatással volt az egész gyülekezetre, de különösen ránk theologusokra Szőts Farkas theol. igazgató ur beszéde, rövid, de magas gondolatokban gazdag be széd volt az, melynek hatását a lelkesült előadás is növelte Erőteljes szavakban rajzolta Szőts F. ur a vasárnapi iskolák fontosságát, melyek külföldön már oly nagyon el vannak terjedve s annyi áldást hoztak magok után. Vajha széles e Magyarországon, hogy többet ne mondjak, meghallanák és megérzenék ama beszédből, hogy a vasárnapi iskolák messze fölötte- állanak a közönséges, bár a legkitűnőbb vallásoktatásnak is, mert azokban a tanítók csoportokra osztva a gyermekeket, velők énekelve, imádkozva, apró kérdéseket téve, azok minden körülményeire a Szent írás igazságait alkalmazva, keresztyéni szeretetök által megtalálják az utat a kis gyermekek, sőt ezek által a szülők szivéhez is, a mely uton azokat az ur Jézus Krisztushoz vezérelhetik. E vezérelésért fejezte ki azután igazgató ur elismerését a működő theologusok iránt. Buzdította őket, hogy az ő mustármagnyi kezdeményezésök terebélyes fává fog még növekedni, lelkesítette őket, hogy csak lobogtassák a Krisztus zászlaját, mert a mint találóan mondá : A mai társadalomban az iskolák, tudomány, miveltség nagy hatalomra tettek szert, de az egész társadalmi életből a legfontosabb dolog, az életnedv hiányzik s ez az evangelium, Es ez egy olyan igazság, mely kell, hogy minden theologus, sőt minden református, minden keresztyén szivét áthassa. Félretéve minden homályos, sokfélekép magyarázható jelszót, a Krisztust kell nekünk is prédikálnunk, mint Pál apostol mondá, „azt aki felfeszittetett,4 ha bolondság is némelyeknek, ha megbotránkoznak is mások ő benne. De hála Isten, vannak még Máriák mint igazgató ur az evangeliumi történetből vett hasonlattal élve, mondá, „az egy szükséges dolgot választjak ma is, s hallgatják a Krisztus beszédét, a jótékonyság drága nárdusával öntözgetik az üdvözitő lábait. Bármilyen szépen mondott is azonban köszönetet az igazgató úr az ünnepély érdekében, oly sokat fáradozó buzgó ker. nőknek, kedves kötelességemnek tartom, a magam és társaim nevében is; úgy nekik, mint a közreműködő tanár uraknak, a kegyes adakozóknak, s az egész érdeklődő közönségnek halánkat s azon igéretünket kifejezni, hogy mi Isten minden áldását fogjuk kérni reájok. Hanem ezt nemcsak mi tesszük. Az a 349 gyermekből álló sereg is, — kivált, ha még jobban belátja az ünnepély áldásainak nagyságát, — bizonyára á'dani fogja kegyes jótevőit, mely az igazgató ur buzdítására sorakozott s átvette a két nagy asztalon levő adományokból a neki jutott részt. Mindenik szilvát v. Szent-János ke-